2003-ban a 29 éves férfi súlyos autóbalesetet szenvedett – áll a vizsgálatot végző Liege-i egyetem közleményében. A beteg agyműködését egy új technika segítségével figyelte két orvoscsoport a Liege-i és Cambrige Egyetemekről. Amikor a betegnek egyszerű kérdéseket tettek fel, mint például, hogy Thomasnak hívják-e az édesapját, aktiválódott az egészséges személyekre jellemző agyfélteke. A szakemberek megrökönyödve nézték a vizsgálatok eredményeit, hiszen a férfi dekódolt agyhullámai a helyes válaszokat tartalmazták – magyarázta Adrien Owen a Cambridge Egyetem neurológusa.
A vizsgálatot 23 vegetatív állapotban lévő betegen végezték el. Négy beteg esetében az új technika segítségével azonosítottak az orvosok tudatos állapotot. A kómában fekvő személyeket ezután kérdezgethetik fájdalmaikról – mondta Audrey Vanhaudenhuyse neurológus, aki azt is megjegyezte, hogy nem minden vegetatív állapotban lévő beteg van tudatánál.
Az új technika lehetővé teszi a betegek számára, hogy kifejezzék érzelmeiket vagy, hogy akár olyan kényes kérdésekre is választ adjanak, mint az eutanáziájukkal kapcsolatban felmerült aggályok – magyarázta Steven Laureys egyetemi professzor.
Ugyanilyen helyzetben volt egy belga férfi, akiről az orvosok úgy gondolták, hogy 23 éve kómában fekszik, de a vizsgálat során kiderült, hogy teljes tudatánál volt végig. Rom Houben 1983-ban szenvedett súlyos sérüléseket egy autóbaleset következtében és azt gondolták, hogy ennek következtében kómába esett. 2006-ban fedezték fel a Liege Egyetem orvosai, hogy Houben „csak” lebénult, de az agya teljes kapacitással működik.
Houben ma már egy különleges billentyűzet segítségével képes kapcsolatot tartani a külvilággal és a feje fölé függesztett állvány segítségével még könyvet is olvashat. Édesanyja, Fiona Houben a BBC-nek elmondta, hogy mindig hitt abban, hogy a fia tud kommunikálni. „Nem depressziós, sőt, optimista. Az életben el akar érni mindent, amit tud ” – mondta az anyuka.
Az ügy felhívta a figyelmet arra, hogy még nagyon sok olyan ember lehet, aki saját testének csapdájába esett és nem képes a külvilággal emiatt kapcsolatot teremteni. Houben történetét egy orvosi szaklapban hozták nyilvánosságra, amelyet Steven Lauren, a Liege Egyetem neurológusa szerkeszt. Laurey szerint azon esetek körülbelül 40 százalékában, ahol vegetatív állapotot diagnosztizálnak, egy alaposabb vizsgálat ki tudja mutatni, hogy a páciensek tudatuknál vannak. Ez azt jelenti, hogy például Németországban körülbelül 15 és 30 ezer közé tehető azok száma, akiket félrediagnosztizáltak és nem kómában vannak, hanem lebénultak és ezért képtelenek a kommunikációra. Az idegrendszeri vizsgálatok során ugyanis azt vizsgálják, hogy különböző ingerekre hogyan reagálnak a páciensek, de az agyhullámok megfigyelése nem tartozik a tesztek közé. Legalábbis eddig így volt.
A Thübingeni Egyetemen is végeztek kutatásokat, ahol az éberkómában lévő pácienseknek különböző mondatokat olvastak fel, és közben mérték az agyi aktivitásukat. Niels Birbaumer, a Thübingeni Egyetem Orvosi Pszichológiai és Viselkedésneurobiológiai Intézetének igazgatója a folyamatot a következőképpen magyarázta: „Ön mondhatja azt, hogy ’A kávémat cukorral főzöm’ vagy azt, hogy ’A kávémat zoknival főzöm’. Ha ’zoknit’ mond, az agyhullámokban óriási negatív kilengés tapasztalható – mert az illető megértette, hogy ez egy szemantikai, jelentéstani hiba volt.”
Ilyen tesztekkel meg lehetne állapítani, hogy „a páciens agya még szemantikusan és szintaktikusan is megérti, hogy mi folyik előtte”. Ebből a lehető legnagyobb biztonsággal lehetne arra következtetni, hogy a beteg öntudatánál van. „De arra mindenképpen tudok következtetni, hogy az agya még képes komplikált információkat feldolgozni. Ha egy agy egy komplex dologra helyesen reagál, akkor ebből a szempontból egy egészséges agyról van szó. Onnantól kezdve nem mondhatom egy emberre, hogy vegetatív állapotban van.” Ettől a ponttól egy ún. „Locked-In-Syndrom”-ról (Bezártság szindrómáról) beszélhetünk, amely egy teljesen lebénult testbe való bezártságot jelenti.
