Vallásszabadság napja Tordán és Kolozsváron

Vallásszabadság napja Tordán és Kolozsváron
Az unitárius egyház saját születésnapjának tekinti január 13-át, amikor 1568-ban a tordai országgyűlés a világon elsőként iktatta törvénybe a vallás- és lelkiismereti szabadságot. Az évfordulót Tordán és Kolozsváron is megünnepelték. A délelőtti tordai megemlékezésen Solymosi Zsolt, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium lelkész aligazgatója prédikált, az iskola diákjai énekeltek és szavaltak, a délutáni kolozsvári rendezvényen a Székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnáziumra irányult a figyelem. Imát mondott Farkas Orsolya iskolalelkész, beszédet pedig Lakatos Sándor lelkész, aligazgató. Jobbágy Júlia lelkész felolvasta a vallásszabadság törvényét, majd a keresztúri diákok előadása következett. Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök ünnepi beszédét követően megkoszorúzták a vallásalapító Dávid Ferenc szobrát.

„A járvány lehetőséget adott arra, hogy a lényegre összpontosítsunk”

Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök szerint a járvány elgondolkodásra is késztette az embereket, és lehetőséget adott arra, hogy a földi lét felszínességét levetkőzve a lényegre összpontosítsanak.

A vallásszabadság napján a püspök arra emlékeztetett, hogy az egy évvel ezelőtt határidőnaplókba beírt események egy része a koronavírus járvány miatt elmaradt. Tanulságként fogalmazta meg: "életünk egyetlen napját se tekintsük magától értetődőnek, adottnak, olyannak, ami alanyi jogon jár nekünk. (.) Ezek istennek az ajándékai, amelyekért naponta hálát kell adnunk".

Úgy vélte: az elmúlt év nem volt jó, de igaz volt, összhangban volt a jézusi tanítással, és aki akarta, annak felemelő és megtisztító is lehetett.

 „Az elmúlt év márciustól kezdődően a meghátrálás esztendeje volt. A betervezett, akár évente visszatérő alkalmak elmaradtak, templomainkat be kellett zárnunk a hívek előtt, és az istentiszteletek a világhálóra költöztek. A találkozások csupán virtuális térben valósulhattak meg, városaink és falvaink utcái elnéptelenedtek, a koncerttermek és színházak elnémultak. Sőt, még azt is megéltük, hogy az úrvacsorát is szűk családi körünkben, a négy otthoni fal között vettük magunkhoz. Most, az új év hajnalán ideje megfogalmazni, hogy mindez nem volt jó, sőt aggodalommal, a sivárság és a bezártság érzésével töltött el. Ám látnunk kell e negatív következtetés mellett, hogy a megszokott életünk formái közül való kihátrálás elgondolkozásra is késztetett. Kénytelenek voltunk visszabontani egyházi és hétköznapi életünk építményét az elvi alapokig, és a sokszor láthatatlan, de most annál fontosabb eszményeinkre kellett bíznunk magunkat. Ha nem lehettünk testvéreinkkel a templomban, s az ősi kelyhet nem emelhettük a megszokott mozdulattal ajkunkhoz, akkor meg kellett elégednünk azzal a tudattal, hogy bár fizikailag egyedül vagyunk, körülöttünk sokan mások ugyanúgy cselekednek, és be kellett látnunk, hogy az ima, az ünnep, a szertartás nem ismeri a távolságot. Ha testileg nem is, de lelkileg egy gyülekezetet alkottunk. Nem volt jó, hiszen jobb a templomban ünnepelni, de igaz volt, a jézusi tanítással összhangban volt, s ha akartuk, akkor felemelő és megtisztító volt. Lehetőséget kaptunk arra, hogy levetkőzve földi létünk felszínességét, a lényegre összpontosítsunk, és – hadd lássuk be - szükségünk volt immár egy ilyen leckére, ami visszavezet remélhetőleg egy hitelesebb élethez”, fogalmazott az unitárius egyház vezetője.

„2020-at pontosan egy évvel ezelőtt a felelősség esztendejének nyilvánítottuk. Bár nem tudtuk előre, ennél jobb témát nem is találhattunk volna, hiszen az elmúlt időben lépten-nyomon felelősségtudatunk lett próbára téve. Látva a mostani helyzetet, úgy döntöttünk, hogy meghosszabbítjuk a felelősség évét, buzdítva testvéreinket arra, hogy az idei újraépülés ennek a jegyében menjen végbe. Ennek tükrében megköszönjük most is azoknak az egészségügyi szakembereknek, akik saját biztonságukat kockáztatva óvták a betegeket szenvedésük órájában. Köszönetet mondunk mindazoknak a tudósoknak, akik szellemi kapacitásuk igénybevételével ilyen rövid idő alatt kifejlesztették a kór terjedését megfékező oltást, és végső soron mindazoknak, akik ilyen vagy olyan formában a reménység lángját csiholták a csüggedőkben”, zárta ünnepi üzenetét Bálint-Benczédi Ferenc.

Solymosi Zsolt lelkész, a János Zsigmond Unitárius Kollégium aligazgatója Tordán elhangzott prédikációjában megjegyezte: a vallásszabadság 453 éve kihirdetett törvénye, nemcsak a maga korát, de sokszor úgy látszik, hogy a mostani kort is megelőzte. A közösségi portálok gyűlölködő hozzászólásait említve idézte fel a jézusi tanítást: "amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek". Hozzátette: ez az az aranyszabály, amelynek megfelelője a nem keresztény vallásokban is megtalálható.

Dr. Lakatos Sándor, a székelykeresztúri gimnázium aligazgatója Kolozsváron elhangzott beszédében elmondta: az elképzelés, amely szerint idén a Kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium és a Székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium közössége kerüljön az ünneplés előterébe, igen fontos gesztus. „Élünk ma ezzel a lehetőséggel és bátran hangosan hirdetjük a magyar keresztény egyházi közösség előtt, hogy erdélyi keresztény egyházi történelmünk kincseit becsüljük, őrizzük és tovább adjuk gyermekeinknek”, mondta.

„Látjuk és tapasztaljuk, hogy a szabadság, és a másképpen gondolkodókkal irányába kinyilvánított türelem ma, 453-év távlatában talán aktuálisabb, mint valaha. A mai ünneplésünk első megállapítása legyen ez: a türelem nem csak elnéptelenedő templomokban és múltba révedő öregek lelkébe megkövesedett, idejétmúlt szólam, hanem társas emberi létezésünk megkerülhetetlen alappillére. A jézusi szeretet evangélium beteljesülésének elengedhetetlen adaléka”, hangzott el.