Egyre népszerűbbek tájainkon a kutyaszánhúzó versenyek
Azóta viszont e különleges(en szép) négylábúakból is egyre többet tartanak, 2006 óta pedig már nálunk is rendeznek szánhúzó versenyeket, amelyeket az állatvédők ugyan nem néznek jó szemmel, az érintett kutyák viszont szemmel láthatóan szeretnek. Külön kuriózumnak számít, hogy e nem mindennapi sport világbajnoka az óradnai plébános, Kiss Attila, aki minket is „megfertőzött”, így ellátogattunk az egyik hazai versenyre – a Kolozsvárhoz közeli jósikafalvi helyett végül a borszékire. Ott jöttünk rá, a Márton család példáján, hogy e szenvedély ragályos, sőt, végül mi is fájó szívvel búcsúztunk a tengerkék szemektől és a hideg, nedves orroktól…
Teljesen váratlan december eleji találkozás vett rá bennünket arra, hogy komolyabban érdeklődjünk e néhány állatvédő által kifogásolt sport iránt, s eldöntsük: már az év eleji szezon egyik versenyén részt veszünk – no nem kutyával, csak nézőként. Történt ugyanis, hogy a Radnai-havasokba indultunk, s mivel hegyi túráink alkalmával mindig igyekszünk valamelyik felekezet által működtetett vendégszobában megszállni – hogy az anyagiak a magyar közösséghez jussanak –, a Beszterce-Naszód megyei Óradnán nem más, mint maga a husky szánhúzó verseny világbajnoka fogadott. Kiss Attila, a település római katolikus plébánosa ugyanis a sportág világelsője...
A „potyautas”
A lelkipásztortól szerzett sok érdekes tudnivaló még kíváncsibbá tett bennünket, ráadásul barátnőm, Bianka nagy állatrajongó, így innen már egyenes út vezetett a versenyekkel kapcsolatos információgyűjtéshez. Eredetileg a Borgói (Tihuţa) hágónál szervezettre szándékoztunk elmenni, ám rájöttünk, hogy Kolozsvárhoz sokkal közelebb, Jósikafalván (Beliş) is lesz egy – ezt azonban végül lefújták, maradt hát az évelő szezon utolsó megmérettetése, a borszéki.
Ragályos a szenvedély
Még erősen füstöltek a Márton József vezette plébánia vendégszobájából látható kémények azon a februári szombat reggelen, amikor gyalogosan útnak indultunk a borszéki sípálya felé – fagypont alatt volt a hőmérséklet. Az üzletben virslit vásároltunk a környékbeli kóbor kutyának – ő minden bizonnyal messze nem étkezik olyan jól, mint a szánhúzó ebek, amelyeket kimondottan ezekre versenyekre tenyésztenek/vásárolnak, idomítanak. De mi lesz velük, amikor néhány év elteltével már nem hasznosak, azaz nem húzzák elég jól a szánt, nem hoznak dobogós helyet gazdájuknak? És vajon hogyan nevelik ki, idomítják be a vezérkutyákat?
Ezeket a kérdéseket azonnal neki is szegezem az egyik résztvevőnek, a Hargita megyei Salamásról érkezett Marc Gabrielnek.
Tikosi Emőke dobogós lett
– Számít a kutya gyorsasága, s az is, mennyire tartja a túraútvonalat. Külön kell gondozni, vigyázni rá. Hogy miben áll az idomítás? Gyakorlat teszi a kutyát is, azaz nagyon sokat kell szaladni velük. Az edzés a legfontosabb. Nyáron két- és háromkerekű versenyeket szerveznek, ezekre is kell készülni. Jelenleg csak három kutyám van, azokkal versenyzek. Számomra ez az első tél, amikor beiratkoztam egy versenyre, ugyanis csak a tavaly kezdtem a versenyzést, nyáron voltam először. A versenyre már nem alkalmas kutyát meg kell tartani és meg kell becsülni – én biztos, hogy megtartom őket akkor is, amikor már nem tudnak versenyezni, mert nagyon szeretem őket. Szerintem minden itt levő gazda így cselekszik majd – mondja, miközben szorosan és szeretetteljesen magához öleli Maxot, a vezérkutyáját. Alig hallatszik a hangja, olyan hangosan ugatnak és nyüszítenek körülöttünk a huskyk.
Valamivel odébb Kósa Ernő éppen az utolsó simításokat végzi a szánján. Tőle afelől érdeklődök, mikor indult el a sportág Erdélyben, s ő mióta vesz részt versenyeken.
– 2006-ban volt egy olyan „láz”, amikor az embereket elkezdte érdekelni a kutyaszánhúzás. Jómagam is abban az évben vásároltam a felszerelést, de csak két évvel később vettem részt az első megmérettetésen. Azóta igyekszem részt venni az évente megszervezett 4–5 hazai versenyen.
Méghogy a kutyák nem élvezik?!
Molnár Sándor főszervezőt nehéz megtalálni és szóra bírni.
– Sok a teendő, egyrészt vannak a versennyel kapcsolatos intéznivalók, másrészt pedig nekem is készülnöm kell, ugyanis jómagam is beneveztem, mi több, a 18 éves lányom, Bernadette is indul – mondja, s aztán be is mutatja saját kutyáit: Kiru, Viko, Max, Cézár, Sztár és Bach. Legalábbis ezeket a neveket hallom, amikor a videóriporthoz készítem a felvételeket, s nincs idő pontosítani, rohanunk is tovább. Annyit még elmond, hogy Kiss Attila római katolikus plébánost még nem sikerült megelőznie. – Hogy is történhetne ez meg, hisz ő a világbajnok – teszi hozzá, s folytatja a műszaki teendőket. Közben még annyit sikerül megtudnom tőle, hogy az 5 kilométeres sprint versenyre tizenkét versenyző iratkozott be, s a megmérettetés immár nemzetközi, ugyanis egy Moldova Köztársaságbeli csapat is benevezett.
„Pótkerék” helyett… pótszán
Hatalmas a hangzavar: ugatnak, nyüszítenek a kutyák, tudják, hogy verseny következik – indulnának már, szinte toporzékolnak. Aztán kezdődik a verseny, az első induló a korábbi interjúalanyom, Kósa Ernő. Nyolc husky kutya húzza a szánt, sebesen vág neki az útnak. Jól kell egyensúlyoznia, a sebesség akár az óránkénti 40 kilométert is elérheti. Moca Dan két kutyával vág neki a távnak, nem sokkal az indulás után balesetezik: elveszíti egyensúlyát, a szán hátrabillen, ő pedig hanyatt esik. Nem sérül meg, a kutyák viszont továbbmennek, nem hallgatnak gazdájukra. Aztán meghallják a többi kutya ugatását, s a start felé veszik az irányt. A helyzetet bonyolítja, hogy a versenyző hozzátartozója is nevén szólítja a vezérkutyát, így teljes a káosz. A szán eltörött, helyettesíteni kell. Szerencsére van másik.
– Hopp-hopp-hopp! – biztatja kutyáit Molnár Bernadett, a legfiatalabb versenyző. A 18 éves lány jól ereszkedik a lejtőn, ám a kutyák megtorpannak, s amikor szaladásra akarja bírni őket s leszáll a fogatról, azt hiszik, vége a versenynek, s megállnak. Nehezen indulnak el ismét, már csak azért is, mert kisebb emelkedő következik. A lánynak a szán háta mögött kell szaladnia, így az ebeknek sokkal könnyebb. Ügyesen vezeti le a táv többi részét.
A Kovászna megyei Fotosmartonosról érkezett Tikosi Emőkén már látszik, hogy tapasztaltabb, s a kutyákkal is jobban összeszokott: sebesen és magabiztosan halad, kutyái jól veszik be a kanyart, az emelkedőn sem kell sokat nógatni őket. Marc Gabriel testsúlya jelentősen nagyobb, mint a hölgyeké, őt nehezen húzzák a kutyák, sokat kell bátorítania őket, sőt, pihenni is megállnak. Marc sokat halad a szán mellett és mögött is, adott pillanatban mégis megelőzi egy másik versenyző – ám nem bosszankodik emiatt. Közben szívmelegítő jelenetre leszünk figyelmesek Bot András fotóssal: Molnár Sándor egy husky kutyát szállít a fogatban, amelyet másik két eb húz.
Fáradtan érkeznek a kutyák a célhoz: valamennyinek lóg a nyelve, többen havat is esznek, még mielőtt a jól megérdemelt „ebédet” megkapják.
– Max, mit csinálsz, alszol? – kérdezi kutyájától az egyik gazda. A kutya szeme alig nyílik ki a kérdésre, felemeli a fejét, majd ismét a hóborította földre teszi. Teljesen kimerült. Társai is sorra „dőlnek ki”, több gazda ölelgeti, dédelgeti kedvencét.
Búcsú a tengerkék szemektől
Mielőtt ebédelni mennénk, a Maroshévízről érkezett Elekes Elvirát és Ilyés Dezsőt faggatom.
– A sajtóból értesültünk, hogy megszervezik a versenyt, feltétlenül el akartunk jönni. Nagyon szeretjük az állatokat, nekünk is volt egy husky kutyánk, de mivel tömbházban lakunk, kénytelenek voltunk elajándékozni – mondják, s később a férfi félrevon, hogy megmutassa a pénztárcájában levő fényképet a „drága kutyájáról”.
Hosszasan simogatjuk a kutyákat másnap is – vasárnap újabb futamra került sor. Később szinte összeszorult szívvel búcsúzunk a tengerkék szemektől, a hideg és nedves orroktól, a husky kutyák mancsától, de megígérjük nekik: idén még minden valószínűséggel találkozunk!
Mindeki nyert, de ők még inkább: A1-es kategória (nyolc kutyás szibériai husky fogat): 1. Kósa Ernő (4 Fun Egyesület, Madéfalva); D1-es kategória (két kutyás szibériai fogat): 1. Moca Dan (Siberian Husky Egyesület, Kolozsvár), 2. Tikosi Emőke (Fotosmartonos, Kovászna megye), 3. Covali Alexandru (Észak Hősei Egyesület, Moldova Köztársaság), 4. Molnár Bernadette (Molnár Egyesület, Borszék); D2-es kategória (két kutyás, alaszkai malamut/grönlandi kutya/szamojéd fogat): 1. Chetreanu-Don Paul (Kolozsvár); C1-es kategória (négy kutyás husky fogat): 1. Moca Dan (Siberian Husky Egyesület, Kolozsvár), 2. Molnár Sándor (Molnár Egyesület, Borszék), 3. Marc Gabriel (Molnár Egyesület, Salamás); C2-es kategória (négy kutyás fogat, alaszkai malamut, grönlandi kutya, szamojéd): 1. Grosu Constantin (A Hó Kutyái, Balánbánya), 2. Gicu Basarab (Balánbánya).
*** A videó és fotóriport ide kattintva tekinthető meg. ***
(A fotókat Bot András készítette)
