Változott a világ, változott a gyerek, az iskolának is változnia kell

Változott a világ, változott a gyerek, az iskolának is változnia kell
Közel húsz kisdiák jut egy hazai tanítóra elemiben – ez a szám az Európai Unió tagállamait tekintve Romániában a legmagasabb, míg a skála másik végén Görögországot találjuk, ahol átlagosan kilencnél kevesebb tanulóról kell gondoskodnia egy elemi osztályos tanárnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden romániai tanítónak húsz nebulót kell a betűvetés és számolás alapvető ismereteire tanítania, sokaknak ez a létszám csupán vágyálom marad, hiszen népszerű, keresett városi iskolákban sokkal inkább harminc körüli vagy annál is több diákkal működnek az elemi osztályok. Azon túl, hogy távolról sem a létszám a legfőbb gondja a hazai oktatásnak, nemcsak szakmai berkekben közismert, hogy kevésbé népes osztályokban könnyebb az egyes diákok egyéni szükségleteihez igazítani a tanítás folyamatát. Addig is, amíg ez bekövetkezik..., a tanítók kénytelenek boldogulni a jelenlegi helyzettel.

Ezúttal Románia egészen előkelő társaságban áll az egy tanítóra jutó átlagos diáklétszámokat összesítő toplista vezető helyén: a 19,4-es hazai adat után rögtön Franciaországot találjuk 18,8-as, Csehországot 18,7-es, Szlovákiát 17,4-es és Hollandiát 16,4-es létszámmal. Ugyanakkor az unióból kilépett Egyesült Királyság a maga 19,9-esével Romániát is lekörözi, s bár az semmiképpen nem mentség és nem is vigasztalhat, hogy másoknak még nehezebb, megjegyezhetjük, hogy a potenciális uniós tagjelölt Bosznia-Hercegovinában 44,5 (!) elemista jut egyetlen tanítóra. Mindeközben az uniós átlag 13,5, és a legkevesebb kisdiák jut egy tanítóra Görögországon kívül Luxemburgban (9), Lengyelországban (9,6) és Magyarországon (10). Ami Romániát illeti, a koronavírusjárvány előtti utolsó, 2019-es évre vonatkozó 19,4-es adat évek óta nagyjából változatlanul érvényes, sőt még növekedett is 2013-hoz (18,6) és 2014-hez (18,8) viszonyítva.

Sok gyerekkel nehéz a szervezés, de jókat lehet játszani

Az elemiben ideális létszámról és az annál népesebb osztályokkal való munkáról Fodor Emőkét kérdeztük, aki a szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceum második osztályának egyik tanítója. Igen, az egyik, ugyanis az önálló magyar tannyelvű iskolában step by step módszerű elemi osztályok működnek, ahol a módszer sajátosságainak megfelelően két tanító dolgozik egyszerre. Nagyon leegyszerűsítve: a step by step alternatív oktatási módszerrel működő osztályokban kis csoportokban zajlik az oktatás, a diákcsoportok egyetlen tanóra keretén belül rotációval több különböző tantárggyal foglalkoznak, a gyakorlás, „házi feladat” elkészítése is a tanítókkal közösen történik délután. Másodikban most 25 gyerekük van, ami már sok, Fodor Emőke szerint 16–20 közötti létszám lenne az ideális.

– Minden szülő, aki iskolába adja a gyerekét, amellett, hogy fontosnak tartja a közösségbe való beilleszkedést, olyan pedagógust keres (persze, ha lehetősége van erre...), aki a gyereke igényeit szem előtt tartja. Akkor bízza szívesen gyerekét a tanítóra, ha az figyel a gyerek képességeire, egyénileg segíti. Ha egy pedagógusra 32 vagy 18 van bízva, akkor ő ugyanazt az időt kénytelen osztani. Így könnyen előfordul, hogy a csendes, visszahúzódó gyerekre jut a legkevesebb idő, bár lehet, hogy neki lenne a legnagyobb szüksége rá. Nem értéktelenebb egyik gyerek, mint a másik, de van, aki több időt igényelne... s ez nem jut neki.

Elsősorban szervezésileg nehezebb boldogulni a több gyerekből álló osztállyal, főleg, hogy az iskolába érkezők egyre több segítséget igényelnek. Cipőfűző bekötés, néha táska bepakolása – hosszabb időt igényel. Ugyanígy ebédnél is vagy tanszerek kiosztásakor. Mosdóhasználatkor, kézmosáskor is nő az erre fordított idő. Hogy kezeljük a sok gyereket? Pl. felelősök kinevezésével, a gyerekek segítik a társukat. Kiránduláskor nagyobb osztállyal közösen megyünk, a nagyobb diák vigyáz a kisebb társára – sorolja a nagy létszám nehézségeit Fodor Emőke, majd a hátrányból is előnyt kovácsolni képes örök optimistaként mosolyogva mutat rá annak hozadékaira: sok gyermekkel sokszínű az osztály, jókat lehet játszani (sokan vannak a csapatokban), jó előadásokat lehet bemutatni...

Szinte minden gyerek egyéni segítséget igényel

A szamosújvári iskola tanítója azt is elmondta, hogy iskolamenedzsment szempontból a gyerekfőre járó támogatást jelölik meg a magas osztálylétszám fő okának, de előfordulhat teremhiány is. – Amíg a román osztályok 35-ös létszámmal működnek, addig nem látok esélyt a 29-es létszámú magyar osztály kettéosztására. Az elitiskola elit tanítója 35 jól kiválasztott, sok esetben elemitől magánórára járó gyerekkel jó eredményt mutat fel – akkor jogosan várják el a nem szakmabeliek a település egyetlen osztályát tanító pedagógustól, hogy a 25 gyerekkel hozza ugyanazokat az eredményeket. Saját bizonyítvány magyarázatának tűnhet, de nem mindegy, hogy milyen a gyerek s milyen a család.

Azt is megkérdeztük, hogy ha egy népes osztályban valaki nem boldogul a számtannal, pl. nem érti a kivonást, hogyan teremtenek időt arra, hogy ezt pótolják, előnyösebb-e ilyen esetben a stepes módszer és sajátossága, a két tanító? Illetve nagy létszámnál van-e lehetőség időben észrevenni a tanulási nehézségeket (diszlexia, diszkalkulia stb.), de főleg van-e mód ezekhez megfelelően viszonyulni? Elérhető-e, segíthet-e az utazópedagógus? (Az utazópedagógus a tanulási nehézségekkel élő diákok igényelhető és/vagy hivatalból járó személyes segítője, akár órán, az osztályban is, számuk távolról sem elégíti ki az igényeket.)

– Stepben csak egyik tanító matekezik egy csoporttal, a másiké az anyanyelv. Ha a központban nem fejezi be, nem érti meg, akkor délután van lehetőség elmagyarázni. A step módszer eleve négy kisebb csoportra bontja az osztályt, viszont nem mindegy, hogy ez csoport 4 vagy 8 tagú. A tanulási nehézségeket észre lehet venni nagy osztályban is. Mindenképpen differenciálni kellene. A személyre szabott diagnózisban, a fejlesztési terv kialakításában segíthetne az utazó gyógypedagógus, amiről csak hallottunk, ilyen szakembert soha nem láttunk.

Tanulásszervezés esetében is az a tendencia, hogy szinte minden gyerek egyéni segítséget igényel. Akkor is, ha a csoport megkapja a feladatot, sok gyerek ugyanazt kérdezi, mint az előtte megszólaló. Nem állja már meg a helyét az frontális módszer, hogy a tanító elmondja, egy gyerek megismétli, s mindenki megoldja. Szembe kell nézni a ténnyel, hogy ezek a gyerekek mások. Változott a világ, változott a gyerek, tehát az iskolának is változnia kell. Jobban kellene figyelni az egyéni jellemzőkre, s ezt csak kisebb létszám mellett lehet.

Vidéken a kevés diák is soknak bizonyulhat

Az Európai Unió egyes országainak oktatási rendszerei között jelentős eltérések vannak kezdve onnan, hogy hány évesen kerülnek be a gyerekek az elemi iskolába, ami 5-től 7 éves korig terjedően váltakozik a tagállamokban. Az Eurostat fenti statisztikájában szerepelnek mindazok a tanítók-tanárok, akik teljes munkaidővel elemi oktatásban dolgoznak. Míg Romániában elemiben jellemzően egyetlen tanító oktatja a tantárgyak túlnyomó többségét, addig Nyugat-Európában sok tantárgyat szaktanároktól tanulnak a gyerekek, például idegen nyelveket, számtant, természetismeretet stb. Idehaza is szaktanár tanítja már például az idegen nyelveket és tartja a testnevelés foglalkozásokat elemiben, de az összes többi tárgy továbbra is többnyire a tanító hatáskörében marad. Az idegennyelv- és tornatanárok viszont elemisták mellett gimnazistákat, de érettségi előtt állókat is tanítanak, így teljes munkaidejüket nem az elemi osztályokkal töltik, vélhetően nem szerepelnek ebben a statisztikában. Ugyanakkor nagyon eltérő a helyzet idehaza a városi és vidéki oktatás szempontjából, városon sokkal hozzáférhetőbbek a szaktanárok az elemisták részére is, míg vidéken még mindig gyakran egyetlen tanítónak kell helytállnia összevont 0–4. osztályban, ahol lehet ugyan, hogy kicsi a létszám, de azzal az „irigylésreméltóan” kevés – tegyük fel összesen tíz –, ráadásul 6-tól 10 évesig terjedően vegyes korosztályú diákkal ötféleképpen kell lehetőleg minél hatékonyabban foglalkozni a tanítási idő minden egyes órájában. Márpedig egy jóléti társadalomban – és szeretnénk hinni, hogy immár Románia is annak számít – a jövőt alapvetően meghatározó oktatási rendszernek minden figyelem és támogatás kijárna, a többi feltétel teljesülése mellett még az is, hogy egy tanítóra minél kisebb diáklétszám jusson.