Zene nélkül mit érünk mi?

Négyen a nagyágyon

Zene nélkül mit érünk mi?
Matyi nagyon szereti a zenét. Az utóbbi időben pedig nem csak azt kéri, hogy tegyél zenét, hanem rendszeresen dalolászik kirakós játék, autózás, bicajozás, s ha jól meggondolom, minden közben. Ügyesen durmolja a dallamokat, nagyon jól követhető, hogy éppen melyik gyerekdal forog a Matyilemezen, a szövegek azonban nyújtanak meglepetéseket.

Egy délelőtt, amikor levegőzni készültünk, s épp a nagyfiam kezeslábasának zipzárjával bíbelődtem, hallgattam a dalolászását, s arra lettem figyelmes, hogy az aktuális kedvenc Kutyát kérek, kis kutyát című ének folytatása a Matyiszótár-készletben így hangzik: aki hozzám FŰ marad. Ezek után aztán kezdhetem a kétéves szintjén magyarázni, hogy mi is az a hűség...

A legnagyobb kedvenc gyerekdal annyira része lett a családi életünk mindennapjainak, hogy a kapucsengő hangjává avanzsált. Ez a Kecske ment a kiskertbe című ének, amelynek szövegrészlete Matyinyelven így néz ki: a PÁKOSZTÁT megette. Apa nagyon sokáig próbálta leszoktatni nagyfiunkat a pákosztázásról, számomra nem jelentett problémát ezt hallgatni naponta számtalanszor. Mondtam, úgyis leszokja, amint elkészül az első káposztáslaska, s megmagyarázhatom a legénynek, hogy amilyen nagyon szereti ő ezt a kaját, a kecske is éppen annyira oda van a KÁPOSZTÁÉRT, amiért aztán a nóta szerint rosszul is járt.

De Apa csak nem nyugodott. Szerinte nem kell addig várni, Matyi nagyon jól tudja már, hogy mi a káposzta, csak felül kell írni a memóriát. Ez az egyszemélyes háború aztán úgy folytatódott, hogy valahányszor Matyi pákosztázott, Apa kijavította: nem pákosztát, hanem káposztát. Addig-addig, mígnem Matyi is így kezdte énekelni a kecskés dalt: a pákosztát meg... nem pákosztát, hanem káposztát megette. De Apát sem kell félteni, miért is ne zavarjuk aztán még jobban össze a totyogót, rátett egy lapáttal a bulira. Amikor Matyi végre pákosztázás nélkül énekelte a káposztát, Apa odaszólt nagy hahotázva: nem káposztát, hanem pákosztát. Eleinte Matyi értetlenül nézett, aztán vette a lapot, s ez a kis mókázás mai napig folytatódik, s mindig óriási kacagás lesz abból, hogy adott pillanatban még Apa is belebonyolódik a Matyimegvezetésbe.

A zenehallgatás nagyon megkönnyíti az utazásokat is. Már mindenki tudja, hogy melyik autóban milyen muzsika szól, s bár a felnőtteknek sokszor már a könyökén jön ki a számtalanodik alkalommal is újra kért és újrajátszott gyerekdal, még mindig jobb ez, mint a türelmetlenkedés vagy a hiszti.

De azért, hogy ne mindig csak ugyanazt hallgassuk, bevetettem azt a trükköt, hogy sejtelmesen bejelentem: lássuk, mi következik most... Erre aztán kis hatásszünetet tartott a lejátszó, s amikor elkezdődött az új dal, a felnőttek is énekelni kezdtek. Ezt Matyi nagyon élvezte. De sokszor mondogattuk azt is, ha éppen egyik vagy másik dalocskát kérte, hogy mindjárt jön az is.

Egyszer aztán meg is feledkeztünk a kis mókáról, Matyi pedig szeretett volna minket is hangulatba hozni, de nem tudta, hogyan. Erre aztán amikor lejárt az éppen aktuális gyerekdal, s az újabb előtti szünet következett, Matyi sejtelmesen odaszólt: és mindját jön... következő.

A zenetéma jelenlegi állása úgy néz ki, hogy Matyi rákérdez valamelyik gyerekdalra: Anya, hogy van Gólya, gólya, s amint belekezdek a dalolászásba, le is állít: most csak én, Anya! Csak én!

Búcsúzóul álljon itt egy korábbi dalszöveg-átirat, még az ünnepváró, illetve kántálós időszakból. A Mennyből az angyal harmadik szakaszában: Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik SZEMPILLA, SZEMPILLA.