Miki357: „Azért követem a trendeket, hogy el tudjam kerülni őket”

Aktuális témák kerültek terítékre (fotó forrása: kommunikációs napok)
Van még új a kommnap alatt – ezzel a mottóval indultak az idei Kommunikációs Napok, immár a tizenötödik alkalommal. Aktuális témák kerültek terítékre, például a mesterséges intelligencia, az egyetem utáni élet, 15 év kommunikáció története, hova tart az erdélyi magyar sajtó, illetve a magyar videóklipek evolúciója – hogy csak egy néhányat említsek. A meghívottak közt volt Szabó Miklós Márton, ismertebb nevén Miki357, az egyik legismertebb reklám- és kliprendező, aki már több éve meghatározó alakja a magyar zeneiparnak. Lakatos Mihály moderálásával számos érdekes aspektust fedett le a magyar videóklipek fejlődésétől a jövőbe mutató trendekig.

KÖLCZE RENÁTA

Miki videóklipekhez kapcsolódó ősélménye Dr. Octagon Blue Flowers című száma volt. Ezt követően ő maga is felvette a harcot a technikai kihívásokkal, amelyekkel kezdetben küzdött. Csak hat évvel a kezdeti nehézségek után jutott olyan eszközökhöz, amelyek lehetővé tették számára a magas színvonalú klipkészítést. A kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején a klipgyártás milliós büdzsékkel működött, és Miki357 számára a Nikon D90-es kamera volt az eszköz, amely megváltoztatta a játékszabályokat. A rendező mindig arra törekedett, hogy új és látványos dolgokat alkothasson, leginkább valami olyasmit, amit még nem látott sehol máshol. Miki számos ikonikus klipről beszélt, köztük az Irie Maffia Livin It Easy című videójáról, ami után számos reklámprojektet kapott. Megemlítette Carson Coma Én még sohasem klipjét, amelyben a dalszöveg és a vizuális elemek harmonizálnak, valamint a Bagira-koncepciót, amely rendőrségi dash cam felvételeken alapul. Ezek után rátért Schwarcz Adámmal, azaz a Beton Hofival való kapcsolatára. „Az alkotói kapcsolatom Ádival olyan, mint a rossz házasság”, nyilatkozta. Ezen kijelentés ellenére nincs sok vitájuk, mivel Ádám a zenével kommunikál, Miki meg a vizualitással, nem szólnak egymás munkájába. 

A rendező szerint minden előadó képvisel egy-egy univerzumot. Teljesen mindegy, hogy a videóklipet Haitin veszi fel jachton, vagy Los Angelesben, ha van atmoszféra, ami átjön, akkor a díszlet majdnem teljesen mindegy. Az adott karakter bárhol lehet, a néző a magáénak érzi. Ha van jó hangulatú zene jó vokállal, akkor bármilyen nyelven legyen is, a hallgató úgyis megérti, viszont a videóklip felettes jelentést ad, amitől az ember részese szeretne lenni az élménynek. A rendező nem tart a streaming aranykorától és attól, hogy kevesebb videóklipet látnak s néznek az emberek. Szerinte egy csomó ember csak zenehallgatásra használta a YouTube-ot, ő annak csinál klipet, aki nézi, és ezzel másodlagos értelmezést ad a zenének, valamint a rajongók számára betekintést nyújt a kedvenc zenészük univerzumába. 

A beszélgetés végéhez közeledve érintették a Klipszemlét is, aminek Miki az egyik alapítója. Azért hozta létre ezt az eseményt, mert szerinte fontos, hogy videóklipek is nagyvászonra kerüljenek, és van erre igény, mivel már hét alkalommal is megrendezték.

Miki a jövő kapcsán derűlátó, a saját tempójában csinálja a klipeket, nem érdeklik a trendek. Általában azt valósítja meg, ami neki tetszik, követi a trendeket, de nem azonosul. Szerinte már annyira jó a technológia, hogy a vizuális művészetekben az lesz különleges, ami kicsit rosszabb minőségű.