Megjelent a Szabadság mellékletében, a Református Híradó 2023. reformációs számában.
Csak a magunk nyomorúságával vagyunk elfoglalva, észre sem vesszük a környezetünket. Hibáink beépülnek mindennapjainkba, természetessé válnak tévedéseink. Ez a bűn állapota az egyház tanítása szerint.
Jeremiás próféta úgy vélekedett (Jer 6,16), hogy csak akkor lehet ebből a lelkiállapotból megszabadulni, ha magunk mögött hagyjuk az életünket, és kimegyünk a nagyvilágba, megnézzük, hogy mások miként élnek. A megváltozott életkörülmények között lesz látható a változtatásnak, egyéni és közösségi életünk reformjának szükségessége. Ha ehhez a hit tiszta megélése társul, akkor teljes testi és lelki megújulás, reformáció van az életünkben.
A reformáció azzal kezdődik, hogy visszatekintünk az elődökre, akik helyesen cselekedtek. A reformátorok is a jeremiási úton járva az „ősi ösvényt” kémlelték, az egyházatyák tanításához tértek vissza, koruk egyházi életének visszásságát javítandó. A hitélet reformálása a 16. században az ősök magyarázatának újrafelfedezésével kezdődött és a ma ünnepelt teljes társadalmi megújulás folyamatába, a reformációba torkollott.
Jézus Krisztus Jeremiás prófétát szó szerint idézve (Mt 11,29) tanítja, hogy nyugalmat találni a lelkünkben csak az élet újragondolása és Istenre bízása által lehetséges. Ehhez fel kell vállalni mindazt, ami terheli az életünket, és bátran hordozni azt a hit fényében.
