Több mint két hónapja elköltöztünk, de a holmink jó része még mindig nincs kipakolva. A könyvek egy része még halomban áll a fal mellett, más része még dobozokban, pedig szinte naponta pakolok egy-egy kicsit. Kezembe akadt az Erdély leírása ízekben. Erdélyi háziasszonyok összegyűjtött receptjei füzetszerű kiadvány, amelyet néhány évvel ezelőtt édesanyámtól kaptam. Ez a szám marosszéki recepteket tartalmaz. A színes külső-hátsó borító megsárgult lapokat fog közre, sok-sok klasszikus, hagyományos recepttel. A füzet 2001-ben jelent meg, néhány évvel a rendszerváltás után. Ismét rá kellett döbbennem, mekkorát változott azóta a világ. Ebben a 23 évvel ezelőtti kiadványban közölt receptek külalakjukban, stílusukban jobban hasonlítottak az akár két-három évszázaddal korábban lejegyzett receptekre, mint azokra, amelyekkel manapság találkozni szoktunk. Egy recept három-négy sorból áll, hozzávalóstól együtt. Csupán a száraz tények vannak leírva, fényképek nélkül, így az olvasó fantáziájára van bízva, mit képzel el magának.
Amint belelapoztam, megakadt a szemem a szászrégeni Sugó Ilona túrós pogácsáján. A fiam másnap matematikaversenyre indult, a túrós pogácsa éppen jól jönne, gondoltam, azt az útra is lehet pakolni. Átfutottam a hozzávalókat, minden volt itthon, hozzá is láttam a tésztát begyúrni.
Hozzávalók:
50 dkg liszt
25 dkg zsír
50 dkg tehéntúró
1 tasak sütőpor
2 tojás (csak egy megy a tésztába)
3 ek. tejföl
1 ½ kk. só
csipetnyi cukor
kevés szezámmag a díszítéshez
Elkészítése:
A sütőt 160 fokra előmelegítem. A lisztet összekeverem a sütőporral, a sóval és a csipetnyi cukorral. Beletöröm az egyik tojást, hozzáadom a zsírt, a túrót és a tejfölt. Ez utóbbi három hozzávalót érdemes hamarabb kivenni a hűtőből, hogy kicsit felmelegedjenek. Én nem tettem, és megbántam, egyrészt mert annyira hideg volt minden, hogy a kezem belesajdult, másrészt pedig sokkal könnyebb dolgozni a hozzávalókkal, ha már kicsit megpuhultak. Csak egy tojás megy a tésztába, a másik tojásra majd a pogácsák kenegetésénél lesz szükségem.
A hozzávalókból tésztát gyúrok. Kell vele dolgozni kicsit, amíg összeáll, de minden erőfeszítés kamatostól visszatérül, ígérem. Amikor a tészta összeáll, megszóróm egy kevés liszttel, lefedem, és egy órán át pihentetem.
Pihentetés után a tésztát kiveszem a tálból, és a liszttel bőven megszórt felületre teszem. A tészta elég ragacsos, de liszttel megszórva gyönyörűen lehet dolgozni vele. Másfél ujjnyi vastagságúra nyújtom, pogácsákat szaggatok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsire teszem őket, tojással megkenem, a tetejüket megszórom szezámmaggal, majd 20-25 perc alatt aranysárgára sütöm. Sütőből kivéve hagyom teljesen kihűlni.
Napokig friss, puha maradt, mindenkinek nagyon ízlett (A szerző felvétele)
A hozzávalókat olvasva kicsit sokalltam a disznózsírt, de mivel nemrég vásároltam fél kiló mangalica zsírt, és mert valami belülről azt súgta, hogy hinnem kell a recept leírójának, úgy döntöttem: nem fogok kísérletezni, talán elrontom az egészet, inkább az eredeti utasítás szerint gyúrom be a tésztát. Bizonyára régi családi recept volt, amit évtizedeken át sütöttek, ha nekik működött, nálam is működnie kell.
A pogácsák gyönyörűen megnőttek, nagyon finomak lettek, mintha a nagymamám sütötte volna őket. Egy részét a fiam vitte magával a versenyre, egy másik részét a lányom az iskolába, mindkét helyen elkapkodták a gyermekek. Napokig friss, puha maradt, mindenkinek nagyon ízlett.
De nem csupán a gyermeknek ajánlom, borozgatás mellé is nagyon jól passzol.
