Mielőtt nekifognék a válasznak, szeretném megköszönni, hogy ilyen kedves, lelkes, udvarias férfit nevelt, aki hűséges társam, odaadó családapa, és aki megfeszített erővel dolgozik azon, hogy eltartsa kis családunkat.

És a válaszok: Nem, nem bolondultam meg. Mindig is négy vagy öt gyereket szerettem volna, ez pedig még csak a harmadik. Igen, tudom, hogy nehéz időket élünk, de a „mindent megadni nekik” alatt azt hiszem, hogy nem ugyanazt értjük. Ezt a témát most nem feszegetném, mindenesetre örülök, hogy nem álltunk meg a „kötelező kettő”-nél.

Terhesség alatt eljárok kismamaklubba, terhestornára, mégpedig azért, hogy minél többet tudjak meg a terhességről, szülésről, hogy testileg-lelkileg minél jobban fel tudjak készülni a szülésre, a gyermekem érkezésére. Tudatosan igyekszem egészségesen táplálkozni, nem finnyásságból nem eszem meg a túl sós, túl zsíros, túl cukros ételeket. A dohányzásról is leszoktam még az első várandósságom előtt. Látom, hogy vannak, akik nem szoknak le, mégis egészséges a gyerekük, de én úgy érzem, van hozzá elég motivációm és ambícióm, tehát ne kínálgasson ezután cigarettával, már most szólok, hogy a következő (minimum) 2–3 évben nem fogok élni ilyesmivel.

Tudom, hogy a 2–3 év több mint 9 hónap, de az az igazság, hogy szoptatásra is készülök. Igen, látom, hogy akkor is felnőttek a babák, amikor a szüleik dolgoztak, és tejporral táplálták őket, igen, tisztában vagyok vele, de ha már van lehetőségem két évet a gyerekem mellett maradni, akkor miért ne! Szeretnék szoptatni! Méghozzá igény szerint.

Ha túl hosszan szopik, akkor nem azért teszi, mert nincsen elég tej, hanem azért, mert jól érzi ott magát. Ha túl rövid ideig szopik, akkor nem azért, mert nincsen elég tej, hanem azért, mert nem éhes volt, csupán elaludni akart. Ha nem gyarapodott ezen a héten „kötelező” 100 gr-ot, akkor nem azért, mert nincsen elég tej, hanem egyszerűen csak azért, mert ennyi tejre volt szüksége! Ha pedig túl gyakran kérezkedik mellre, az sem azért, mert nincsen elég tej...

Nem szeretnék szórakozni azokon az anyatársaimon, akinek nem sikerült a szoptatás, hiszen az első gyereknél én is csapdába estem sajnos, elhittem, hogy nincsen elég tej... A legtöbb esetben egy anya tud szoptatni (nem magától, hanem ha megtanul!), és van elég teje! Sok „ellensége” van a szoptatásnak, egyik ilyen az, ha a csecsemőt nem igény szerint szoptatjuk, hanem erőszakkal akarunk programot szervezni neki. Tehát ha sír, az nem azt jelenti, hogy nem elég a tej. A tej legtöbb esetben elég, sírás pedig lehet ezer más ok miatt is.

A nagyobbikat elválasztani szülés előtt? Nem, nem gondoltam rá, sőt, tandemszopi lesz. Nem, nem szedek vitamint, a nagyobbik gyerek is elég nagy baba volt, várhatóan ez is jó nagy lesz, tehát evidens, hogy nem táplálom még vitaminnal is. Nem fogok belehalni, másoknál is előfordult már ilyen. Tudom, hogy ezt a szomszédasszony is ellenzi, sőt, a háziorvos is, de én így határoztam, és igazán jólesne, ha úgy érezném, hogy megbíznak bennem, mint gyerekeit felelősséggel nevelő anyában.

Tehát minden egyes nyekkenésre bedugom a száját. Éjjel is, persze. Hogy felkelni annyiszor? Nem, egyszer sem kelek fel, hiszen ott fog aludni a gyerek velem, velünk. Mert hol is lenne jobb helye egy újszülöttnek, mint a szülei között a franciaágyban?

Nem azért szoptatok igény szerint, mert el akarom kényeztetni (véleményem szerint a két nagyobbik sincsen elkényeztetve), sőt, azon töröm a fejem, hogyan tudnék olyan gyerekeket nevelni, akik felnőttként majd megállják a helyüket ebben a „furcsa” világban. Ezért aztán interneten és könyvekből utánanéztem pszichológusok kutatásainak, és ez a módszer, a kötődő nevelés az, ami a legjobb eredményekkel kecsegtet.

Nem csak a cigányok szoptatnak nyilvánosan, hanem én is. Felnőtt ember, ha megéhezik, akkor az utcán ehet bármit, amit megkíván. A csecsemő meg vagy üljön otthon, vagy értse meg, hogy neki nem szabad nyilvánosan enni? Hogy is van ez?

S hogy meddig akarom szoptatni? Nem, ne aggódjon kedves mama, nem 10 éves koráig, hanem csak addig, amíg igénye van rá a gyereknek. Rendes ételt? Persze, adok neki, úgy féléves korától. Nem, kekszes almát nem adok neki két hónaposan, de még félévesen sem. Végeztek kutatásokat az orvosok is az elmúlt 30 évben, és kiderült, hogy glutén tartalmú ételeket nem ajánlott egyéves kor előtt adni a babáknak, de 10 hónapos korig semmiképpen. Éhenhalni? Megmondta a háziorvos, hogy az orvostudomány történetében nem létezik olyan diagnózis, hogy „éhen halt” – amennyiben egy gyereket étellel kínálnak.

És a tea-téma: teára nincsen szüksége a csecsemőnek. Nem, nem szomjas, az anyatej a szomjat is oltja! Hogy ezelőtt 30 évvel nem oltotta, az meglehet, de most oltja.

Az ujjszopás? Tegnap a trolin egy vadidegen nénike a nagyobbik fiamnak kihúzta a kezét a szájából, mondván: nem szabad ujjacskát szopni. Hogy miért, azt nem kérdeztem meg, csak közöltem a nénivel, hogy az én gyerekemnek szabad. (Az ilyen kéretlen tanácsok mindenesetre roppant hasznosak.) A kisebbiknek cumija van, hát állítólag cumizni sem szabad már „egy ekkora gyereknek”.

Rongyszőnyeg? Miféle rongyszőnyeg? Ez nem rongyszőnyeg! Ez egy babahordozó kendő! Ez volt a legeslegjobb befektetés, amit a gyerekeimre költöttem. Nem, nem elég, hogy éjjel-nappal ölben van, hanem még az utcára is magamra kötve viszem. Itt nem éri annyira a szmog, nyugodt, alszik és hallgatja a szívdobogásomat, mint ahogy tette azt 9 hónapon át az anyaméhben. Ráadásul nyugodtan tudok a nagyok után rohangálni a játszótéren. És nem fog benne sem megfulladni, sem kiesni belőle.

Nem bolondultam meg. Igen, választhatnám azt, hogy kidobom a pelusokat, de egyrészt borzasztó drága lenne, másrészt pedig úgy érzem, nagy felelőtlenség ennyi szemetet kidobni, ami majd 200 év múlva is ott fog bűzölögni valamelyik szemétdombon. A mosógépbe beledobni, majd kiteregetni igazán nem nagy nyűg, ezeknek nem kell főzés, fehérítés, vasalni meg egyenesen tilos őket. És a baba nem egész nap műanyagban dunsztolódik, hanem kellemes puha anyag éri a bőrét.

Hogy évekig van pelusban? Természetesen nem fogom a bilivel terrorizálni néhány hónapos korában, hiszen akkor még nincs megérve rá. Akkor szokik le, amikor majd ő késznek érzi magát a bili/wc használatára.

Kedves mama! Az óvodával, iskolával kapcsolatos kérdéseire most nincs időm válaszolni, de nem felejtettem el. A kérésem csupán annyi, próbálja meg elfogadni, hogy az elmúlt 30-35 évben nagyon sokat változott a világ, gyereknevelés terén is. Köszönöm a megértését!

S hogy mi lesz 30 év múlva: az még a jövő zenéje. Remélem, hogy nem megy ki teljesen divatból a házasság, és nekem is lesz menyem, aki majd szintén felelősséggel neveli az unokáimat. De ha nem eléggé, hát tudok én majd neki tanácsot adni, hiszen tapasztalatom van bőven.

Sokszor puszilja szerető menye,