A Székely Árpád vezényelte Kolozsvári Református Kollégium kórusának a bizonyságtétele ünnepi hangulatot varázsolt a népes gyülekezet szívébe. A kidei gyermekeknek és a kollégium diákjainak az értelmet és lelket egyaránt megmozgató szavalata megnedvesítette a kiöregedő hallgatóság szemét. Nehéz szavakba önteni, hogy mit jelent egy kis elszigetelt közösségnek, egy többnyire 70–80 évesek által lakott faluban az a fiatalos erő és lendület, amelyet a kórus és a hazafias dalok sugároztak. Ha csak egy nap erejéig is, megfeledkeztek a helybéliek mindarról, ami panaszra indítja ajkukat, és szebb, reményteljesebb jövőt láttak kis közösségünkben, nemzetünkben.

Ünnepünkre a Kidéhez tartózó, már elszórványosodott Csomafájáról is eljöttek a magyarok, istentisztelet után pedig a kórussal együtt részesedtek a kiváló szakácsnők főztjében.

A kidei tájház meglátogatása után a közeli Bádokban a XIII. századi – ma már református templomot – is megtekintettük, amely kétség nélkül a Szamoshát egyik gyöngyszeme Umling Lőrinc festett bútorzatával, kazettás mennyezetével és egyedi falfestményeivel. A látogatót szeretettel fogadó harangozót a templom hangulatával egybecsengő zsoltárral köszöntötte fel a kórus.

A szervezők délutáni programról is gondoskodtak: a kideiek újranézhették azt a filmet – Rákóczi Hadnagya (1953, Kossuth díjas művészek alkotása) –, amelyre úgy emlékeznek, hogy 1954-ben ez volt az első, itt vetített mozgókép. A vetítést szeretetvendégség és beszélgetés követte, amellyel lezárult az egész napos rendezvény.