A születésnapi ünnepség első mozzanataként Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd a Tarisznyás együttesnek adta át a szót. A hangulatos muzsika nem csak az ünneplőknek hozta meg a kedvét, de minden bizonnyal a kinti hideg időjárást is enyhítette, a terembe beszűrődő napfény pedig mintegy fokozta a csíkszeredai Ádám Gyula képeinek mondanivalóját. A Csíkszeredai Polgármesteri Hivatal, Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Kulturális Központ által szervezett Ezer Székely Leány Napja képekben című fotókiállítás anyaga is az évek során nyáron, július első vasárnapján, a székely népviselet, a néptánc és a népzene hagyományőrző találkozóján készült.

Antal Attila, Csíkszereda alpolgármestere a 20. század harmincas éveire tekintett vissza, amikor a Budapestről hazatérő Domokos Pál Péter, közösen a Szociális Testvérek Társasága és a Katolikus Nőszövetség által létrehozott Kaláka mozgalommal, többhónapos áldozatos munka révén 1931. június 7-én szervezte meg először az Ezer Székely Leány Napját. A második világháború után, a kommunizmus éveiben betiltott, 1990-től azonban ismét újraindított rendezvényt a maga közösségi ünnepi medrében szeretnék megtartani a továbbiakban is, ezért választották le róla az oda nem illő, a hagyományos népi kultúrával ellentétes momentumokat. – Szeretnénk megszólítani minden erdélyi magyar fiatalt, hogy vegyen részt ezen a népünnepélyen, öltözzünk népviseletbe, ha csak egy napig is, de legyünk együtt, énekeljünk, játsszunk, táncoljunk, szórakozzunk, érezzük jól magunkat a csíksomlyói nyeregben – hangsúlyozta Antal Attila. Hozzátette: az elmúlt években a rendezvény színvonalas, igényes kézműves vásárral is kiegészült, amelynek révén mára partneri viszony alakult ki a térségben alkotó kézművesekkel.

– Jelentős rendezvénnyé nőtte ki magát az Ezer Székely Leány Napja, de továbbra is keresi az útját: arra szeretném kérni a jelenlévőket, különösen a néprajztudomány terén dolgozó szakembereket: lehetőségeik szerint legyenek kíváncsiak rá, vegyenek részt, hogy ezáltal tovább tudjuk bővíteni – mondta az alpolgármester. Az elöljáró utalt az Ezer Székely Leány Napját dokumentáló, a Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) által tavaly megjelentetett kiadványra (ebből az érdeklődők részletesen megismerhetik az ünnep lényegét), és reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a következő években akár szakmai konferencia megrendezésére is sor kerülhet a rendezvény keretében.

– Az ünnep gyökerei nem vesznek el a mitikus időben, hiszen pontos adataink vannak arról, hogy kik és mikor tervezték meg, a korabeli sajtó is tájékoztat erről. Amikor ezen hagyományok múltját keressük, érdemes megnézni, hogy melyek voltak azok a szándékok, amelyek figyelembevételével elindították az Ezer Székely Leány Napját – magyarázta Ferencz Angéla néprajzkutató, a HMKK igazgatója. Hozzátette: véleménye szerint kettős lehet a néprajzkutató viszonyulása a rendezvényhez, egyrészt jelenségként, különböző szervezetek által évről évre megszervezett ünnepségként, másrészt pedig a felmerülő kérdések (a népviselet megőrzése, a népdal átörökítése stb.) megválaszolójaként játszhat fontos szerepet.

Köszönetet mondott Ádám Gyulának az Ezer Székely Leány Napjának hangulatát hűen tükröző „beszédes kiállításért”, majd Bardocz Sándor, a Tarisznyás együttes tagja az Ádám Gyula grafikai munkáiból a teremben kiállított válogatást ajánlotta a művész és a jelenlévők figyelmébe.

A folytatásban a megalapításának huszadik évfordulóját ünneplő társaság rövid történetét ismertette Pozsony Ferenc. Elmondta: a KLMT alapítói olyan, Erdélyben élő értelmiségiek, tanárok és muzeológusok voltak, akik nemcsak feladatuknak, hanem hivatásuknak is tekintették a hazai népi kultúra kutatását, a tárgyi és a szellemi örökség feldolgozását és megőrzését. – Már alakulásakor is fontosnak tartották a romániai magyar népi kultúra szakszerű vizsgálatát, rendszeres terepkutatások megszervezését, az eredmények megjelentetését, a romániai magyar néprajzkutatók érdekvédelmét, a Kárpát-medencében élő magyar néprajzkutatókkal és intézményekkel való kapcsolattartást és együttműködést, éves gyűjtőpályázat kiírását, tematikus vándorgyűlések, szemináriumok és kiállítások szervezését, dokumentációs központ kialakítását, a magyar nyelvű néprajzi képzés elősegítését a kolozsvári tudományegyetemen, tudományos, oktatási és művelődési háttérintézmény kiépítését – magyarázta Pozsony. Kiemelte a BBTE-n Péntek János egyetemi professzor által 1990 szeptemberében elindított néprajzi képzés fontosságát, mint mondta, ennek eredményeként 1995-től kezdődően a fiatalok oktatási, kulturális, tudományos és múzeumi intézményekben helyezkedhetnek el.

Kiemelte: Kötő József és Zakariás Erzsébet áldozatos munkájának révén és az Illyés Közalapítvány támogatásával a KLMT 1994-ben saját ingatlanba költözött, ezáltal egy sokkal intenzívebb időszak következhetett a társaság életében. A székházban az utóbbi tizenöt évben szakmai könyvtárat, archívumot, információs, oktatási és művelődési központot hoztak létre, 2001-ben pedig csángó néprajzi múzeum megalapítását kezdeményezték. – A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával 2003. szeptember 14-én nyitottuk meg a Csángó Néprajzi Múzeum első alapkiállítását a háromszéki Zabolán, Ilyés Sándor és Jakab Albert Zsolt csángó archívumot és bibliográfiai adatbázist állított össze, és készül a romániai magyar néprajzi bibliográfia adatbázisa is – számolt be Pozsony Ferenc, majd a társaság kiadói tevékenységével kapcsolatban hozzátette: Szabó Árpád Töhötöm vezetésével jelentetik meg az elsősorban a tematikus konferenciák anyagait tartalmazó évkönyveket, a fiatal nemzedékek dolgozatait a nagyközönség számára is olvashatóvá tévő Kriza Könyveket, a forrásmunkákat pedig a Kriza Könyvtár című sorozatban közlik.

A rendezvényen jelenlévők közül többen is köszöntötték a húszéves Kriza János Néprajzi Társaságot, majd különböző témákban hangzottak el előadások.