Végtelenített egyesülés
Vissza

Végtelenített egyesülés

Virághidak a Prut fölött, unionista tüntetések Bukarestben, Besszarábiát román földnek kikiáltó grafittik, itt tanuló egyetemi hallgatók egyre vérszegényebb akciói, választási kampánycéllal meghirdetett közös gazdasági projektek -- eddig nagyjából ennyire futotta a román-moldáv viszonyrendszer negyedszázados történetéből. A helyzet az utóbbi két-három esztendőben változni látszik: egyre gyakrabban merül fel a közbeszédben, politikai nyilatkozatokban a keleti határfolyamon túli „testvérekkel” való egyesülés szándéknyilatkozatokká terebélyesedő gondolata.

Traian Băsescu a legfervensebb hazai képviselője az unionista „mozgalomnak”: az exelnök jó érzékkel mérte fel, hogy ezt a kérdést tematizálva továbbra is előtérben maradhat, pártja a jelenlegi parlamenti konfigurációban nem tud érdemi ellenzéki tevékenységet felmutatni. A Moldova Köztársasággal való egyesülés ötlete, vagy legalább a Pruton túliak iránti aggodalom viszont valamennyi román  párt és állami döntési tényező támogatását élvezi - nyilván különböző mértékben - van tehát legalább egy téma, amely köré létrehozható a minimális nemzeti konszenzus.

A moldávok persze nem így vélik, illetve korántsem ennyire egyöntetűen pozitív a viszonyulásuk; több felmérés is legfeljebb 30 százalékosra hozza az egyesüléspártiak arányát. Amennyiben reálisak az etnikai megoszlásra vonatkozó statisztikák és a moldávoknak mintegy 78 százaléka vallja magát románnak, illetve (ahogyan ők szívesebben mondják) moldován nyelven beszélőnek, akkor még ezen a népességen belül is legfeljebb 60 százalékos a Bukarest felé vonzódók aránya. Az egyesülésnek, amelyet még támogatói is csak középtávon létrehozható tervként kezelnek, vannak-lesznek neuralgikus pontjai; nem fontossági sorrendben: az ukrán és orosz kisebbség és a mögöttük álló anyaországok, a területi önállóságot elnyert gagauzok, a Dnyeszter -mellék szakadárjai, akik most sem ismerik el Kisinyov fennhatóságát.

Terminológiai gondot is okozna a majdani román-moldáv unió, mert ha az 1918-as pillanatot Nagy Egyesülésnek nevezik, akkor a Pruton túliaknak való egybekelést Méreten Felüli, dizájnosabban XXL-unióként kéne bevonultatni a (mondjuk 2050 utáni ) történelmi köztudatba. Lucian Boia méltán jegyzi meg, hogy a tulajdonképpeni nagy egyesülés az 1859-es Cuza-féle aktus, aminek hiányában most nem beszélhetnénk modern kori Romániáról.

Visszatérve a legújabb fejleményekre, az év elejétól több mint száz moldáv település önkormányzata írt alá uniót támogató nyilatkozatot, a hazaiak közül is néhányan hasonló módon cselekedtek. Mintegy alulról érkező kezdeményezésnek szeretnék feltüntetni a folyamatot, amelyre, legalábbis román részról Meleşcanu külügyminiszter arra kényszerült, hogy kijelentse: jogi relevanciájuk egyenlő a nullával. (Putyin hétfőtől kezdődő újabb mandátuma alatt bizonyosan nem kerül terítékre a moldáv-román egyesülés, még akkor sem, ha Bukarest elismerte ugyan Moldova Köztársaságot, de közös  határt rögzítő egyezményt nem írta alá)   

Ám ennek az egyesülősdinek van egy másik, jóval időszerűbb üzenete is: nincs egyéb, az országot megmozgató,(pártok és táborok feletti) nemzeti projekt. Ha belegondolunk a ’89 utáni Románia mindig „kifele” tudott koherens módon reagálni. A NATO és EU-tagság után nem lelt újabb össznemzeti célra évekig, mígnem...

Pedig aligha állítható, hogy belföldi gondokban nem bővelkedhetünk. Leszámítva a kilencvenes évek első felének tapogatózását, erőtlen-kaotikus útkeresését, Románia nem bizonyult hálás terepnek a nagy tervek számára: rendre zátonyra futottak az ilyen jellegű próbálkozások, úgymint 1. Térségbeli turisztikai középhatalommá pumpálni az országot (lett belőle egy botrányos branding-sztori, az Udrea-féle levél-ügy) 2. A Johannis elnök által kezdeményezett Képzett Románia projekt, amely már a bölcsődés korában kimúlt. 3. A Cotroceni-palotából szorgalmazott ország-projekt, amelynek, több mint két éves háttérmunka után még vázlatát sem tették közzé.

Nincs minden veszve, lehetne cél, átfogó és össznemzeti, a demográfiai hanyatlás megállítása, de legalább mérséklése (a maga összetett oksági vonatkozásaival).  Válhatna Románia a régió IT-tigrisévé, mint ahogyan erre utaló előjelek már látszanak-forma. Ha mégsem, akkor uniós viszonylatban még kiterjedt erdőinkre alapozva tervbe vehetnénk a zöld-brand felfuttatását (amibe beleférne az újragondolt turizmus-élénkítés; persze, miután kiderül, hogy a vendégszeretet tényleg hagyományos, és mitől, mennyiben román specifikum), környezet-közeli életmód-programmal, megújuló energiákra épülő energia ágazattal.

Vagy lehetne mindezekből egy energiakoktélt keverni a tavaszi anémiában szédelgő országnak, ha már lemondtunk, az egyetlen üdvözítő varázsszer ábrándjáról, és meguntuk a nyíltszíni - műaggodalommal körített - sopánkodást a semmire sem képes, eltájolódott és erőtlenségében (ön)tetszelgő Romániáról.


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Johannis: Dăncilă felhatalmazás nélkül ...
Costa, costa
Európa Liga: Trófeával búcsúztatná ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • Nehéz lesz orvosként dolgozni műszaki ...
  • Import problémák
  • Dán krimik és új szépirodalom magyarul ...
  • Látszólag
  • Killyéni-emlékverseny: nagy harc ...