A hullámok összecsapnak, az égbolt narancssárgában játszik, amelyet rajzfilmbe illő kék felhők hömpölygő áradata tör meg. Nehéz levenni a szemem erről az égi tüneményről akár egy pillanatra is, de az előttem fekvő, fekete kukoricából készült nacho túlságosan csábító a hozzávaló csípőssel és csípős szósszal. Mielőtt még néhány másodpercre ismét felbámulnék a kissé kikandikáló napra, kénytelen vagyok a csípős ananászos üdítőből szippantani egyet a nacho után. Kiveszek a tálból egynéhány csillis-karamellizált mangót és várom, hogy belemarkoljon az ízlelőbimbómba ez az igazi mexikói élmény. Nem csalódom, az acapulcói impresszió magával ragadó.