VI. Magyar Napok: „Jó itthon, Kolozson magyarnak lenni”

VI. Magyar Napok: „Jó itthon, Kolozson magyarnak lenni”
Közösségépítés, a helyi kultúra népszerűsítése, szórakozás jelszavakkal szervezték meg a hévégén immár hatodik alkalommal a magyar napokat Kolozson. Főbb célkitűzésük ezúttal is a Kolozshoz kötődés erősítése, a népi kultúra örökségének felmutatása, a helyi kezdeményezések segítése, a sajátos helyi értékek ismertetése, az örömteli találkozás és a szórakozás volt. Az említettek mellett az idei rendezvénysorozat színvonalát egy fontos évfordulós esemény is emelte: az is alkalmat szolgáltatott ugyanis az ünneplésre, hogy pontosan 820 évvel ezelőtt írták le először a mezőségi település nevét úgy, hogy az történelmileg is dokumentálható. Következésképpen a kétnapos rendezvénysorozat szervezői csapata idén is alaposan kitett magáért, s a falunapok előkészítéséhez az előző évekből merített több tapasztalattal, megújult elképzelésekkel és azzal az eredeti hittel fogtak hozzá, hogy ez a kétnapos együttlét továbbra is a kolozsiak javát szolgálja.

„Ahol együtt tudnak imádkozni, emlékezni és reménykedni, dolgozni és szórakozni, ott valóban van közösség. A Kolozsi Magyar Napok pedig pontosan erről szól, hogy minden próba és minden csepp verejték ellenére jó itthon, Kolozson magyarnak lenni” – fogalmazták meg közösen a hétvégén lezajlott, VI. Kolozsi Magyar  Napok célkitűzését az esemény főszervezői: Sikó Piroska református lelkész, Keresztes Olivér római katolikus plébános, Gyerő Dávid unitárius lelkész, valamint a helység szülöttei, Bíró Ernő és Kondrát Tibor.

A helyi egyházak példaértékű együttműködésének köszönhetően ezt a közös hitet, szándékot és akaratot a rendezvénysorozat minden egyes programpontja egyértelműen visszaigazolta: mindazoknak, akik ott voltak, és nemcsak a helyieknek vagy az innen elszármazottaknak, hanem a máshonnan érkezőknek is, határon innen vagy túl, sikerült ezt az érzést teljes mértékkel megélniük, s erre a néhány órára kicsit kolozsivá válniuk. A rendezvénysorozatra ugyanis Nyíregyházáról, pontosabban Sóstóról is szép számú vendég, a református testvérgyülekezet érkezett Kósa László lelkész vezetésével, de még Székelyföldről is megtisztelték jelenlétükkel a helyieket.  

Beavatás a „mámika fánkja” készítésének titkaiba

Az idei program is rendkívül színesnek és változatosnak bizonyult, és azt is jó volt látni, ahogy megmozdult a helyi, egyre fogyatkozó magyarság, a mintegy háromszáz-háromszáz lelkes református és római katolikus, valamint a kétszáz lelket számláló unitárius gyülekezet, hiszen a rendezvények helyszínei nem kongtak az ürességtől, hanem szépen benépesültek, s minden korosztályból lehetett sok-sok mosolygós, vidám arcot látni. Nagy sikere volt a gyermek- és ifjúsági programoknak: nagyon izgalmasak voltak a különböző játékok, a kézműves foglalkozások, ráadásul „mámika fánkja” elkészítésének titkaiba is beavatást nyerhettek az érdeklődők, és azt is megtanulhatták Deák András rohammentőstől, hogyan lehet életet menteni, ha Isten őrizz, ilyen helyzettel kell szembesülniük. A rendezvénysorozat másik fontos eseménye Kondrát Tiborhoz kötődik, aki gyűjtéséből fényképkiállítást szervezett, s ennek köszönhetően a jelenlévők megismerhették a régi Kolozst: milyenek voltak a régi házak, az egykori utcák, hogyan alakult át a lepergett évtizedek során a gyógyhatású sósvízéről híres, ma is sokak által kedvelt és látogatott fürdőhelység. Mindezt a helyi cigányzenekar eredeti népzenével fűszerezte, a népi kultúra, zene és tánc mellett pedig a közkedvelt nóták is felcsendültek Vígh Ibolya, Maneszes Márton és Berszán László előadásában.  Nem maradhatott ki a borbemutató és borkóstoló sem, hiszen a közös ebédre elkészült finom bogrács ízeit le kellett alaposan öblíteni – erről a krasznabélteki Nachbill pincészet gondoskodott.  

A szombati nap az Annák köszöntésével zárult: az Anna-bál fénypontja a hagyományos tánc volt, a zenét a körösfői Yes zenekar szolgáltatta, s a fényesen sikerült este zenei csemegéjébe ifj. Fodor Netti Sándor is bekapcsolódott. De a tombolahúzás nyereményeinek is sokan örülhettek, és persze az ünnepelteknek, az Annáknak is kijárt egy-egy szál rózsa… Se perc alatt annyira jó hangulat kerekedett, hogy még az eseményen jelen lévő Vákár István, a Kolozs megyei tanács alelnöke és Antal Géza, az RMDSZ  ügyvezető elnöke is táncra perdült.

Vasárnap ki-ki saját felekezete szerint, saját templomában vett részt istentiszteleten vagy/és szentmisén, hogy aztán a déli harangszókor ismét találkozva, a római katolikus templomban folytassa az emlékezést és az ünneplést. Ezúttal Szurovszky Katalin kolozsvári magyar konzul köszöntése után, kisebb konferencia keretében próbálták felidézni a település múltját. A település elszármazottja, Bíró Ernő több éves helytörténeti kutatásának eredményeit ismertetve idézte fel Kolozs történetének fontosabb pillanatait, a kora középkortól az 19. századig terjedően, Sipos Gábor nyugalmazott egyetemi tanár, történész a helyi református egyház múltjáról osztott meg érdekes adatokat a jelenlévőkkel, előadását a kolozsi magyar felekezetek együttélése ismeretlen történéseivel fűszerezve, míg Benkő Levente előbb elismeréssel szólt a kolozsi római katolikus, református és unitárius lelkészek és híveik összefogásáról, majd arról beszélt, hogyan vészelte át Kolozs és több környékbeli település gyülekezete az 1944-es háborús időszakot.  A közben elhangzott zenei előadások, Marton Melinda művésznő, valamint Rus Emanuel és Sikó Boglárka fiatalok egyéni műsorszámai még emelkedettebbé tették a hangulatot.  A konferencia alatt a kisebbek sem unatkozhattak, ugyanis a szervezők róluk is gondoskodtak: bábszínházba várták őket a plébánia épületében.  

A VI. Kolozsi Magyar Napok este a szokásos esti koncerttel – ezúttal a kolozsvári Knock Out rockegyüttes szórakoztatta a közönséget a sóstófürdő színpadán –, majd a tábortűz melletti gitározással, énekléssel zárult azzal a reménnyel, hogy még sok-sok hasonló születésnapot sikerül megérnie a sótartalékáról híres településnek és az itt élő magyar közösségnek.

Fotók: Facebook, Kolozsi Magyar Napok