Ha alkotói, előadói vagy éppen világnézeti válságba kerültem, utolsó szalmaszálként mindig magam mellett éreztem Rónai Pistát. Rafinált zenei ízlése, kiművelt európai műveltsége iránytű volt egy értékzavarban kóválygó világban. Gondolom, nem csak számomra, hanem tanítványai, kollégái, munkatársai számára is biztonságot jelentett igéző szellemi környezete. Abban a kiváltságos helyzetben voltam, hogy nemcsak tanítványa, hanem munkatársa és barátja is lehettem. Kétlem, hogy egy negyed század ragyogó szellemi rokonság emléke egyáltalán leírható. Mégis, a veszteséget, Rónai István hirtelen és megrázó elhunytát nem lehet, nem tudom szó nélkül hagyni.