Zsobokra jöjjön, aki csodára vágyik
A falu, ahol létezik közösségi szellem
A falu, ahol létezik közösségi szellem
Vissza

Zsobokra jöjjön, aki csodára vágyik

Valóságos csodaként tapasztaltam meg már 23 évvel ezelőtt, amikor Zsobokra házasodtam, mindazt, amit ebben a gödörfaluban megvalósítottak. Ugyanakkor csodaként élem meg nap mint nap azt, ami közös erővel történik Zsobokon azóta is, folyamatosan, a különböző generációk közös munkájával és együtt akarásával. Talán egy ilyen érzés buzdít arra, hogy megírjam azokat a „csodapillanatokat”, amiket most, a húsvéti ünnepkör alkalmával is megélhettem.

GÁL JANKÓ ERZSÉBET

Anélkül, hogy a húsvét fontosságát háttérbe szorítanám - hiszen húsvét ünnepe illetve üzenete csak akkor igazi, ha a lelkünkben és életünkben is megéreztük Jézus Krisztus feltámadását, amit szívünkig ható igehirdetéseivel Barta István lelkipásztor  meg is erősített -, kiemelném,  hogy  mennyire másként éljük meg az ünnepeket itt, Zsobokon.

Akkor, amikor rohanó és „elprivatizálódó” világunkban egyre többen igyekeznek általában az ünnepeket, így a húsvétot is zárkózottan, „magánszférában” megünnepelni, vagy éppenséggel elvonulni egy nyaralóhelyre, hát Zsobokon még él és virágzik a közösségi együttlét, a közösségi szellem.

A húsvéti ünnepekre készülve nem csak a lelkünket próbáltuk megtisztítani, hanem összegyűltünk kicsik és nagyok, közösen terveztük meg a falu szépítését, a templomtakarítást, a jövőre vonatkozó egyéb terveket.

Majd együtt ünnepeltünk a háromnapos ünnepkörben: húsvét vasárnapján, az elődökre valamint a hagyományokra való tisztelettel, népviseletbe öltözve vonultak a helybeliek a templomba, és együtt örvendeztek Krisztus feltámadásának, részesülve az úrvacsorai szentségben. Este több mint 160-an gyűltek össze a művelődési házban, ahol a zsoboki ifjak, akikre mindenki nagyon büszke, ismét kabaréjelenetekkel lepték meg  a közönséget, felvidítva az estét.  Egyébként erről is, mint csodáról beszélnék, hiszen akkor, amikor manapság a fiatalokat általában sok egyéb köti le, semmint a közös együttlét, a zsoboki fiatalok igenis szeretnek együtt lenni, közös programokat szervezni. Így valósulhat meg az, hogy több alkalommal is akár néptánccal, akár modern tánccal, vagy színdarabbal lepik meg a faluközösséget. Ez alkalommal is, annak ellenére, hogy már mindenki a nagyvárosban tanul, szívesen töltötték együtt hétvégi estéjüket, éjszakába nyúlóan, és csodára méltó gyorsasággal tanulták meg szerepeiket. Kolléganőmmel, Ambrus Péter Erzsébettel tagjai lehetünk e kis csapatnak, és foglalkozhatunk a lelkes színjátszó csoporttal, amelynek gyermekeim is a tagjai.  Húsvét másodnapján is díszes népviseletbe öltözve sorakoztak a lányok az istentiszteletre, ahol a nyuszi által őrzött kosár a templomba pillanatok alatt megtelt piros tojással, az odaérkező asszonyok jóvoltából.  Hagyományszerűen, egy évben egyszer, ilyenkor a férfiak távoznak elsőként a templomból, majd sorfalat alkotva, illatos kölnivízzel locsolják meg a kivonuló lányokat, asszonyokat. A templom előtti szeretetvendégségen finom kalács, tea, kávé várta a kijövőket, a legényeknek és férfiaknak piros tojást osztottak a kosárból a kalotaszegi viseletbe öltözött lányok.

Délután a legények és a fiatal házasemberek 15-20 személyből álló csapatokba verbuválódva járnak el a lányokhoz, kolléganőkhöz, kománékhoz, szomszédokhoz locsolni.

Mindezekbe a szép szokásokba igyekszünk bevonni a településen lévő gyermekotthon lakóit is, hadd ismerjék meg és érezzék ők is a falu szokásait, összetartását, nem utolsó sorban szeretetét. Az estét a falubeli zenészek a bálban teszik még vidámabbá.

Vallom tehát bármikor, aki csodára vágyik, nem kell elmennie a Csillaghegyig, elég, ha Zsobokra jön, ahol a közösségi szellem még él.

EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Juncker: nem nyitható újra a ...
Meghalt Sára Sándor, a nemzet művésze
Oscar-díj – Franciaország a ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ