Kolozsvárról repülővel utaztunk Fiumicinóba. Már a repülőút is kisebb-nagyobb izgalmakat okozott, mivel többségünk most repült először. Fiumicinóban már vártak minket, majd busszal vittek Sulmonáig. Mindegyikünket más-más család fogadott, ezért kicsit féltünk az ismeretlentől, illetve attól, hogy hogyan fogunk velük értekezni. Mivel éjszaka érkeztünk és fáradtak voltunk, mindenkit hamar elnyomott az álom.

Sulmona (első nap)

Hosszú várakozás után eljutottunk Sulmona városába, ahol szívélyes fogadtatásban részesültünk. A tanítás 8:20 órakor kezdődött, mi is az osztálytermekbe vonultunk a fogadóinkkal együtt. Egy tanóra után a díszteremben az iskola igazgatóasszonya köszöntött bennünket. Ezt követően a diákok bemutatták városukat, majd gyors léptekkel haladtunk a polgármesteri hivatalba. Itt a polgármester köszöntött és átnyújtotta városuk címerét. Ezután következett a sokfogásos meglepetés, az ebéd. A kiadós táplálék után az iskolánál gyülekeztünk, ahol mindenki arról beszélt, hogyan is telt az első ebéd a családdal. A konfettigyárat is bejártuk, megismertük titkait és elsődleges gyártmányait. Fogadásunkkor az elemisták népdalokat énekeltek, a licisták színdarabot adtak elő, majd az iskola véndiákjainak kórusa zárta vidám műsorukat. (Lakatos Orsi, Scarlat Timi)

Pescara (második nap)

Program szerint péntek reggel 8.30 órakor vonattal indultunk Pescara, a gyönyörű kikötőváros felé. Izgatottak voltunk mindannyian a megannyi látnivalótól. Az állomáson kicsit várakoztunk, amíg mindenki megérkezett, majd együtt vártuk a vonatot, közben pedig a tájat csodáltuk. Végre elindulhattunk. A kilátás gyönyörű volt. Megláttuk az Appenninek hóval fedett legmagasabb hegycsúcsát, a Grande Sasso d’Italiát. Másfél óra vonatozás után megérkeztünk Pescarába. Meglátogattuk a Museo delle Genti d’Abruzzo történelmi múzeumot, ahol a történelmen kívül megismerhettük az ott élők szokásait, jellegzetes cserépedényeiket, amelyek igazán hasonlítanak az itteniekhez.

A múzeum meglátogatása után szabadprogramunk volt, úgy döntöttünk, kicsit vásárolgatunk, ami kissé elhúzódott. A sok sétálás után elmentünk megkóstolni az olasz pizzát, majd kisétáltunk a tengerpartra, ahol nagyon erősen fújt a szél, de ennek ellenére nagyon jól szórakoztunk. Élveztük a napsütést és próbáltuk elkerülni, hogy a szánkba homok kerüljön. Pár csoportkép után, átfázva beültünk egy vendéglőbe teázni. Kisebb félreértések miatt lekéstük a vonatot, így egy órával később érkeztünk haza. Kellemes napot töltöttünk a tengerparti városban, csak kár, hogy kissé hideg és szeles idő volt. A vonaton mindenki fáradtan várta a hazaérkezés pillanatát, hiszen a következő napon is utazás várt ránk. (Nagy Kati, Szőke Orsi)

Saltara, Gradara (harmadik nap)

Kellemes napsütéses reggelen Saltarára utaztunk. Kétórás út után megérkeztünk a település legmagasabban fekvő helyére, a Museo delle scienze-ba/Museo del Bali-ba. Én irtózom a múzeumoktól, mert már nagyon sokat meglátogattam, de ezúttal lenyűgözött minden egyes kiállított érdekesség. Ezzel nem voltam egyedül, mert mások is nagyon élvezték az óriásmagot, a forgókereket, és minden egyes kísérletet, amelyeket egy vicces és nagyos okos fiatal férfi mutatott be. A múzeum csúcspontja a planetárium volt. Kellemes háttérzenével tanulmányozhattuk a csillagokat, csillagjegyeket és a többi csodás dolgot az univerzumról. Ez volt aztán az igazi tanulás!

Pár óra múlva már egy másik múzeumot szemlélhettünk meg, a Rocca di Gradará-t, ami szintén érdekes volt, de főként a kastély lábánál lévő kis szuveníres üzletek kötötték le figyelmünket, ahol pár euróért szép emlékeket vásárolhattunk. (Szép Ákos)

Róma (negyedik nap)

Elérkezett a sokunk által várva várt nap: Róma városának meglátogatása. Már a buszban ismertették velünk a legenda szerinti Romulusés Remus által alapított város történetét, és meglepetésünkre még füzetecskéket is összeállítottak a látnivalókról román nyelven. A városban a sulmonai Liceo artistico diákjai kalauzoltak. Ahogy Rómába érkeztünk, azt sem tudtuk hova kapkodjuk a fejünket, annyi figyelemfelkeltő épület tárult a szemünk elé. Furcsának találtuk, hogy a járdákat narancsfák díszítik.

Először a hatalmas Szent Péter-bazilikát csodálhattuk meg, amelyben Michelangelo Pietája, a művész egyetlen szignált alkotása és sok más híres művész, mint Raffaello, Bramante alkotásai találhatóak, majd a bazilika kupolájába is felmentünk, ahonnan jól beláthattuk az egész várost. A Tevere egyik hídján áthaladva a Piazza Navonán találtuk magunkat, ahol a Fontana dei Fiumi-nál készíthettünk fényképeket. Ezt követően finom pizzákat ettünk, mielőtt folytattuk volna a városnézést. A Pantheon nagyságában és tökéletességében gyönyörködtünk, megnéztük Raffaello és az egyesült Itália első királyának, Viktor Emanuelnek síremlékét és meggyőződhettünk arról, hogy a Pantheon kupoláján lévő nyíláson az eső beesik, de csodamód nem ér földet. Az eső ellenére mindenki izgatottan kereste aprópénzét a Trevi-kút előtt, amit a kútba dobtunk, azzal a reménnyel, hogy még visszatérünk Rómába. Sietve indultunk a Colosseum felé, de útközben még egy-egy pillantást vetettünk a Viktor Emanuel-emlékműre, melyet Olaszország egyesítésének emlékére építettek, Traianus oszlopára és a Forum Romanum maradványaira. Sajnos a Colosseumba nem tudtunk bemenni, de az is nagy élmény volt, hogy a 2000 éves amfiteátrum előtt fényképezkedhettünk. Fáradtan, de nagyon boldogan és teli élménnyel távoztunk az örök városként emlegetett Rómából.

Utolsó este mind együtt vacsoráztunk, finomabbnál finomabb étellel vendégeltek meg: bruschettát, nutellás pizzát és tiramisut kóstolhattunk. Jó érzés volt a sulmonai diákokkal és tanárokkal még egyszer együtt nevetni. (Rajka Petra, Várhelyi Melinda)

Sulmona (ötödik nap)

Reggel 9 órakor a suliban találkoztunk, ahol agyagból kézült tárgyakat mutattak be, majd azt is láthattuk, hogyan készülnek ezek, és mi is kipróbálhattuk. Később a díszteremben gyülekeztünk a búcsúzásra. Az ottani igazgatónő beszédet mondott, majd az olasztanárnőnk köszönte meg a szívélyes fogadtatást. Mindenki ebédelni és elköszöni ment a családokhoz. Délután a repülőtérre indultunk, ahol nyugtalanul vártuk a hazatérést. (Györfy Kriszta)

Egy életre szóló élményben volt részünk, megismertük a hangos és vidám olaszok szokásait, a Sulmona körüli látványosságokat és az olasz tudásunkat is gyarapítottuk.