Kovács Ildikó, Dan Vasile, Aureliu Manea, Péter János, Botár Edit, Tudor Chirilă, Mona Chirilă, Varga Ibolya, Rumi László, Pályi János, Alexandru Rusan, Horea Pop, Csortán Márton, és még sorolhatnánk azon rendezők, báb- és díszlettervezők, illetve színészek neveit, akik az elmúlt hatvan évben hozzájárultak a kolozsvári bábjátszás megteremtéséhez és megmaradásához.

A Király (I. C. Brătianu) utcai Puck Bábszínházat 1950-ben hozták létre, lehetőséget teremtve ezáltal az igényes szórakozásra mind a magyar, mind pedig a román anyanyelvű gyerekek számára. A bábszínházat több rangos romániai és nemzetközi fesztiválon díjazták, a Bábosok Országos Gálájának volt házigazdája 1994-ben, tavaly nyolcadik alkalommal szervezte meg a Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválját, a 2002 óta többször is sorra kerülő Animafest Puck Nemzetközi Bábszínház Fesztiválon pedig többek között izraeli, lengyelországi és bulgáriai bábcsoportokat látott vendégül a kincses városban.

A már alapításakor megfogalmazott célkitűzés, hogy a legfiatalabb korosztályt minél színvonalasabban szórakoztassák, mind a mai napig megmaradt. A Puck Bábszínház megalapításának hatvanadik évfordulóján is elsősorban a legkisebbeket várják, ma két produkciót ingyenesen megtekinthet az aprócska közönség: délután 4 órától a bábszínház magyar társulata a Traian Savinescu által rendezett A brémai muzsikusok című bábelőadást, a román társulat pedig 6 órától Gaspare Nasuto Pulcinella című bábjátékát adja elő.

Bár igényes és fárasztó tevékenység a bábszínészet, mind a mai napig alulfizetettek a szakmában dolgozók – ROHONYI D. IVÁN

– A rendezvény ünnepi jellege abból fakad, hogy emlékezünk a már nem élő, de egykor a bábszínház berkeiben tevékenykedő művészekre, ugyanakkor nyugdíjas munkatársainkat és jelenlegi kollégáinkat jelképes ajándékokkal köszöntjük. A lényeg, hogy érezzék: még mindig hozzánk tartoznak, szükségünk van az ő szakértelmükre – magyarázta MonaChirilă, a bábszínház igazgatója. Mint mondta, az ott dolgozók számára a bábszínház az a hely, ahol a gyerekeket a mesék csodálatos világába kalauzolhatják, sajnos azonban amolyan fordított helyzet áll fenn a Puck esetében: bár Kolozsvár az ország egyik legfontosabb kulturális központja, a bábszínház mindössze 94 férőhellyel várhatja népes közönségét.

Az intézmény kormányrendelettel létesült hatvan évvel ezelőtt, felügyelete pedig a Kolozs Megyei Tanács hatáskörébe tartozik. Az igazgató azt is elmondta, hogy már több alkalommal fordultak a megyei tanácshoz, mondván: nagyobb teremre lenne szükségük, választ azonban mind a mai napig nem kaptak kérésükre. „Bízunk abban, hogy előbb-utóbb rendeződik a bábszínház ügye, ez a téma ugyanis mind a magyar, mind pedig a román anyanyelvű kolozsváriakat érinti. Hatalmas érdeklődés mutatkozik a bábszínház iránt, és a célcsoport egyre aktívabb bekapcsolódása révén azt tapasztaljuk, hogy háromszor, vagy akár négyszer ekkora teremre lenne szükség ”, mondta. Úgy véli, multikulturalitásából fakadóan Kolozsváron egy nagyméretű kulturális központot kellene létrehozni, amely a bábszínház közönsége mellett a filharmónia műsora iránt érdeklődőket is képes lenne befogadni.

Bár a gazdasági válság igencsak érezteti hatását esetükben is, Mona Chirilă bizakodó. – Nagyon kevés az a pénzösszeg, amelyet a megyei tanácstól kapunk a bemutatókra, de próbálunk pályázgatni. Célkitűzéseinken nem kívánunk változtatni: ugyanannyi bemutatót tervezünk idénre is, mint eddig, a művészi teljesítményből sem hagyunk alább, és a különböző meghívásoknak is szeretnénk eleget tenni – mondta. Hozzátette: próbálnak optimisták maradni, hisz „a legfontosabb, hogy a jelenlegi gazdasági válság ellenére is pozitívan álljanak a dolgokhoz”.

Varga Ibolya rendező lapunknak nyilatkozva elmondta: az 1950-ben a környék jeles képzőművészeinek és íróinak részvételével, egy már létező amatőr mozgalomra épült intézmény célkitűzéseit a következőkben is szeretnék továbbvinni. „A kolozsvári bábszínháznak különösen szép és gazdag története van, nagyon jó csapat állt össze az idők során. Aranycsapatként emlegetjük, művészeti munkájukat, komolyságukat és fegyelmüket illetően azóta sem tudtuk őket meghaladni: ilyen volt többek között Kovács Ildikó, Péter János, Balló Zoltán, Balló Zsuzsa, Jakab Ildikó, Koblicska Kálmán, E. Szabó Lajos, Sigmond Júlia, Pillich Zsóka, Benedek Dezső”.

Varga Ibolyától tudjuk: a bemutatókra szánt költségvetés országszinten az egynegyedére csökkent 2010-ben, ennek ellenére a pályázati támogatások révén – magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM), Szülőföld Alap, Nemzeti Kulturális Alap (NKA) – sikerül két fontos bemutatót is tartaniuk idén: Carlo Gozzi Szarvaskirályát Mona Chirilă, Móra Ferenc Kincskereső kisködmön című regényének Egyed Emese által készített drámaváltozatát pedig Varga Ibolya rendezi.

A rendező szerint a bábszínház legnagyobb problémája a valamennyi ott dolgozó személyt „egyformán érintő, rettenetesen megalázó bérezés”. – Ezen a téren a közhivatalnokok között is az utolsó helyen állunk, pedig művészek vagyunk és napjainkban sajnos nagyon kevesen tevékenykedünk a szakmában. Igényes és fárasztó ez a fajta tevékenység, és hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki olyan szinten megtanulja a bábszínészetet, hogy abból művészet legyen. A nem kolozsvári, ám kifejezetten tehetséges és lelkes fiatalok emiatt nem tudnak itt maradni, egyéb jellegű anyagi segítség hiányában ugyanis képtelenek fenntartani magukat a kincses városban – magyarázta Varga Ibolya, a magyar csoport korábbi vezetője, akivel a Ludas Matyi bábelőadásának próbája közben beszélgettünk. Tervek szerint az előadás felújított változatát február 13-án, szombaton 12 órától adják elő. – A gyerekek nagyon szeretik ezt a mesét, Ludas Matyi az egyik legközismertebb figura napjainkban, azt is mondhatnám, hogy ő a magyar Monte Cristo – jegyezte meg a rendező. Hozzáfűzte: terveik szerint a társulat idén részt vesz a kisvárdai fesztiválon és a pécsi UNIMA-n is, reményeik szerint pedig ősszel is sikerül megszervezniük a Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválját.