Világjárvány: helyzetjelentés a Guernsey szigetről és a Hawaii-szigetekről

Világjárvány: helyzetjelentés a Guernsey szigetről és a  Hawaii-szigetekről

Egy hajóban utazni a világgal

SNELLEMPERG ENIKŐ

Amikor januárban a Vuhanból ránk zúdoló hírek kapcsán a vírusról és a  karanténról hallottam, elszörnyülködve figyeltem az eseményeket, de valahogy nem fogtam fel teljesen,  vagy reméltem, hogy ez velünk nem történhet meg. Kétségtelen, hogy a 2020-as év tervezésekor nem kalkuláltam be, hogy pár hónapra lelassul, szinte leáll az élet, és átszerveződik az addig megszokott napi rutinunk. Májusra görögországi nyaralás, júniusra és szeptemberre hazautazás terveivel igyekeztem színesíteni az előttem álló esztendőt. Mígnem egyik reggel a főnökömtől kaptam egy üzenetet: ma ne menjek munkába, otthonról dolgozunk.

Március közepétől, az első fertőzések megjelenése óta itt is minden megváltozott, s akárcsak a világ más tájain, nálunk is bevezették a kijárási tilalmat és ezzel a megszorításokat is. Az itthonról és otthonról érkező hírek özönében a bizonytalanság és a kétségbeesés napokon belül hatalmába kerített.

Mégis úgy gondolom, szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a járvány egy viszonylag biztonságos helyen ért: a La Manche csatorna második legnagyobb szigetén, a közel 63 ezer lakost számláló, 78 négyzetkilométeren elterülő Guernsey-n, közel a francia partokhoz. Körbeautózva a szigetet alig telik többe mint 1 óra, közben a gyönyörű tengerpartok,  a sziget szűk utcái, mesebeli házai bűvölnek el még közel hét év után is.

Az új helyzet napról napra gördített elénk legyőzhetetlennek tűnő akadályokat. Középvezetőként, egy fogyatékos gyerekeket és családjaikat segítő intézményben újra kellett szervezni a munkát, a munka ritmusát és meghozni azokat a döntéseket, amelyek által a kollégák és a segítségre szoruló gyerekek is biztonságban lehetnek – mindezt úgy, hogy az események naponta változtak, a megszorítások egyre szigorúbbak lettek. Mindig csak a következő napot lehetett megtervezni, alkalmazkodva az éppen aktuális állapotokhoz, dolgozni itthonról vagy az irodában.

Időközben lezárták a repteret és a kikötőt, a szigetet csak különleges engedéllyel, indokolt esetben szabad elhagyni: például orvosi kezelés vagy temetés miatt, majd visszatérve két hétig házi karanténban kell elszigetelődni. Az itt élő emberek nagyon fegyelmezetten vették tudomásul a kialakult helyzetet, és igyekeztek betartani a szabályokat. Csak kisebb szabálysértésekről, hétvégi bulizókról, összejövetelekről számolt be a helyi sajtó, ez is csak az első hetekben volt.

Ehhez a fegyelmezettséghez az is hozzátartozik, hogy a megszorításokat közlő politikusok, tiszti főorvos, rendfenntartók egyfajta partnerséget, közreműködést kértek a lakosságtól a kényszerítés és egyéb erőszakosabb módszerek helyett. A lakosság bízik az elöljáróiban, a törvényhozóiban, és a hatóságok részéről nem marad el a visszacsatolás: hetente háromszor, a rádió és a televízió mellett, élő facebookos közvetítésben tájékoztatják a lakosságot a kialakult helyzetről, emberközelivé téve. Ugyanakkor a gyerekeket is bevonták, feltehették kérdéseiket az elöljáróknak, akik aztán készségesen válaszoltak. 

A legtöbb európai országhoz hasonlóan itt is már hetek óta zárva vannak az iskolák, és a tervek szerint ez így is marad május végéig, az online oktatást részesítve előnyben. Az egyik kolléganőm mesélte, hogy a 9 éves unokája nagyon várja már, hogy újra találkozhasson a barátaival, ugyanakkor a kislány hetek óta fél, szorong, mert nem szeretné elkapni a betegséget, és másokat sem szeretne megbetegíteni. Tény, hogy felnőttként is hatalmas nyomás nehezedik ránk, néha milyen nehéz a folyamatosan növekvő fertőződésekről szóló híreket feldolgozni, befogadni, együtt élni velük… És milyen nehéz teher nyomhatja a sok gyereklelket!?

Az egyik üzlet kirakatában a maradj erős, legyél kedves, légy összetartó, vigyázz magadra felírattal bíztatja az arra járókat

 A sziget egyik fő bevételi forrása a turizmus. A több száz hotel, étterem, kávézó itt is zárva van, sokan veszítették el az állásukat – egyesek ideiglenesen, mások véglegesen  –, még mielőtt elkezdődött volna a szezon. A Guernsey-i kormány az elmúlt hetekben dolgozta ki a mentőcsomagot, és pénzt különített el a kis- és nagyvállalkozók megsegítésére. Ugyanakkor a civil szervezetek is kiveszik a részüket a rászorulók támogatásából: élelmiszercsomagokat állítanak össze, illetve segítenek bevásárolni, kiváltani a gyógyszereket, telefonos beszélgetések révén próbálják tartani a lelket az emberekben.

Csütörtökön, április 30-án estig 251 koronafertőzött volt, és 13 haláleset történt a szigeten – a viszonylag alacsony számok szoros összefüggésben vannak a hatékony megszorításokkal és az emberek fegyelmezettségével. A halottak mindegyike idős, nagyrészük idősotthonban élő személy volt – ahol láncszerű fertőzés alakult ki, mind az ott élők, mind pedig a személyzet körében. Itt is voltak gondok, fennakadások a szájmaszkok, kézfertőtlenítők beszerzésében, de ezt gyorsan orvosolták, és sikerült megfelelő mennyiségű maszkot, fertőtlenítőt hozni a szigetre.

Frontvonalban dolgozóként, a kollégáinkkal együtt mi is minden nap harcolunk mind a bennünk tomboló feszültségek leküzdése érdekében, de a környezeti nyomásokkal is, az esetleges fertőzéssel való közvetlen találkozással… De talán mégis  mi vagyunk a szerencsésebbek, akik megtarthattuk a munkánkat, ehhez pedig társul a  lakosság nagyfokú megbecsülése. Egy helyi benzinkutat működtető cég például üzemanyag-vásárlási utalvánnyal, míg az egyik autószerelő műhely ingyenes szervízzel próbálja tehermentesíteni az élvonalban dolgozókat. 

Az elmúlt két hét során fokozottan, kis lépésekben enyhítették a megszorításokat. A kertészek, építészek körültekintően ugyan, de elkezdhettek dolgozni. Persze megmaradt a napi 2 órára korlátozott kijárás, egészségügyi séta, úszás, biciklizés céljából, és ilyenkor is meg  kell tartani a 2 méter távolságot a másik embertől. Az üzletek előtt még mindig sorok vannak, bennünk pedig ott a bizonytalanság, a félelem, az aggódás – nem csupán magunk miatt, hanem otthon lévő családtagjainkat, barátainkat, szeretteinket is féltjük, magyarokat, portugálokat, angolokat vagy éppen Fülöp-szigetekieket.

Úgy érezzük, ez a vírus most elszakít bennünket az embertársainktól, közben pedig egy hajóban utazunk szinte az egész világgal. Szívből kívánom, hogy a nyár érkezésével hamarosan a megnyugvás is beköltözzön az életünkbe.

Az egyik üzlet kirakatában a maradj erős, legyél kedves, légy összetartó, vigyázz magadra felírattal bíztatja az arra járókat

Borítókép: Guernsey-n a sétálóutca üzletei mind zárva vannak, várva, hogy újra nyithassanak (A szerző felvétele)

Hawaii-szigetek: állandó jelleggel gondoskodunk túlélőcsomagról

LÁSZLÓ JUDIT

Szerény véleményem szerint azt a világot éljük, amikor teljesen mindegy, hogy a Földgömb melyik eldugott részén élsz, az életkörülményeink hasonlóvá váltak, egyforma erőfeszítést és áldozatot kell hoznunk, hogy a világ meggyógyuljon.

Sajnos a járvány Hawaiit sem kerülte el, március közepén itt is kitört a pánik, a félelem eluralkodott a lakosság nagy részén. A  Hawaii Szigetek lakossága közel másfél millió, de a gond inkább a turista áradattal volt, hiszen a turistákk megszokott módon özönlöttek  továbbra is. Körülbelül 240 000 turistát számolnak naponta a szigeteken, átlagban egy év leforgása alatt az idelátogató turisták szám 10 millió személy.  

Nem volt könnyű leállítani a repülőgép járatokat, de a hajókat sem, a kormányzó tartotta, amíg lehetett, hisz ebből, a turizmusból él a szigeten szinte mindenki.

Aztán nagyjából tíz nap alatt kiürültek a szigetek, a lakosság  picit fellélegzett, viszont megszűnt a jövedelemforrás, és ez talán még aggasztóbb, mint a járvány.  A bezártságot is nehezen viselik, az óceán az életük az itteni embereknek, a gyönyörű idő, a napsütés csalogatja kifelé a szabadba az embereket. Sajnos itt is nagyon szigorú intézkedéseket hoztak, drónokkal figyeli a rendőrség a partokat, és büntetik a szabályokat megszegőket. Az élelemmel való ellátás egyelőre nem akadozik, habár ettől fél mindenki a legjobban, mert nincs iparunk, nincs mezőgazdaságunk, minden termék, áru hajóval érkezik.  A vécépapírt például itt is hasonló módon halmozták az emberek, számomra érthetetlen módon, de ezt már az egész világ tudomásul vette ugyebár. Az utcán lakókat, a hajléktalanokat is védelmezni próbálják a betegségtől, egyéni sátrakat állítottak fel megfelelő távolságra egymástól, és néhány városban szállodákba szállásolták el őket a szociális dolgozók. Élelmiszer csomagokat osztogatnak a szigetek több pontján, a “Food bank”  óriási mennyiségű  élelemmel támogatja a rászorulókat. Ezzel egyidejűleg minden család 1200 dollár Federal támogatást  kap, már be is folyt a pénz a számlákra. Ugyanakkor katasztrófa súlytotta övezetté nyilvánította Trump elnök Hawaiit, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy plusz pénzeket kapjon az állam a lakosság megsegítésére. Hálásak vagyunk neki ezért, nagy segítséget jelent.

Kilátás az ablakomból

Én személy szerint nem érzem a bezártságnak a nehézségeit, egy esőerdő szélén lakunk, a postáson és a szemetesen kívül nem sokan jártak azelőtt sem errefelé. A bevásárlásokat is általában két hétre előre terveztem mindig, nem ért váratlanul a “felhalmozás”, nálunk különben is katasztrófa készültség miatt a hatóságok kérik, hogy mindenkinek legyen tartaléka legalább 2-3 hétre, tsunami, földrengés, árvizek, vulkánkitörés esetére. Állandó jelleggel figyelmeztetik a lakosságot, hogy vásároljon elegendő száraz élelmet, konzerveket, vizet, tisztítószereket, gyógyszereket, kötszert,  zseblámpát tartalék elemekkel, gyertyát, gyufát, rádiót, védőfelszereléseket stb. Ez a túlélő csomag  biztonságot ad/adhat mindenkinek, aki ilyen kis szigeten él, ahol az elszigeteltség nagyon könnyen előfordulhat katasztrófa esetén. Azért azt hozzátenném, hogy az átlag  amerikai család nehezen tud egy ilyen “karantén-konyha” gazdálkodásra átállni, ők ha éhesek, akkor beugranak az első gyorsétkezdébe, és, hogy holnap mit esznek, azt majd holnap döntik el. Mi (én), keleteurópaiak tanultunk a  kommunista éveinkből, főzünk, tartalékolunk, és megoldásokat is könnyebben találunk a nehéz helyzetekre.