A KopiaKollektiva tevékenységéről Kerekes Emőkével beszélgettünk
A hivatalosan 2021 januárjától működő KopiaKollektiva célja a kortárs fotográfia és a kísérleti mozgókép népszerűsítése és oktatása Erdélyben, valamint a generációk közötti kapcsolódás és eszmecsere elősegítése, az egyesület székhelye pedig Kerekes Emőke anyai nagyszüleinek falujában, a Maros megyei Havadtőn található – tudtuk meg a fotográfustól, aki Erdélyben született, Budapesten nőtt fel, tanulmányait is ott végezte és ott oktatott fotográfiát, majd harmincas éveiben visszaemigrált Havadtőre. Hazatérve azzal szembesült, hogy a magyar fővárosban megtapasztalt kortárs fotográfiai életnek és szakmai fórumnak itthon szinte nyoma sincs, a filmmel ellentétben a kortárs fotó megmutatkozására nincs igazán megfelelő platform Erdélyben. Ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy ezt a fajta hiányt pótolni kéne, majd férjével, Balla Zoltán operatőrrel közösen megalapították az egyesületet.
Kerekes Emőke önarcképe a Iosif Alexe Koloman című fotósorozatából
„Hidat szeretnénk képezni a profik és az érdeklődők között” – fogalmazott Emőke, mindezt pedig egy lelkes és szakképzett tagokból álló civil szervezet alternatív kérdésfelvetéseivel és válaszaival kívánják megvalósítani, hangsúlyosabbá és színesebbé téve a kortárs fotográfia és a kísérleti mozgókép erdélyi jelenlétét.
Kerekes Emőke szerint nehezített tereppel van dolguk, hiszen itthon sem a kulturális életben, sem a múzeumokban nincs jelen az a fajta kortárs fotográfia, amely mondjuk nyugaton vagy a szomszédos országokban, akár Magyarországon is már teljesen természetes módon létezik a mindennapokban, illetve a múzeumi világban is. Az egyesület elnöke szerint emiatt Erdélyben az ágazat iránt érdeklődő, értő közönség is nehezebben formálódik.
Fotó: Kerekes Emőke
A két alapító tagon, Kerekes Emőkén és Balla Zoltánon kívül barátokból és volt tanítványokból verbuválódott össze a csapat, akiknek többsége Magyarországról vagy épp Németországból, Amerikából segíti az egyesület munkáját, főként online jelenléttel. Ezzel kapcsolatban Emőke úgy fogalmazott, itthon, Erdélyben még meg kell ismerniük, fel kell kutatniuk azokat az alkotókat, akik csatlakozni szeretnének a tevékenységükhöz és akiknek ízlése, szemlélete és gondolkodásmódja is illeszkedni tud a KopiaKollektiva célkitűzéseihez. „Minden jelenlegi tagunknak – függetlenül attól, hogy erdélyi származású vagy sem – fontos, hogy ide, Erdélybe hozza a tudását bárhonnan a nagyvilágból, ahol éppen tanul vagy tapasztalatot gyűjt. Mindez nagyon inspiráló, hiszen általuk folyamatosan tudunk kapcsolódni azokhoz a diskurzusokhoz, amelyek a világ más pontjain történnek, de a mi szempontunkból is fontosak” – emelte ki Kerekes Emőke, hozzátéve: nagyon szeretnék, ha az egyesület másik kemény magja idővel erdélyi alkotókból állna össze és a két bázis egymást erősítve és inspirálva működne tovább.
Kép, szöveg, lenyomat
A KopiaKollektiva tagjai augusztus 10. és 16. között második alkalommal szervezték meg a KOPIA Kortárs fotográfiai és művészeti tábort Kőrispatakon. Az Erdélyben egyedülálló, specifikus fotótáborban a technikai ismeretek átadásán túl a kreativitásra, a vizuális történetmesélésre és a képi gondolkodásra helyezték a hangsúlyt. Kerekes Emőke elmondása szerint az idei tábor kifejezetten jól sikerült, még annak ellenére is, hogy előre nem látható nehézségként számos más nagy rendezvénnyel zajlott egy időben.
Tábori csendélet. Fotó: Kerekes Emőke
A leképezett és fordított – kép, szöveg, lenyomat tematikájú táborban három műhelyfoglalkozással várták az érdeklődőket: fotográfiai, irodalomterápiás szemléletű történetalkotó, valamint online képzőművészeti műhely. Utóbbival kapcsolatban Emőke elmondta: „Az online vagy hibrid vonalat továbbra is szeretnénk megtartani az egyesület tevékenységében, hiszen falun élünk, ami szinte örökre úgy marad, ahogy van, tehát nem fognak kortárs művészeti múzeumok nyílni a környéken. Az online tér nyújtotta lehetőségek által tudjuk bevonni az ittenieket azokba a művészeti eseményekbe, folyamatokba, amelyekhez más úton nem juthatnának el.”
A fotográfus úgy fogalmazott, a táborban minden évben szeretnék érvényesíteni azt a gondolatrendszert, hogy a fotóművészet a társművészetekkel – többek között irodalommal és kortárs tánccal – kiegészülve még nagyobb hatást képes elérni, színesíti a palettát és fokozza az élményt. A helyválasztás kapcsán Emőke elmondta, Kőrispatak tudatos döntés volt, hiszen a környezetében fellelhető elemeket, helyszíneket – gyulakutai hőerőmű, Maros és Hargita megye közötti határvidék, Bözödújfalu – a továbbiakban is fotótémaként tudják feldolgozni a tábor résztvevőivel. „Kapcsolódási pontokat keresünk, tudatosan választjuk meg a helyeket és a meghívottakat is” – tette hozzá.
Kerekes Emőke elárulta, a tábor kapcsán Zoom-os interjút készítettek Vékás Magdolna fotóművésszel, aki archaikus fotótechnikákkal dolgozik, első ilyen jellegű munkája pedig a ceaușescu-i falurombolásokra válaszként, egyfajta tiltakozás céljából, cianotípiára készített 1989-es fotósorozata volt, amelyből akkor kiállítás is nyílt Budapesten. Az elkészült interjút a fotóművész fényképeivel illusztrálva a közeljövőben az egyesület online felületein teszik közzé.
Missziójuk a falukiállítás
A KopiaKollektiva tevékenységére visszatérve Kerekes Emőke kiemelte: év közben online előadásokat, foglalkozásokat, kurzusokat szerveznek és bár „jelenleg mindenki öt ember helyett dolgozik”, nagyon örülnek, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi mindent meg tudtak már valósítani közösen. „Amiben nagyon szeretnénk missziót teljesíteni, azok a falukiállítások” – emelte ki, hozzátéve, hogy idén is terveznek még két hasonló eseményt, az egyik helyszín pedig már biztosan a Maros megyei Székelyvécke lesz. 
Kiállítás készül a kortárs fotográfia táborban. Fotó: Kerekes Emőke
Elmondta, minél több közvetlen helyszínt szeretnének választani a kiállítások és installációk megvalósítására, undergroundos, partizános falukiállításokat terveznek a szabadban vagy éppen csűrökben, gazdasági épületekben, pontosan azért, hogy az emberekhez jussanak el és ne csak egymásnak állítsanak ki a művészek egy elidegenítő térben. Nagyon pici, félreeső falvakban gondolkodnak, Emőke szerint pedig ebből a szempontból „egész Erdély egy nagy kiállítótér”, de közben folyamatosan figyelnek arra, hogy ezekre a településekre ne „hódítókként” érkezzenek és létrejöjjön a közvetlen, természetes kapcsolódás a helyiekkel.
Fehér falból és bekeretezett képből már mindenki látott eleget, fákról lelógatott fotókból álló kiállítással viszont már ritkábban találkoznak az emberek, és Emőke csapata szerint ez lehet a kulcs ahhoz, hogy a kortárs fotográfia az érdeklődőkhöz és kíváncsiskodókhoz ne csak eljusson, hanem be is találjon, meg is érkezzen. „Célunk, hogy ne mi döntsük el, kit érdekel a kortárs művészet, hanem vigyük, csináljuk, és majd eldönti a néző, hogy érdekli vagy sem” – tette hozzá zárógondolatként.
(Borítókép: műhelyfoglalkozás a fotótáborban, középen Kerekes Emőke. Fotó: Ugron Éva)
