„Megelégedéssel tölt el eme multikulturális útikalauz elkészülése. A kiadvány pozitívumai közül megemlítem az izgalmas képsorokat és a veretes szöveget. Kolozsvár szépségének, gazdagságának és pluralizmusának feltérképezéséhez nem elég egy élet sem. Ugyanakkor le kell zárni a város életében azt a szakaszt, miszerint egy épületen elhelyezett felirat következtében feszültség keletkezzen, illetve az a politikai manipuláció eszközévé váljon” – vélekedett Ovidiu Pecican történész, író.

„Mélygyökerű, a nemzeti kizárólagosság egymást követő szakaszait megjelenítő hagyománnyal kell számolnunk. Nyilván nem ez az egyedüli lehetséges értelmezése annak, ami ebben a térségben történt, és ami meghatározó szerepet játszott a város múltjának és jelenének alakulásában. A XVIII. század végén az ország abszolutista modernizációs projektje – amely II. József császár kezdeményezésére a közigazgatásban használt latin nyelvnek a német nyelvvel való helyettesítését célozta meg – gyakorlatilag kiváltotta a magyar nacionalizmus föléledését, a magyar nemzetépítő projekt elindulását, amely az 1867-es kiegyezést követőn állampolitikai rangra emelkedett. Ez pedig a szerb, a horvát nacionalizmusok mellett a román nemzeti projekt feléledését és megnyilvánulását váltotta ki, amely 1918-ban került állampolitikai pozíciójába. Az akkori idők politikájának megfelelően mind az ország modernizációs projektje, mind a két rivalizáló nemzetépítő projekt a kizárólagosság pozíciójából képzelte el saját magát, úgy, hogy kulturális és nyelvi szempontból uralta a nyilvánosságot. Ezek a közösségek a XX. század során háromszor váltották egymást Erdélyben az uralkodó kultúra pozíciójában, és furcsa módon az éppen domináns pozícióban lévő kultúra pont a nemzeti kizárólagosság ama politikáját alkalmazta, amely ellen korábban, kisebbségi státusában fellépett és harcolt. Furcsa az is, hogy nem csak a domináns kultúrában érvényesült a nemzeti kizárólagosság logikája, hanem a nemzeti emancipációs törekvéseket megjelenítő kisebbségi kultúrákra is ez volt hangsúlyosan a jellemző. Kevés jelentőséget tulajdonítottak az egymás iránti megértésnek és az együttműködés szükségességének. Eme útikalauz nem teremt új, a kultúrák kapcsolatára vonatkozó hagyományt, de Románia és Európa mostani kontextusában lehetséges fejlődést idézhet elő” – vélekedett Salat Levente, az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontjának ügyvezető elnöke.

Wilfried Schreiber, a Német Demokrata Fórumot képviselve kijelentette: az elmúlt tíz évben csak két német nyelvű útikalauz látott napvilágot, ám egyik sem kapható Kolozsváron, majd arra figyelmeztetett, hogy a kiadvány adatait időszakosan frissíteni kell.

„Ha ez az útikalauz 1994-ben jelent volna meg, másnap mi már a villanypóznákon függtünk volna, mint az ország árulói” – mondta el a bemutatón László Attila alpolgármester, ugyanakkor hozzátette: az útikalauzban kolozsváriként is találhatunk újat városunkra nézve.

Kolozsvár. A multikulturalitás élménye című bevezetőt és az útvonalak leírását, valamint a kis várostörténtet Ovidiu Pecican jegyzi. További szerzők: Lőnhárt Tamás és Rariţa Zbranca. Az útikalauz a javasolt útvonalakat feltüntető várostérképet is tartalmaz. Ugyanakkor feltüntetik a legfontosabb vendéglőket, kávézókat, cukrászdákat is.  

Öné lehet a négynyelvű útikalauz, amennyiben helyesen válaszol a következő kérdésre: hány útvonalat javasol a Kolozsvár. A multkulturalitás élménye című útikalauz?

A helyes választ megtalálja a Szabadság nyomtatott változatában, illetve a WebSzabadság valamelyik rovatában. Ha véletlenül nem találtja a rovatban a cikket, akkor írja be a keresőbe, hogy „négynyelvű útikalauz”.

Beküldési határidő: 2010. február 12.

Az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja által felajánlott 10 útikalauzt szerkesztőségünk a helyes válaszadók között sorsolja ki. Öt darabot lapunk nyomtatott változata olvasóinak, ötöt pedig a WebSzabadság (www.szabadsag.ro) felhasználóinak sorsolunk ki.

Kérjük, válaszát hozzászólásban (kommentben) küldje el!