A legutóbbi ilyen, a régészettudományt, a régészetben dolgozó több száz szorgalmas, az elmúlt években a nemzetközi fórumokon is egyre gyakrabban megforduló romániai régészeti közösséget hiteltelenítő botrányra nemrég került sor. Marin Cârciumaru, a romániai őskorkutatás és paleolitikumi régészet nagyöregje jól ismert a szakmában a domináns, a paleolitikumi, tehát őskőkori kutatásokat monopolizáló személyiségéről és tevékenységéről. Sajnos mifelénk nem ritka az a jelenség, hogy vezető pozícióban levő idős szakemberek – még ha szakmájukban valóban jelentőset is alkottak – emberileg meghasonulnak és elvesztik méltóságukat azáltal, hogy hatalmukkal visszaélve monopolizálnak egy szakterületet, kirekesztik a fiatalokat, nem támogatják a feltörekvő, munka után loholó generációkat és szakmai dicsfényükben fürödve nemegyszer szakmájuk deontológiai előírásait is áthágják.
Cârciumaru, aki a tărgoviștei egyetem tanára, kollégáival 2019 nyarán a Neamț megyei Poiana Cireșului régészeti nevű, jól ismert paleolitikumi, tehát Kr.e. 15000 évvel ezelőtt lakott település mellett talált egy rendkívülinek számító leletet: egy kőkori anyaistennő szobrocskát (képünkön). Az őskőkorban igen népszerű, Európából több száz formában fennmaradt testes, a női nemi szerveket kihangsúlyozó szobrocskák az 1908-as willendorfi lelet napfényre kerülését követően Vénuszként ismertek a szakirodalomban és köztudatban, annak ellenére, hogy ezeknek a szobrocskáknak a pontos funkciója és elnevezése ma sem tisztázott. Nagy valószínűséggel a termékenységhez kötődő istennőt ábrázolnak, amelyek egy erősen matriarchális társadalomra utalnak. Ezeknek a Vénusz-figuráknak döntő többsége a késő-paleolitikumban, tehát 35-15.000 évvel ezelőtt készültek, ám ismert néhány igen ritka példányuk már a kora őskőkorból is: a marokkói Tan-tan szobrocskát legutóbb például 300.000 évesre becsülték. Ma már mintegy 200 ilyen anyaistennő szobrocska ismert Eurázsia területéről, ezek jelentős része kőből készült, de akad elefántcsontból, csontból, sőt, a legértékesebb talán a csehországi Dolní Věstonice-i Vénusz, amely a maga 30.000 éves korával az emberiség legrégebbi kerámiából készült antropomorf ábrázolása.
Ilyen körülmények között tehát érthető, hogy Marin Cârciumaru nagy felfedezése valóban régészettörténeti jelentőségű, hiszen Románia területének legrégebbi Vénusz-szobrát találta meg, ráadásul – ahogy még 2019 decemberében a sajtónak állította – szisztematikus régészeti ásatás során került elő. Ez azért is lenne – lett volna – rendkívül fontos, mert manapság virágkorát éli Romániában is a felelőtlen fémkeresők ténykedése, akik sajnos módszeresen teszik tönkre az ország régészeti örökségét azáltal, hogy – tisztelet a kivételnek – nem dokumentálják a felfedezés helyét és nem értesítik a hatóságokat, ha régészeti leletre bukkannak.
Marin Cârciumaru 2019 decemberében hatalmas csinnadrattával mutatta be a tărgoviștei múzeumban az apró méretű, ám igen jelentős szobrocskát. Sorin Nemeti, a BBTE ókortörténésze, aki maga is jelen volt a bemutatón, jelezte: számára is azonnal feltűnt, hogy a szobor vonalai túlságosan modernnek, újnak, szokatlanul robusztusnak tűnnek, továbbá a szobrocskának nincs keze, amely legtöbb esetben az anyaistennő mellén nyugszik. Ebből ő arra következtetett – bár nem szakértője a paleolitikumi ikonográfiának – hogy a szobrocska modern hamisítvány.
Sejtése sajnos nem volt alaptalan. Az újév első napjaiban a Libertatea napilap oknyomozó újságírói egy olyan történettel sokkolták a romániai régészeti közösséget, amelyre mifelénk nagyon rég volt példa: az újságírók azt állították, hogy a szobrocskát nem a neves régész találta, hanem két fiatal, akik a szobrot - a régészeti kontextusból kiemelve - egy hotelbe vitték, majd másnap - immár Cârciumaru részvételével - eljátszották a sajtó előtt annak felfedezését. Megrendezett, ál-felfedezés volt tehát, olyan, mint amilyent a Discovery és National Geographic csatornákon látunk, ahol a dilettáns Zahi Hawass, az egyiptológia nagy sarlatánja megjátssza, hogy ő fedezi fel az x-edik egyiptomi sírt.
A Libertatea vádjait követően Cârciumaru beismerte, hogy a szobrocskát valóban két fiatal fedezte fel és nem az általa vezetett, a felfedezés helyszínétől 5 km-re dolgozó régészeti csapat, illetve azt is, hogy az egész akciót másnap csak imitálták, „rekonstruálták”. Cârciumaru azzal érvelt, hogy ez egy bevett szokás a régészetben azokban az esetekben, amikor a régész nincs jelen a felfedezés helyszínén. Ez azonban nem igaz: az ásatást vezető régésznek jelen kell lennie az ásatáson, igaz, néha ügyes-bajos dolga miatt elhagyhatja a helyszínt. A szobor felfedezése azonban - mint később kiderült -, nem is az ásatás helyszínén történt, hanem jóval távolabb, a felfedezés megrendezése pedig a régészeti deontológia minden pontját megszegi.
Cârciumaru és csapata hazudott a sajtónak és saját szakmájának, ezzel hiteltelenné és megkérdőjelezhetővé tették saját munkásságukat, hivatásukat, több évtizedes munkájukat. A miniszteri szintig jutott botrány miatt ismét a régészet, mint tudományág hitelessége csorbult a nagyközönség előtt. A román régész ráadásul szoros kapcsolatot ápolt a dilettantizmus romániai szimbólumával, Daniel Roxinnal is, aki jelenleg a szakmai, akadémiai régészet legnagyobb ellensége.
A saját karrierjén és a romániai régészeten is csorbát ejtő Marin Cârciumaru és a Vénusz-szobrocska sorsáról január 20-án dönt a Romániai Régészeti Bizottság. Legenyhébb esetben is eltiltják egy időre a szakembert a régészeti ásatások vezetésétől, bár sajnos ilyen esetekben a szakmát ért kárt nem nagyon lehet jóvátenni, az ilyesmi súlyos nyomot hagyhat a köztudatban. A nagy kérdés pedig még nyitott marad: valódi-e a neamți Vénusz? Erre remélhetőleg majd egy nemzetközi és hazai szakértőkből álló bizottság fogja megtalálni a választ.
Bízzunk benne, hogy a szakmailag kifogásolhatatlan ásatások, a gyönyörű, hiteles és valódi leletek, a népszerű időszaki kiállítások és a régészeti örökséget népszerűsítő munkák hosszabb távú élményt nyújtanak a nagyközönségnek és ezek a kellemetlen események nem befolyásolják kedvezőtlenül a szakma megítélését a köztudatban.
