Szélyes Panna festményei az Apáczai Galériában
– Panna csodálatos munkáiról a társasjáték juthat eszünkbe – fogalmazott az igazgató, majd három szóban jellemezte a festőművész-diákot, aki szerinte nyitottsággal, játékossággal és őszinteséggel állt hozzá a munkához, feladatokhoz.
– Szélyes Panna a zeneiskolából került az Apáczai-líceum matek-info osztályába, mióta itt van, peregnek az események körülötte, a diáktanács elnöke, fest, és most kiállít – tette hozzá, majd átadta a szót Könczey Elemér grafikusnak, aki furcsa, de egyben humoros alcímet adott a Talált vászon címnek: Nincs itt semmi látnivaló!
– Nagyon sok tekintetben premier ez a mostani alkalom – mondta –, mert ez nemcsak Pannának az első kiállítás megnyitója, hanem neki is. – Annak, akinek nem képekben, hanem szóban kell elmondania a véleményét, beszélnie az alkotóról, az alkotásokról, a művészetről, annak hatásáról, az inspirációról, a stílusról, a múzsákról, a tehetségről és minden ilyen alkalomhoz illő témáról, az igazi munka csak most kezdődik – jegyezte meg. – Ha a világon valami szubjektív, az a művészet. Lesz, akinek tetszeni fog, és lesz, akinek nem, és lesz akinek ez «bejön», és lesz akinek nem, de többen vannak azok, akiknek ez nem jön be, mert ők egyszerűen a terembe se jönnek be – tette hozzá.
– Nincs itt semmi látnivaló – mondta a grafikus.
– Miért? Mert amikor egy fiatal kitűnik a többiek közül, az valamiben jobb, rátermettebb. Természetes folyamat, hogy felbukkannak, és törvényszerű, hogy az előttük járó generáció felfigyel rájuk, felfedezi, segíti, igyekszik teret adni és kíváncsian várni a fejleményeket. Ennek az ellenkezője is természetes, amikor valaki berobban egy olyan területre, ahol addig még semmi jelét nem adta annak, hogy kivételesebb tehetsége lenne hozzá. A mi Pannánkra ez érvényes. Talált egy vásznat meg némi festéket a lakásban – amit a nagymama angyala hozott szorgalmasan az évek folyamán –, és az ifjúkori energiafeszültségnek megtalálta a levezetési módot, és berobbant. A lappangó adottság, külső és belső tényezők hatására egyszer csak utat tört magának. Teljesen egyértelmű, hogy a fehér, tiszta felületek vonalakat, foltokat vonzanak, a festékek, színek összeállnak történetté, formákká, szereplőkké. Engedni kell, hogy az élmények, az emlékek, a benyomások, a látottak és tanultak, az ösztönök aktiválódjanak és beinduljon az alkotási folyamat. Az is természetes, hogy ezek a kialakult felületek már látott, létező világokat is bevonzanak, híres elődök nyomai jelennek meg a vásznakon. Panna esetében Hieronymus Boscht, Salvador Dalít vagy Claude Monet-t említsem. Amióta az ember firkál, rajzol, fest, nyomot hagy – hangsúlyozta Könczey.
– Mert aki rajzol, ábrázolásra adja a fejét, annak használnia kell a fantáziáját is, ezért megszámlálhatatlan órát kell eltöltenie egy-egy rajzlap, vászon előtt. Ilyenkor megszűnik az idő-tér fogalom, csak az alkotás folyamata van, flow-élményben lesz része. Ez az alkotás egyik legfontosabb része, benne van a tudatában, a lelkében, ami nem hagyja nyugodni, valami, ami folyamatosan utat keres kifelé. Energiát, időt nem kímélve keresi azt a kifejezési módot, hogy mindezt kiadja magából. A belső nyomás kiegyenlítése, a flow mellett, megszállottsághoz vezethet egy idő után, ezekre az emberekre aggatják rá a címkét, hogy «művészlélek» – tette hozzá a grafikus.
– Aki fiatalon kezd alkotni, játékos, naiv, őszinte formákkal indul, az egyszerűtől a bonyolult felé. Szerencsés esetben, meghatározatlan idő és türelem után ez megfordulhat, kiteljesedhet, és kipattanhat a nagybetűs mű. Ez éltet minden alkotó embert. Aki fiatalon, önszántából alkotgat, szereti azt, amit csinál, gond nélkül szárnyal, csapong, és ha ebben az állapotban többet marad, megerősödhet a világa, látásmódja, stílusa, egyensúlya. A szakma szabályait ráér később is megtanulni, Aki szabadon, mindenféle kényszerítő hatás nélkül, naív-komolyan tud alkotni, olyan képzeletbeli világot tud létrehozni, amely el tudja a nézőt kápráztatni, katarzist tud nyújtani – fogalmazott méltatásában Könczey Elemér.
– Panna színkavalkádja egyszerre popart-harsány és játékos, emósan visszahúzódó és morbid, vagy barokk módra sejtelmes, ezek keveredése mégis egyedi harmóniát sugároz. Fantáziával és kézügyességgel ablakot nyitott ‒ Panna szavaival élve ‒ egy nem létező világba vagy a gondolatai szülte dimenzióba. Paul Klee huszadik századi svájci festő szerint az igazi művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá teszi azt – zárta beszédét a grafikus.
A megnyitót az Abyss of Sorrow zenekar koncertje zárta.
A tárlat március 30-ig, hétköznapokon 15-20, hétvégén 10–20 óra között tekinthető meg a Király /I. C. Brătianu 26. utcai iskola dísztermében.
(Koncz-Münich András felvételei)
