Olvasom a helyi román sajtóban az uzvölgyi eset(ek) összefoglalóját. Mellőzve a ránk aggatott jelzőket és a részleteket arról, hogy az ott történt minden rossznak okozói a magyarok, élükön vezetőikkel, az RMDSZ tisztségviselőivel és képviselőivel, a történetet így lát(tat)ják: a hősök emléknapján, június 6-án a románok annak rendje és módja szerint meg szerettek volna emlékezni hősi halottaikról, akik az uzvölgyi katonatemetőben vannak elhantolva, és akiknek méltó emlékként sírkereszteket valamint emlékoszlopot állítottak, amelyet egyúttal ünnepélyesen felszenteltek volna. Azonban az emlékezésre érkezőknek útjukat állták a magyarok, akik még a temető kapuját is bezárták, csak hogy megakadályozzák a román hősökre való megemlékezést.