A nemzetközi Stradivarius koncertkörút kolozsvári hangversenye, a Vive la musique zeneest is valójában ezt az üzenetet hordozta, amelyen Alexandru Tomescu (hegedű) és Delphine Benhamou (hárfa) a francia és román zene legnépszerűbb gyöngyszemeivel kápráztatta el a közönséget. A műsorban elhangzó néhány zeneszám érzelmi hullámzásait Lari Giorgescu színész pantomim- és táncjátéka tette „láthatóvá”.
Alexandru Tomescu neve és művészete mélyen beivódott a koncertlátogató közönség szívébe. Már fiatal korától vonzották az olyan intimebb hangú hangszerek, mint a csembaló vagy a hárfa. Az est műsora ebből a fiatalkori „szerelemből” született, viszont komoly kutatómunkát igényelt, amíg a hegedű-hárfa variánsokat megtalálta. Tomescu már évek óta az Elder-Voicu Stradivarius hegedűn játszik, amelynek intim-selymes hangja a hárfával tökéletes párosítást eredményezett. Két kiváló művész, két csodálatos hangszer és egy tehetséges színész adott itt találkát, hogy egymásra hangolódott művészi produkciójukkal örömöt szerezzenek, és szebbé varázsolják az esténket.
George Enescu Balladájában és Bartók Béla Román népi táncok című, eredetileg zongorára komponált művének hegedű-hárfa átiratában, a síró-kacagó hegedű és a pengetős hárfa egymásra találását érdekes hangszínkombinációk fűszerezték. Camille Saint-Saëns A hattyú című darabjának megható poézisét Lari Giorgescu szimbolikus pantomim- és táncjátéka fokozta. Saint-Saëns Fantaisie (op. 124.) című hegedű-hárfa átirata kontrasztáló tablók sorozata, sokszínű alkotás, amelyben van nosztalgia, csendes könyörgés, érzelmes vallomás, gyöngéd lírai „hegedűária”, és van ludikus pillanat. Jules Massenet Méditationja az est egyik legszebb lírikus élménypillanata volt.
Camille Saint-Saëns: Bevezetés és Rondo Capriccioso című alkotásában a virtuozitásé volt a főszerep. Kreatív és rendkívül hatásos volt Lari Giorgescu pantomim- és táncjátéka, amint a zene sugallta érzelmeket mozdulatokra transzponálta. Sabina Ulubeanu: Pas Encore című szerzeményét az együttesnek dedikálta. A disszonanciákkal telített, jövőt jósoló mű modern hangzásvilágából dinamikus feszültségek/energiák szabadultak fel. Elhaló fináléjának sejtelmessége mintha azt sugallaná, hogy maga a zeneszerző sem tudja mi várhat az emberiségre néhány évtized múlva.
A hangverseny hivatalos műsorát Maurice Ravel vérbő, szenvedélyesen virtuóz Tziganeja zárta, de a közönség ovációval kísért tapsvihara ráadásra ösztönözte a művészeket, így az élményekben gazdag koncert végül is Ciprian Porumbescu közismert Balladájának, majd Claude Debussy Clair de lune című örökzöldjének hegedű-hárfa változatával ért véget.
Tartalmas, szép este volt. Úgy hiszem, a népszerű válogatásban mindenki megtalál(hat)ta azt a művet, amely kedves a fülének, lelkének. Mert a zene gyógyír a léleknek, tehát kell! Éljünk vele, Vive la musique!
