Szép meglepetés és felejthetetlen élmény volt számunkra olyan helyre utazni, ahol egyszerre találkozik a hagyományos és a modern, a régi és az új, a művészet, a történelem és a tudomány, hisz ez a város minden, csak nem egyoldalú.
Január 21-én este indultunk Bogya Katalin tanárnő kíséretében. Azon töprengtünk, hogy milyen lehet látni, illetve újralátni azt a várost, amelyről annyit beszélünk történelem-, művészet- és zeneórákon. Ezen gondolkodva merültünk álomba a hosszú úton.
Másnap az osztrák főváros kemény hideggel fogadott, ennek ellenére hihetetlen, hogy mennyi mindent láttunk a kétnapos barangolás során.
Amint megérkeztünk, kis pihenő után, térképpel a kezünkben nekivágtunk az ismeretlennek. A Mozartról elnevezett szállodától a Ring felé haladva első látványosságként a Votivkirche neobarokk épületét látogattuk meg, amelyet a Ferenc József elleni sikertelen merénylet emlékére emeltek. Sétánkat a város jelképe, a Stephansdom irányába folytattuk. Megcsodáltuk e gyönyörü gótikus templom faragott oltárait, köztük a Kapisztrán Jánosét is, a Kartner Strasse mentén pedig a kapucinerek kolostorára akadtunk. Ide temették el művészi szarkofágokba 1633 óta a Habsburg uralkodókat, 1989-ben Zita királynővel bezárólag. Közülük talán a legimpozánsabb a Mária Terézia síremléke volt.
Végigsétáltunk a híres bevásárlóutcákon, ahol bőven volt választék azok számára, akiknek ezt pénztárcájuk megengedte. Így jutottunk el a Staatsoperhez, amely ma is egyike a világ leghíresebb operaházainak.
Másnap reggel, egy finom svédasztalos reggeli után újra nekivágtunk a városnak. Tervünknek megfelelően a művészettörténeti múzeumot látogattuk meg. A Mária Terézia téren, a császárnő szobrának két oldalán helyezkedik el a két ikerépület: a művészettörténeti és a természettörténeti múzeumok óriási épületei. Mi az előbbit kerestük fel. Végigjárva termeit, olyan hírességek alkotásaiban gyönyörködtünk, mint Botticelli, Caravaggio, Bruegel, és Rembrandt festményei. A múzeum történelmi részlegén lenyűgözött bennünket az ókori egyiptomi, görög és római leletek sokasága és szépsége. Felfedeztük az itt őrzött nagyszentmiklósi aranykincsleletet, amely szorosan kapcsolódik népünk történelméhez.
Szellemiekben felüdülve, a hosszúra nyúlt múzeumlátogatás után megnéztük a Habsburgok rezidenciáját, a Hofburgot palotáival, udvaraival és a barokk Szent Péter-templommal.
Fázósan és dideregve, de megkerestük az Ankeruhrt, a különleges zenélőórát, amely minden órában az osztrák történelem egy-egy alakját mutatja meg, 12-kor pedig az összes alak felvonul.
Városnéző körutunkon a Karlsplatzra is eljutottunk. A teret a későbarokk Károly-templom uralja hatalmas oszlopaival, amelyet az 1713-as pestisjárvány emlékére emeltek.
Szállásunk felé haladva e hosszú nap után egy teázóban melegedtünk meg, hiszen Bécs hangulatának nemcsak az épített és összegyüjtött kincsek, hanem a lépten-nyomon fellelhető kávézók és teázók is szerves részei. Köszönjük a szervezőknek, hogy lehetővé tették megéreznünk ezt a hangulatot. Élményekkel gazdagodva tértünk haza, remélve, hogy nem ez az utolsó alkalom, hogy e szép városban jártunk.
