A 9323 hektárnyi erdő restitúciójára vonatkozó 2007-es döntést 2014-ben óvták meg Vasile-Liviu Oprea volt Maros megyei prefektus kezdeményezésére, a Szekuritáté Levéltárát Tanulmányozó Országos Tanács (CNSAS) által kibocsátott dokumentumra hivatkozva.
Az idézett irat szerint Bánffy Dániel vagyonát nem a kommunista rezsim államosította jogtalanul, mint kifejtik, egy bírói döntés eredménye volt a vagyonelkobzás. A CNSAS perdöntőnek bizonyult dokumentuma a bukaresti törvényszék 1952. december 3-án hozott büntetőjogi ítéletét tartalmazza, amely szerint Bánffy Dánielt 8 év kényszermunkára és 10 év polgári jogvesztésre, valamint teljes vagyonelkobzásra ítélik 1940 és 1944 között emberiesség ellenelkövetett bűncselekmények miatt. A CNSAS dokumentumának állításai szerint, Bánffy Dániel magatartása a Horthy-korszak idején „szembetűnően ellenkezett Románia és az erdélyi román lakosság érdekeivel”, és „ezzel a magatartással szembefordulva, a román állam elvette Bánffy Dániel vagyonát.”
A Giurgiu megyei törvényszék a fentiekre hivatkozva alaptalannak minősítette és elutasította Bánffy Dániel örököseinek fellebbezését, amelyet a visszaszolgáltatási határozatot megsemmisítő bírói döntés ellen nyújtottak be.
A Nemzeti Emlékezet Bizottság (NEB) három éve – az örökösök kérésére – állásfoglalást adott ki báró Bánffy Dániel állítólagos háborús bűnössége kérdésben. A NEB megállapította: a háborús bűnösök ügyeire vonatkozó iratokat őrző magyar levéltárakban nem található olyan adat, amely szerint bármilyen peres eljárást folytattak volna ellene háborús bűncselekmények vádjával. Nem találtak adatot arról sem, hogy a román fél részéről kiadatási kérelem érkezett volna a magyar hatóságokhoz Bánffy Dániel ügyében háborús bűncselekmény vádjával.
Az erdélyi földbirtokos báró Bánffy Dániel (1893–1955) 1940-ben lett képviselő a magyar országgyűlésben, az Erdélyi Párt színeiben. 1940. december 30. és 1944. március 22. között földművelésügyi miniszter volt a Teleki-, a Bárdossy-, és végül a Kállay-kormányokban – összegezte tudósításában az MTI. A német biztonsági szervek 1944 októberében elfogták, mert bekapcsolódott a „kiugrási kísérlet” előkészületeibe, a fogságból decemberben sikerült megszöknie. A kommunisták 1951-ben kitelepítették rózsadombi házából, 1952-ben pedig a bukaresti népbíróság távollétében vagyonelkobzásra és nyolcévi kényszermunkára ítélte.
