A rendszerváltás után, 1990 szeptemberében tizenhárom művész megalapította Kaposváron a Kapos ART művésztársaságot, amely azonnal országos jelentőségű feladatba vágott. Jelezve, hogy művészeti tevékenységüket egész Magyarországra ki kívánják terjeszteni, fél évvel megalakulásuk után megnyitották az I. Országos Groteszk Képző- és Iparművészeti kiállítást, egy évvel később az egyesület meghirdette az 1. Közép-Kelet-Európai Képeslap-kiállítást, 1995-ben és 1997-ben pedig Nemzetközi Mail Art tárlatot szerveztek. Első tíz évében az egyesület 35 kiállítást rendezett Kaposváron, Magyarországon és külföldön. A nemzetközi kapcsolatok kiterjesztésével nemcsak a magyar művészet külországi terjesztését gyakorolják, hanem a külföldi művészek magyarországi meghívását is. 1999-ben Kolozsváron is bemutatkoztak.
A mostani kiállítást az egyesület nyolc képzőművésze kísérte el a kincses városba: Dobó Krisztina, Ferenczi Gábor, Halmos Klára, Károly Sándor Áron, Peruzzi Boglár, Rónai Gábor, Szövényi Barnabás és Vörös András.
A Kapos Art három évvel ezelőtt ünnepelte megalakulásának harmincadik évfordulóját, akkorra tervezték kolozsvári kiállításukat is, amely végül a világjárvány miatt meghiúsult, így a mostani tárlat a Kapos Art 33 címet viseli.
A megnyitó résztvevői balról jobbra: Szövényi Barnabás, Peruzzi Boglár, Ferenczi Gábor, Dobó Krisztina, Károly Sándor Áron, Rónai Gábor, Halmos Klára, Vörös András és Kis-Pállukács Hajnal. A fotó a szerző felvétele
Kis-Pállukács Hajnal muzeológus megnyitóbeszédének kezdetén kiemelte: a keresztény világ köztudatában a 33 év a „krisztusi kor”, ennek értelmében a tárlat anyaga a megváltást képviselheti. „A keleti vallásokban is megjelenik a 33, a numerológiában mesterszámként tartják számon. Ha figyelembe vesszük mindezt, mélyebb jelentéseket is lelhetünk a kiállítás szervezési folyamatában és a kiállított munkákban, hiszen semmi sem véletlen. A látogatók a kiállításon olyan alkotókkal »találkozhatnak«, akik az elmúlt években vagy évtizedekben pregnáns nyomot hagytak a magyarországi és a magyar művészet színterén” – hangsúlyozta a muzeológus, hozzátéve, hogy 39 művész munkái tekinthetők meg a Bánffy-palota emeleti termeiben berendezett tárlaton.
„A formák és megnyilvánulási struktúrák diverzitása és tematikai palettája meghaladja a megszokott kiállítás keretét, és betekintést nyújt a komplex művészi munkacsoport kreatív eredményeibe és művészi termékébe. A jelen lévő munkák alkotói közül néhányat már ismer a kolozsvári közönség, de a kiállítótermek falain találkozunk olyan nevekkel is, amelyek ismertek a Kárpát-medencei, illetve az erdélyi közönség előtt, azonban alkotásaik fizikai formában ritkán, vagy egyáltalán nem jelentek meg erdélyi, kolozsvári kiállításokon” – folytatta Kis-Pállukács Hajnal. Kiemelte: a csoportos kiállítások jellemzője, hogy antitézisekre és komplementaritásokra épülnek fel. „A festmények, grafikák, szobrászati alkotások, médiaanyagok sokszor ugyanazt mutatják be, de más szemszögből és más technikával. Valójában ez a komplementaritás egyfajta behatolás a művészet mélységeibe, ahol az immateriális és a materiális különböző formát ölt, azonban megtartja azt a harmonikus egyensúlyt, amely elősegíti a látogatót, hogy megértse és értékelhesse. Első látásra az értékelés és megértés nem annyira nyilvánvaló, a kiállítás alatt azonban a megvilágosulás és strukturalitás tisztázódik, az elme felszabadul és párhuzamokat lel a különböző megnyilvánulások terén” – fogalmazott a muzeológus.
Damó István: Lebegés
Kis-Pállukács Hajnal szerint a tárlatot tematikai és színvilágbeli diverzitás egyaránt jellemzi, az említett megnyilvánulások és formák pedig olyan összképet alkotnak, amely nemcsak többpilléres komplexitásra épül, hanem olyan kreatív rendszert mutat be, ahol minden elemnek megvan a saját helye és érdeme az összképben. „Nem kívánok kiemelni vagy hangsúlyt fektetni egyik vagy másik művészre, alkotásara, inkább szeretném felhívni a figyelmet az összképre és a Kapos Art körül zajló művészi tevékenységre, amely (...) olyan alkotási és alkotást támogató struktúrát mutat be, ahol a perspektívák diverzitása fűszerezi a csoport eredményeit. Jelen kiállítás nem csupán összegyűjti, hanem ki is emeli a művészi szellem tökéletességét, annak sokrétegűségét és az alkotói szellem dinamizmusát. Ez az alkotói szellem pedig képes felépíteni olyan formai struktúrát a műveken keresztül, amelynek szellemi hátterében nemcsak a múlt és a jelen, hanem a kiaknázatlan jövő képe is megjelenik. Olyan jövőé, amely a múlt tapasztalataira alapoz, és új horizontokat kíván megnyitni, továbbá megengedi, ugyanakkor követeli is a művészi megnyilvánulás organikus részvétét. Az innovatív vagy klasszikus bemutatási formák változása és a jelen levő művészek próbálkozása az új dimenziók feltárására elég nyilvánvaló. Természetesen ezt csakis akkor vehetjük észre, ha ismerjük a múlt megnyilvánulásait és a művészek alkotási fejlődésének kronológiáját” – zárta tárlatértékelőjét a muzeológus.
A folytatásban Halmos Klára, az egyesület titkára megköszönte, hogy ismét kiállíthattak Kolozsváron, a Szentegyház utcai galéria után most reprezentatívabb helyen, a Művészeti Múzeumban. „Nagy szervezést igénylő munka áll a hátunk mögött, régi kapcsolat folytatása ez, közös történetünk van, amely 1999-ben kezdődött. Akkor a Szentegyház utcában állítottunk ki, legutóbb pedig tíz éve voltunk itt a Vízfüggöny című kiállítással. Mindeközben a Barabás Miklós Céhhel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot” – jegyezte meg Halmos Klára.
Vörös András festőművész, a Kapos Art elnöke kiemelte: az egyesületen belül a különböző szellemiségben dolgozó művészek képesek együtt alkotni, határon innen és túl – utóbbiak az internet segítségével bekapcsolódva. „Fontos számunkra a kolozsváriak szellemisége, ahogy az is, hogy a fiatalok tovább tudják vinni, meg tudják valósítani az egyesület elképzeléseit, hogy célba érjünk” – tette hozzá Vörös András.
Borítókép: baloldalt Pálinkás Mariann Szigetvár másképp, jobboldalt pedig Lengyel Zsüliett Masszív horizont című alkotása
