Facebookon kérte a Kereszténydemokrata Parasztpárt (PNȚCD) a Dăncilă kormánytól, hogy tiltsa le a Facebookot Romániában. Az indok vitán felül állt: az európai parlamenti választásokat megkárosította a Facebook közösségi oldal, amikor a párt egyes szimpatizánsait blokkolta, mert megosztották Aurelian Pavelescu pártelnök egyes politikai üzeneteit. Legalábbis ezt állította egy bejegyzés, amit a párt Facebook-oldalán posztoltak.

Húsvét Jézus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és harmadnapon való feltámadásáról szól a keresztény kultúrkör hittétele szerint. Az apostoli hitvallás szerint Jézust „megfeszítették, meghalt és eltemették”, aki „alászállt a poklokra”. A hét elején a keresztény világ elővételezte a nagypénteki szenvedéstörténetet és halált: kigyulladt a párizsi Notre-Dame, csak a tűzoltók hősies küzdelmének köszönhető, hogy nem veszett oda a teljes kultúrtörténeti építmény.

A férfiak a gatyájukban hordják az agyukat, szokták mondani, de én most nem erről a nősténysoviniszta (vagy mi a hímsoviniszta ellentéte? Femináci, olvasom másutt) előítéletről kívánok szólni. Van a zsebünkben – a nőkében is! – egy olyan, második agyként funkcionáló eszköz, amely nélkül hasonlóképp az elmúlás peremére kerülünk, akárcsak valódi agyunk nélkül. Az evolúciós, koponyánkban levő agyunkkal versenyez a döntéseink befolyásolásáért. Köznapi elnevezése: okostelefon.

A kommunikációs képessége emelte ki az embert az állatok közül. A saját gondolat társakkal való megosztásának képessége rendkívüli előnyt biztosított és biztosít az ember számára. Lehetővé teszi a közös cselekvést, ami segíti a túlélést és egyben megkönnyíti a közös hiedelmek és tudásbázis kialakítását, ami a társas kapcsolatokat erősíti. A digitális korban mégis mintha kicsit túltoltuk volna a kommunikációt, mi több, a kontextus nélküli kommunikáció mintha már nem is töltene be kommunikációs funkciót, de mégis széttrollkodja az agyunkat.

A szexuális együttléteinkről is eljuthattak információk a Facebookhoz. Az elmúlt hetekben olyan hírek láttak napvilágot, amelyek szerint legalább tizenegy mobilapp osztott meg érzékeny adatokat a közösségi oldallal. A jelek szerint úgy tűnik, hogy a Facebook fizetett is az applikációk fejlesztőinek az információkért. Több tízmillióan vannak, akik telepítették az érintett alkalmazásokat, amelyek olyan érzékeny adatokat gyűjtöttek a felhasználókról, mint azok súlya, pulzusa, vérnyomása, alkoholfogyasztása… Mi több, az egyik érintett app azt is lehetővé teszi, hogy a felhasználók naplózzák benne a szexuális együttléteiket.

Milyen kapcsolat van a teljesítmény és a siker között? Érdemes-e idős korban azon dolgozni, hogy sikert érjünk el? Ilyen, és ezekhez hasonló kérdésekre adott választ Barabási Albert-László hálózatkutató előadása, aki a sikerről írt könyve kapcsán tartott előadást múlt csütörtökön este az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottság és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem meghívására. A nagyszámú jelenlevő érdekfeszítő előadást hallgathatott végig a kolozsvári Auditorium Maximumban, sokan pedig a hosszú sortól sem riadtak vissza egy aláírás és néhány Barabásival váltott szó kedvéért.

Zseniális húzás volt az – egyébként megosztó – Untold szervezőitől és kreatívjaitól, hogy a mese és mágia köré építették fel a fesztivál imázsát. Az úgynevezett storytelling, vagyis a történetmesélés a marketing haladó szintje, így az idei, sárkányok birodalmába kalauzoló Untold-narratíva a történetbe szőtt varázsával sokkal nagyobb réteghez jutott el, és több embert ragadott meg, mintha csak egyszerűen „zenei fesztiválként” hirdették volna meg a rendezvényt. Ugyanakkor ez a mitologikus, mintegy második világként meghatározott történet (bizonyára nem véletlen a mottó: Real-Life Fantasy) a fesztiválnak egy kimondatlan (untold) funkciójára is ráerősít. Az Untold az első napi benyomásaim alapján ugyanis karneváli szerepet tölt be.

Közép- és Kelet-Európában a lakosság közel 10 százaléka dől be a különböző médiacsatornákon terjedő álhíreknek. A szlovák Globsec által végzett felmérés hét országban vizsgálta a jelenséget, a listán Románia vezet az álhírfogyasztás tekintetében, az itteni lakosság 30 százaléka hajlamos hitelt adni olyan információknak, amelyeknek semmi közük a valósághoz. Ez az arány – a szakemberek szerint – meglehetősen aggasztó. Figyelembe véve a trendet, ami szerint rohamosan növekszik azok száma, akik a közösségi oldalakon keresztül értesülnek a hírekről, az „álhírfogyasztás” jelenségére fokozottan oda kell figyelni. A nyilvánosság válságban van, alternatív, párhuzamos világokban élünk, kérdés, hogyan lehet olyan társadalmat (újra)építeni, ami kifejleszti immunitását az álhírekkel és hazugságokkal szemben – teszik fel a kérdést.

A „felnőttek” nagyon el(sz/k)úrták a menekültekről szóló kommunikációt, ami előre nem látható, de sejthető károkat okoz a társadalomnak. De ezt a „gyerekeken” elverni egy farsangi „migránsozós” szerep miatt, céltévesztés, és legalább olyan káros, mint a „migráncsozás”. A dühöngő, felszisszent felnőttek következtetéseivel egyetértek, a médiabotrányt azonban kártékonynak ítélem. A felhajtás duplán csúszik el a valódi problémánál. Egy feje tetejére állított világon kérni számon észszerűséget – ostobaság.

Az élete úgy mozgalmas, ahogyan azt ő maga megtervezi; a váratlan dolgok ráérnek másnap – vallja Keszeg Vilmos, a BBTE professzora. És talán tényleg ilyen „zavartalan” mindennapokra van szükség ahhoz, hogy a kutató a sietős felületességen túl a maga pőre valóságában tudja megfigyelni, megérezni a népi történeteket, a mesék mögött az embert, az emberrel együtt a szokásokat, hiedelmeket. Mert a kultúrát csak az emberekkel együtt lehet vizsgálni, az embert pedig csak ráérősen lehet „megnyitogatni”.

És vele együtt az életünket. A valaha volt legjobb emberi találmány – a világpolitikai fejlemények fényében – kardjába dőlni látszik. A demokrácia a görög démosz (nép) és kratein (uralkodni) szavakból származik és népuralmat jelent. Ami a demokrácia legnagyobb vívmánya, a nép uralma, az lehet önnön hóhérja is.