John Mauger, az amerikai parti őrség ellentengernagya sajtótájékoztatóján megerősítette, hogy a búvárhajó kapitánya és négy utasa halott. A roncsokat egy kanadai hajóról távvezérelt víz alatti robot segítségével találták meg csütörtök reggel 488 méterre a Titanic roncsának orrától mintegy 4 kilométeres mélységben. Mint mondta, a törmelékmező arra utal, hogy a nyomáskamra összeroppant.
Az amerikai parti őrség közölte, hogy folytatják a tengerfenék átkutatását a Titanic közelében további nyomokat gyűjtve, hogy kiderítsék, mi történhetett a Titannal.
„Sajnálattal úgy gondoljuk mostanra, hogy vezérigazgatónk, Stockton Rush, Shahzada Dawood és fia, Suleman Dawood, valamint Paul-Henri Nargeolet, odavesztek. Ezek a férfiak igazi felfedezők voltak, akik különleges kalandszellemmel és a világ óceánjainak felfedezésére és védelmére irányuló mély elhivatottsággal rendelkeztek” – olvasható a vállalatnak a BBC honlapján megjelent közleményében.
Az OceanGate egyben részvétét nyilvánította a hozzátartozóknak, egyben köszönetet mondott a kereső akcióban résztvevőknek erőfeszítéseikért.
Ezen felül erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy felszínre hozzák a merülőhajó roncsait, illetve utasainak földi maradványait. Ezen munkálatok főleg távvezérelt robotokkal zajlanak. „Rendkívül kíméletlen viszonyok uralkodnak ott lent a tengerfenéken” – hangsúlyozta Mauger.
A turisztikai célokra használt búvárhajó vasárnap indult útnak öt emberrel a fedélzetén eredetileg kevesebb, mint félnaposra tervezett útjára a Titanic roncsaihoz. A Titan eltűnését követően nagyszabású kutató-mentő akció indult az Atlanti-óceán mintegy 10 ezer négyzetmérföldes területén.
A hirado.hu összeállításából kiderül: az alig 6,5 méter hosszú és kevesebb, mint három méter széles kapszulába öten zsúfolódtak össze, a jármű egyetlen ajtaját kívülről 17 csavarral rögzítették. A kapszulát merüléskor súlyok húzzák a tengerfenék irányába. Ezek 24 óra után automatikusan leválnak vagy akár manuálisan is leválaszthatók, hogy a jármű a felszínre emelkedjen. Ám a szerkezet valószínűleg meghibásodott, mivel a Titánt több tízezer négyzetkilométernyi terület átkutatása után sem találták meg.
A tengerészeti ipar szereplői már évek óta figyelmeztetnek: a mélytengeri kapszula nem biztonságos. „Tíz olyan tengeralattjáró van a világon, amely képes 4000 méter alá merülni, és mindegyik rendelkezik az ehhez szükséges speciális engedélyekkel. Kivéve a Titánt. Ez rendkívül kockázatos” – mondta egy amerikai szakértő.
Rush feleségének ősei a Titanicon lelték halálukat
A portál összeállításában kitér arra is: az OceanGate vezérigazgatójának, Stockton Rushnak a felesége, Wendy Rush a levéltári feljegyzések szerint két olyan személy leszármazottja, akik a Titanic fedélzetén utaztak 1912-ben, és akik életüket vesztették, amikor az óceánjáró elsüllyedt. Wendy Rush ugyanis ükunokája Isidor Strausnak és feleségének, akik a Titanic tragédiával végződő útján a leggazdagabb utasok közé tartoztak. Az 1845-ben született Straus az amerikai Macy’s áruház társtulajdonosa volt – írja a The New York Times.
"Sok víz sem olthatja el a szeretetet..."
A közösségi média oldalain közzétett információk szerint Wendy az elmúlt két évben háromszor is részt vett az OceanGate-expedícióban, melynek célja a Titanic roncsainak megközelítése volt. A nő az OceanGate vállalat kommunikációs igazgatójaként dolgozik és régóta tagja a vállalat jótékonysági alapítványának – olvasható a hirado.hu portálon.
Isidor és felesége egy európai télről hazatérve foglaltak helyet a Titanicon. Miután világossá vált, hogy a Titanic süllyed, Ida nem volt hajlandó elhagyni Isidort, nem akart nélküle beszállni egy mentőcsónakba. Az idős pár egyik barátja, aki maga is rajta volt a hajón, de túlélte a tragédiát, arról számolt be: Isidor elutasította, hogy idős korára való tekintettel kivételt tegyenek vele és helyet kapjon Ida mellett egy mentőcsónakban, amíg nők és gyerekek voltak a fedélzeten. Ida erre azt mondta: "Nem akarom, hogy elváljanak a férjemtől. Ahogyan éltünk, úgy fogunk meghalni, együtt". Ida odaadta a szobalányának a bundáját, és ragaszkodott hozzá, hogy szálljon be a mentőcsónakba. Izidor és Ida utoljára a fedélzeten látták egymást karonfogva. Bár névszerint nem említik őket, történetük megihlette az 1997-es Titanic-film megalkotóit, emlékezetes jelenet, amikor az idős házaspár összebújva egy ágyon várja a halált…
Isidor holttestét kiemelték és az új-skóciai Halifaxba szállították, majd onnan New Yorkba szállították. Először a brooklyni Beth-El temetőben lévő Straus-Kohns mauzóleumban temették el, majd 1928-ban áthelyezték a bronxi Woodlawn temetőben lévő Straus mauzóleumba. Ida holttestét soha nem találták meg, ezért a család vizet gyűjtött a roncs helyszínéről, és azt a mauzóleumban lévő urnába helyezte. Isidornak és Idának a mauzóleum előtt található emléktáblán egy idézet áll Salamon énekéből (8:7): "Sok víz nem olthatja el a szeretetet - és az árvíz sem fojtja el."
