Co-molytalanság

Co-molytalanság
Fél órája keresem, mégsem találok ennél jobb szót arra, amit a hazai hatóságok művelnek ezekben a COVID-19, azaz új koronavírusos időkben: miközben minden erejükkel azon vannak, hogy ne haljon meg senki e kór miatt, megfeledkeznek azokról, akik egyébként kordában tartható betegségben szenvednek, de ehhez napi gyógyszerre van szükségük.

Ezt tanúsítja, hogy az utóbbi napokban Kolozsvárról is eltűntek olyan banális gyógyszerek, amelyek különben csak receptre kaphatóak (legalábbis elméletileg…), de támogatással ingyenesek, mégis létfontosságúak azok számára, akik jó ideje ezekkel élnek. Endokrinológiai problémákkal küszködő személyek, cukorbetegek gyógyszereiről van szó, olyanokról tehát, akik jó ideje az egészségügyi rendszer nyilvántartásában vannak. Éppen ezért nem kellene meglepetésként érje a hatóságokat, hogy minden hónapban ki akarják váltani gyógyszereiket, mint ahogy szokta például a decemberi havazás.

Mégis, egyre gyakrabban jönnek elém a közösségi oldalakon azok a bejegyzések, amelyben kolozsvári személyek már-már pánikolva például Euthyroxot vagy Siofort keresnek, miután az ilyen „maradj otthon” időkben több patikát bejárva sem találtak. Mindeközben, paradox módon, az Egészségügyi Minisztérium adatbázisa szerint például Sioforból több mint 100 ezer (nem elírás!) doboz van raktárkészleten csak Kolozs megyében!… De hogy a raktárból hogyan kerülne patikába, azt nem lehet kideríteni, hiszen a gyógyszerészeti kamaránál is már otthonról dolgoznak az illetékesek (mert ugye „maradj otthon”), így aztán nemhogy az egyszerű polgár, de még újságíró sem kap választ a kérdésére. Csak gyanítani lehet tehát, hogy e raktárakból a gyógyszerek külföldre vándorolnak, ahol jobb áron lehet értékesíteni őket…

S mivel mindez csak gyanú, maradjunk hát annyiban, hogy ezért a gyógyszerkrízisért is az új koronavírus a hibás. Persze, ebben lehet egy kis igazság, hiszen, mint ahogyan nagyon sok személy kilószámra cipelte haza a lisztet és – élesztő hiányában – a vécépapírt, el tudom képzelni, hogy ezekből a létfontosságú gyógyszerekből is sok beteg igyekezett több hónapra elegendő készletet felhalmozni. Másfelől, amennyi álhír terjed mostanság arról, hogy mivel előzhető meg/gyógyítható a koronavírus, nem kizárt: egyeseknél az efféle gyógyszerek is felkerültek a csodaszerek listájára, s ha már csodaszer, meg is szerzik, recepttel vagy nélküle. Ha jó, ha nem – de legyen. Amennyi mindent olvastam/hallottam az utóbbi napokban e témában, már azon sem csodálkoznék, ha valaki azt mondaná: a koronavírus ellen a fogamzásgátló a tutti orvosság.

Sajnos, ez a szint nálunk. Bizonyíték erre a rengeteg eset is, amikor az új vírussal fertőzöttek mindenre fittyet hányva sétálnak az utcákon, járnak közösségekbe, köpködik orvosaikat vagy éppen repülőn, közszállítási eszközön utaznak. Ilyeneket olvasva arra gondolok: ha az Euthyrox és Siofor krízis megoldódik, ha meglesz az új koronavírus elleni oltás, ideje lenne feltalálni a hülyeség elleni gyógyszert is…