Wimbledon
A német Angelique Kerber nyerte meg szombaton a wimbledoni tenisztorna női egyes versenyét: a szombati döntőben 6:3, 6:3-ra legyőzte a 23-szoros Grand Slam-győztes Serena Williamst.
A volt világelsők csatájában – amely a Novak Djokovic–Rafael Nadal férfi elődöntő miatt kétórás késéssel kezdődött – a 36 éves amerikai rögtön elvesztette az adogatását, ám ezután átvette a vezetést. A nyitószett hajrája ismét a kiválóan védekező, a világranglistán 10. Kerberé lett, aki félóra elteltével játszmaelőnybe került. A folytatásban a balkezes német 3:2-nél brékelt, majd 5:3-nál kiszerválta a mérkőzést, amely mindössze 65 percig tartott.
A 30 éves Kerber pályafutása során harmadszor nyert GS-versenyt és összességében 12. tornagyőzelmét aratta. A szülési szabadságáról tavasszal visszatért, jelenelg a ranglistán még cask 181. Serena Williams vereségével egyelőre nem érte utol a női Grand Slam-bajnokok örökranglistáját 24 elsőséggel vezető ausztrál Margaret Courtot.
Hat és fél órás első elődöntő
Minden idők negyedik leghosszabb teniszmeccsét játszotta pénteken a dél-afrikai Kevin Anderson és az amerikai John Isner a wimbledoni teniszbajnokságon: 6 óra 36 perc alatt tudták csak eldönteni, ki jusson a vasárnapi döntőbe.
Az első két játszma rövidítésben dőlt el, miután mindketten biztosan hozták a szervajátékukat, s bréklabda is alig akadt. Az első brékre a harmadik játszma közepéig kellett várni, akkor a nyolcadik számú kiemelt Anderson 5:3-ra ellépett, ám Isner az első adandó alkalommal visszabrékelt, így jöhetett az újabb rövidítés, amelyben 11-9-re Isner volt jobb. A negyedik szett végén a Roger Federert szerdán kiejtő Anderson el tudta venni riválisa adogatását, így következett a záró, ötödik játszma. Ebben hosszú ideig mindketten szinte mindig simán hozták az adogatásukat, aztán 24:24-nél Anderson előbb egy szép röptével, majd egy bravúrponttal „helyzetbe” került: egyik ütésénél hanyatt esett, majd amikor felállt, nem jobb, hanem bal kezében fogva az ütőt visszaadta Isner próbálkozását. A tavalyi US Openen finalista Anderson megnyerte a játékot, majd a továbbjutásért adogatott, és végül lezárta a maratoni ütközetet: Anderson (dél-afrikai, 8.)–Isner (amerikai, 9.) 7:6 (6), 6:7 (5), 6:7 (9), 6:4, 26:24. Érdemes megjegyezni, hogy Isnernek nem ez az első ilyen hosszú csatája, sőt: a francia Nicolas Mahuttal 2010-ben, szintén Wimbledonban (de az első fordulóban) 11 óra 5 percig ütögették a labdát, a záró szett akkor 70:68-as (!) Isner-sikerrel zárult.
Nadal–Djokovic: pénteken kezdték, szombaton végezték
Mivel a wimbledoni szabályok szerint helyi idő szerint 23 óráig lehet játszani, a második elődöntő – a világelső spanyol Rafael Nadal és a szerb Novak Djokovic közötti – két naposra nyúlt. Pénteken jobban kezdett a korábbi világelső, jelenleg 12. helyen kiemelt Djokovic, és egy brékkel játszmaelőnyhöz jutott. A folytatásban egymás hibáiból élt a két klasszis, ám a szett hajráját a 17-szeres Grand Slam-győztes Nadal – aki korábban kétszer diadalmaskodott Wimbledonban – jobban bírta, és egyenlített.
A szerb sztár – ő korábban háromszor diadalmaskodott az angliai Grand Slam-tornán – a harmadik szett rövidítésében három játszmalabdát hárított, majd 11–9-re nyert, így ő várhatta 2–1-es előnyről a szombati folytatást. Amely Nadal egyenlítésével indult, így itt is következhetett a döntő játszma. Az óriási küzdelemben sokáig úgy tűnt, ebből is jókora maratoni csata kerekedik, de végül amikor 9:8-nál a szerb – már nem először – meccslabdához jutott, ráadásul háromhoz, Nadal hiába küzdött oroszlánként, a nagy nyomás alatt hibázott, így összesen 5 óra 21 perc játék után a 31 éves Djokovic 6:4, 3:6, 7:6 (9), 3:6, 10:8-cal jutott pályafutása ötödik wimbledoni fináléjába, míg kettejük „örökversenyében” 27:25 lett az állás Djokovic javára.
Andersonnak esélye sem volt
A vasárnapi döntőben már sokkal gyorsabban pörögtek az események, miután a meglehetősen feszült és ideges Anderson nem találta Djokovic ellenszerét – ők ketten egyébként a döntőt megelőzően mindössze hatszor találkoztak, s Andersonnak csak egyszer, a legelső, 2008-as mérkőzésükön sikerült győznie. Djokovic fölénye ezúttal is hamar megmutatkozott, a negyedik wimbledoni diadalára és 13. Grand Slam-serlegére hajtó szerb rögtön elvette johannesburgi ellenfele adogatását, aki a folytatásban is sokat rontott, és alig fél óra alatt szetthátrányba került. Anderson félelmetes szervái a második játszmában sem működtek, a frissebben mozgó belgrádi teniszező 2:0-ra, majd egy újabb brékkel 5:1-re elhúzott és könnyedén besöpörte a második játszmát is, miközben Anderson egyre kedveszegettebben rohant a labda után.
A harmadik felvonás ennek ellenére minden addiginál kiegyenlítettebb küzdelmet hozott, a dél-afrikai 5:4-nél váratlanul fogadóként két szettlabdához jutott, de a szerb hárította őket. Ugyanígy mentette meg 6:5-nél is háromszor a játszmát, majd a rövidítésben 1–1 után sorozatban négy pontot nyert, s innen már nem engedte ki a kezéből a végül 2 óra 18 percet tartó meccset: 6:2, 6:2, 7:6-tal nyert.
A statisztikák kedvelői ugyanakkor vélhetően azt is megjegyzik e mérkőzés kapcsán, hogy a 31 éves szerb és a 32 éves dél-afrikai személyében a profi időszak 1968-as kezdete óta először vívta két 30 év feletti teniszező a férfi döntőt a Church Roadon, továbbá a világranglistán jelenleg mindössze 21. Djokovic lett a legalacsonyabban rangsorolt wimbledoni férfi bajnok a horvát Goran Ivanisevic 2001-es diadala óta. Djokovic 2011, 2014 és 2015 után negyedszer nyert Wimbledonban, és összességében 69. tornagyőzelmét aratta.
