KMN: csak az ökör nem örült az örömfőzésnek…

KMN: csak az ökör nem örült az örömfőzésnek…
Idén sem maradt el a Kolozsvári Magyar Napok tízéves történetének egyik állandó programja, a Fakanalak tánca, azaz a hagyományos örömfőzés. Az (ismét) az Apáczai Csere János Elméleti Líceum udvarán megszervezett rendezvénynek mondhatni, hogy talán csak egyetlen „személy”, a főfogásnak számító, a Szomor Mintagazdaság felajánlásából érkezett ökör nem tudott igazán örvendeni – az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy további elégedetlenkedők is jócskán akadtak olyanok személyében, akik nem tudták megérteni: az ingyen ételből nem nekik jár alanyi jogon az első tányérral. Szerencsére Kiss Budai Tibor főszakács már a korábbi évekből megszokta a „beszólásokat”, illetve tudta, hogy előbb-utóbb elcsitulnak a hangok, hiszen az 500 kilós marhából mindenkinek jutni fog…

Messziről illatozott szombaton délelőtt az Apáczai-líceum környéke, hiszen a rekkenő hőség ellenére sok lelkes és jókedvű csapat forgatta a fakanalat a Kolozsvári Magyar Napok hagyományos örömfőzésén, amibe némi „ökörködés” is vegyült: Szomor Dezső szürkemarha-tenyésztő jóvoltából egy féltonnás ökör sült az udvar egyik sarkában, Iglódi Ferenc ökörsütő mester és csapata hozzáértő közreműködésével. De nem csak ők voltak a visszatérő vendégek: nem hiányozhatott például a Kolozsvári Rádió magyar adásának csapata – amely ezúttal egy korábbi „slágert”, a rádióslaskát melegítette újra –, de ott volt a rendszerint tepertőt olvasztó Bonanza, és az RMDSZ sem maradt ki a buliból.

-Kezdetektől fogva arra törekedtünk, hogy egy jó, összefogó „bulit” szervezzünk, mert igazából ez egy örömfőzés, nem pedig a szó szoros értelmében vett verseny” – magyarázta lapunknak Kiss Budai Tibor mesterszakács, az örömfőzés házigazdája. „De ettől még mindenki versenyzik, és mindenki úgy érzi, hogy az övé a legjobb… Az idén meglepően sokan jelentkeztek valami újjal. Vannak itt lecsók, gulyások, van itt fácán, pacal, szóval szinte minden… Az ökör Szomor Dezsőtől, Magyarország talán legnagyobb őstermelőjétől származik, aki minden magyar fajtából termel… Nagyon nagy köszönet neki érte ezért, és persze köszönet minden támogatónak, résztvevőnek. A zenét ezúttal is a palatkaiak hozták, ez külön öröm számomra. Nagyon jó a kedv, kivéve persze az ételosztásnál, mert ugye minden, ami ingyen van, az súrlódásokat szül… Mert elsőkként azok kaptak, akik versenyeztek is ma a Donatonon, emiatt kicsit zúgolódás van, de hát túléljük… Tavaly 800 adag jött ki, most is nagyjából annyira számítunk, úgyhogy mindenkinek fog jutni.

Úgy számolták, hogy jutni fog mindenkinek a sült ökörből

– Mesélj kérlek egy kicsit a nap fénypontjáról, az ökörsütésről…

– Ez egy 500 kilós szürkemarha, egy hétig pácolták. Szomor Dezsőt én is kérdeztem arról, hogy mi a titok a pácolásnál, de a válasz nagyon egyszerű volt: az idő a titok… A fűszerezés saját egyéni ízlés alapján történik, a sütőmesterek pedig, Iglódi Ferenc és csapata, több mint 20 év tapasztalattal rendelkeznek, mindent beállítanak úgy, hogy időre kész legyen. Hogy mióta sütjük? Én éjjel kettőkor érkeztem ide, négy órakor már összeállt a sütő, vagyis ez a nagy vasszerkezet meg a parázs, s azóta sül… A végén a nagyobb darabokat ugyanabban a fűszerekkel kevert zsírban még egyszer átsütjük, inkább csak a biztonság kedvéért, nehogy valami ne sült volna át teljesen – a marhát nem kell agyonsütni, mint azt nagyon sok helyen tévesen teszik.

A Fakanalak táncának visszatérő vendége a baptista Kőszikla gyülekezet is.

– Azért jövünk, mert nagyon jó hatása van a közösségre. Ekkora adagokat elkészíteni, egyáltalán kitalálni, eltervezni a menüt, annak minden szakaszát… Tényleg úgy látjuk, hogy öröm főzni – magyarázza jókedvűen a kolozsvári gyülekezet egyik tagja, Bálint Emese. – Az idén padlizsánt sütöttünk, a fiúk már hajnaltól rakták a tüzet. Ezt osztottuk a reggel, amikor még semmi nem volt megfőve az udvaron – legyen egy kis harapnivaló az éhezőknek. Most épp csörögét sütünk, ezt málnaszósszal és krémsajttal szolgáljuk fel, közben pedig három fajta limonádét kínálunk. Szóval szinte teljes menü, és örülünk annak, hogy ilyen szépen és jól sikerült, legalábbis az eddigi visszajelzések alapján. Hogy hány csöröge? Ezret tervezünk sütni, szerintem olyan 600 körül tartunk most…

A legkülönlegesebb és legszínesebb étel azonban minden bizonnyal azé a baráti társaságé volt, akinek bográcsa előtt sokan találgatták, hogy mi készül.

– Száraz minőségi vörösborban pácolt és párolt fácán, vöröskáposztával, borókabogyóval, erdei gyümölccsel, kaporral – Szilárdék módra, merthogy jópár fő- és mellékszakácsunkat Szilárdnak hívják… És egyben Benedek Elek módra, mivel Benedek Elek lőtte a fácánt, aki szintén kisbaconi, akárcsak „a” Benedek Elek – világosított fel a csapattag Erdélyi Tünde.

A tűző napsütésben zajló örömfőzőcskézést egyébként meglátogatta többek között Csepregi Éva és Végvári Ádám is, továbbá Csoma Botond képviselő, Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, Oláh Emese alpolgármester és több helyi illetve megyei tanácsos is, „jelképesen” meg-megkavarták az RMDSZ kolozsvári és megyei szervezetének sátra mellett rotyogó pacallevest és gulyást…

Borítókép és fotók: a szerző felvételei