Vasárnap Mindenszentek főünnepe, hétfőn Halottak napja

Fokozottan hitre van szükségünk a fellángoló keresztényüldözés és a világjárvány idején

Vasárnap Mindenszentek főünnepe, hétfőn Halottak napja
Az idén vasárnapra eső Mindenszentek főünnepének gyökereit Keleten találjuk meg, ahol már a 4. században – Húsvét körül – megtartották az összes vértanú emlékezetét; ezt teszik még ma is a bizánci naptár szerint a Pünkösd utáni vasárnapon. Rómában május 13.-a volt a Pantheon – az örök város egyetlen nagy „megkeresztelt” pogány temploma – Szűz Mária és az összes vértanú (Santa Maria ad Martyres) bazilikájává való felszentelésének napja. November 1-jén először a 8. században ünnepelték a Mindenszentek ünnepét, Angliában és Írországban, mely dátumot a következő században az európai kontinensen is átvették.

Az istentiszteleti közösség középpontjában a megdicsőült Krisztussal jelen vannak szentjei is, mint testének megdicsőült tagjai. Hisszük, hogy ők Krisztus megváltó kegyelmének gyümölcsei és tanúi, ezért az ő tiszteletük Krisztusra irányul és húsvéti jellege van. A szentmise saját prefációja (hálaadó imádsága) világossá teszi, hogy a főünnep nemcsak a kanonizált (oltárra emelt) szenteket foglalja magába, hanem „megdicsőült testvéreink” kórusát is. Valamennyiükben közbenjárót és példaképet kaptunk földi zarándoklásunk útján.

Kezdetben nem ismerték az egyes emberek szentként való tiszteletét. A személyes tisztelet abból a szokásból alakult ki, hogy a rokonság összegyűlt halottja sírjánál, főképpen halála, vagyis égi születése napján, hogy gyászmisében ünnepelje meg az Eucharisztiát. Ez egyre inkább az egész közösség ügye lett, mindenekelőtt a vértanúk esetében, akik Krisztusért vállalt életáldozatukban az Üdvözítő halálának és feltámadásának tanúi és résztvevői lettek.

De már a korai kereszténység idején a vértanúk kultuszával azonos szintre emelték az apostolok tiszteletét, akik Krisztus által személyesen kijelölt tanúk voltak. Aztán különös tiszteletet vívtak ki a hitvallók is, akiknek az üldöztetésben börtönt, kínvallatást és számüzetést kellett elszenvedniük. A nagy keresztényüldözések befejeztével elkezdődött a jelentős püspökök tisztelete (keleten csodatevő Gergely, nyugaton Tours-i Szent Márton), majd az aszkétáké és a hitvalló szüzeké is. Hangsúlyozni szeretném, hogy a szentek kultuszában a kezdetektől különleges helyet foglal el a Mária-tisztelet.

Idővel aztán kialakult az egyházi szenttéavatási eljárás és a szentek tiszteletének teológiája. A szentek tiszteletére vonatkozó minden fajta túlzás, félreértés, sőt visszaélés ellenére a Római Katolikus Egyház hivatalos tanítása sohasem tévesztette szem elől az újszövetségi Szentírás (1Tim 2,5-6) fontos kijelentését: „Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő is Isten és az emberek között: az ember Jézus Krisztus, aki odaadta önmagát váltságul mindenkiért, tanúságot téve a maga idejében.”

Nyomatékosítom, hogy amikor a Katolikus Egyház tiszteli a szenteket, akkor elismeri és hirdeti az egyetlen Megváltó és Közvetítő, Jézus Krisztus győzedelmes kegyelmét és megköszöni az Atyának Jézus Krisztusban nekünk ajándékozott irgalmát, amely a szentekben hatékony és látható lett.

Számunkra, a földön élők számára a szentek által befogadott és megélt kegyelem a hit jele és tanúságtétele az evangélium megéléséről, így tájékozódást, bátorítást, reményt ad és kitartásra buzdít személyes életünk kialakításában. Végül pedig a szentek tiszteletéhez tartozik az a bizalom is, hogy előttük, mint Krisztus testvérei előtt nyugodtan feltárhatjuk személyes gondjainkat és szükségeinket, kérhetjük közbenjárásukat Istennél, aki minden javak adományozója.

Hétfőn Halottak napja lesz. Ezen emléknap mondanivalója még hangsúlyozottabbá válik most, amikor a koronavírus-járvány következtében nap mint nap fokozottan szembesülünk akár közvetlen környezetünkben, akár tágabb értelemben az elmúlással. Ilyenkor odamegyünk sírt díszíteni, gyertyát, mécsest égetni, emlékezni és mindenekelőtt imádkozni. A hívő keresztények számára többet jelent ez a nap a megemlékezésnél és a sírhelyeknél, hiszen nem olyanokra emlékezünk, akik voltak. Hisszük, hogy olyanokra gondolunk, akik élnek, mert tekintetünk Mindenszentek főünnepén azokra irányul, akik a mennyben vannak. Halottak napján pedig azokról emlékezünk meg, akik útban vannak a mennyei boldogság felé. Nem tudjuk, hogy hozzátartozóink, ismerőseink közül kik jutottak már el oda, ahol Isten letöröl minden könnyet. Ezen a napon különben minden pap három szentmisét mondhat. Csak egyért szabad stipendiumot (a mise elvégzési díja) elfogadni, a másodikat az összes meghaltért, a harmadikat pedig a pápa szándékára kell mondani.

A Vatikáni Rádió tudósított arról, hogy október 22-én az Apostoli Szentszék egy rövid dekrétumot adott ki, amely a világjárvány jelenlegi rendkívüli körülményeire alkalmazza a Mindenszentek és Halottak napja ünnepeihez kapcsolódó teljes búcsú elnyerésének feltételeit. Az érvényes és kötelező lelki feltételek betartásával az elhunyt lelkek javára teljes búcsút lehet szerezni egész novemberben, a testi épséget biztosító járványügyi szabályok figyelembe vételével.

Szentatyánk Ferenc pápa különleges rendelkezése megállapítja és elrendeli a teljes búcsút azoknak, akik temetőt látogatnak és imádkoznak az elhunytakért, a szabály szerint megállapított napokon november elseje és 8-a között, amit most kiterjesztenek a hónap végéig. Ebben az időszakban a hívek szabadon választhatnak ehhez alkalmas napot és akár külön-külön is mehetnek a temetőbe.

Az idősek, a betegek és bárki, aki súlyos oknál fogva nem hagyhatja el a lakását – például a pandémia miatt elrendelt hatósági korlátozások következtében, hogy elkerüljék a szent helyeken a csoportosulás lehetőségét –, teljes búcsút nyerhetnek, ha lelkileg egyesültek a többi hívővel, ha teljesen szakítottak a bűnnel és szándékuk szerint készek a három szokásos feltételt betölteni (szentgyónás, szentáldozás és a Szentatya szándékára végzett imádság), és amiket Jézus vagy Szűz Mária szentképe, szobra előtt végeznek az elhunytakért fohászkodva. Az ima lehet például a Halottak napi reggeli dicséret vagy esti imádság, rózsafüzér ima, az Isteni Irgalmasság rózsafüzére és az elhunytakért végzett egyéb imádság, vagy a Halottak napi liturgia által javasolt evangéliumi szakaszok átelmélkedése, vagy pedig az Istennek felajánlott irgalmasság cselekedetei, felajánlva az Üdvözítőnek életünk fájdalmait és nehézségeit is.

Tehát Mindenszentekkor azok felé fordulunk, akik üdvözültek, halottak napja pedig azoké, akik még a tisztítóhelyen vannak, hogy megszabaduljanak a földi bűneiktől. De ők is üdvözülni fognak, tehát szentek lesznek. Imádkozzunk értük kitartóan, hogy minél hamarabb bejuthassanak Isten boldog országába.

Kérjük Jézus Krisztust és minden szenteket, a megdicsőült lelkeket, hogy mi is mindnyájan eljussunk az örök hazába.