Valláskutató Intézet: maradjon az identitás része a vallásosság

Valláskutató Intézet: maradjon az identitás része a vallásosság
„Ne felekezeti hitvitákat, hitvallások igazságait, hanem a szeretet győzelmét, az eredet teljességét próbálják itt megélni” – emelte ki Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke hétfőn a kolozsvári Valláskutató Intézet megnyitóján. A Vallásszabadság Házában otthonra lelt intézmény céljait Czire Szabolcs intézetvezető ismertette. Emlékeztetett: a Magyar Unitárius Egyház a korábban püspöki lakként szolgált, felújított ingatlanát a közösség szolgálatába állította, s az tavaly júliusi avatása óta rendezvények helyszíneként, egyháztörténeti múzeumként működik. A közösség szolgálatának harmadik megálmodott pillére a Valláskutató Intézet. Kiss Dénes szociológus, kutatási igazgató az erdélyi magyar vallásosság jellemzőit, a várható változásokat összegezte.

„Az én felfogásomban és gondolatrendszeremben a vallás olyan, mint a virágnak az illata. Az orgona illatát nem lehet a gyöngyvirág illatával hasonlítani, de nem is szabad szembeállítani egyiket a másikkal. Hasonlóképpen, a tudást sem szabad a hittel szembehelyezni, s azt mondani, hogy valamelyik uralja a másikat” – hangsúlyozta Bálint Benczédi Ferenc a megnyitón. A püspök reményei szerint olyan kutatóintézet munkálkodik a következő évtizedekben a Vallásszabadság Házában, amelynek tevékenysége hozzájárul majd ahhoz, hogy „minden lélek megtalálhassa a tiszta forrást, amelynek segítségével az egyensúlyt megtartva el tudja végezni a bölcső és a koporsó között kifeszített drótkötélen való táncot.”

A kolozsvári valláskutató intézet rendeltetése az, hogy segítsen átemelni a vallásszabadság történelmi eszméjét a mai erdélyi társadalom valóságába, az össznemzeti szempontokat szem előtt tartó, a békés egyházi együttélést elősegítő felekezetközi kutatások fellendítése, valamint a már zajló kutatások összehangolása által – fejtette ki az intézet igazgatásával megbízott Czire Szabolcs. Az intézet továbbá küldetésének tekinti, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy a társadalmi és kulturális folyamatok alaposabb megismerése által a vallás továbbra is az erdélyi magyar ember identitásának meghatározó eleme maradjon.
Az új intézmény felekezetközi kutatóintézetként működve szándékszik kutatásokat tervezni és kivitelezni. A felhalmozott tudásanyag alapján összehangolná és integrálná az erdélyi magyar valláskutatást, s lehetővé tenné más intézményeknek, kívülálló kutatóknak is bevonását a különböző projektekbe – mondta el Czire Szabolcs. Mindemellett a kutatóintézet szakértői fórumként is működne, vallási kérdésekben a média képviselőinek is rendelkezésére állna tájékoztatásaival. Hasznos időben szándékszik továbbá reagálni a médiában megjelent, a vallással kapcsolatos bel- és külföldi híradásokra. Közérthető módon értelmezi, kommentálja majd a valláskutatással kapcsolatos tanulmányokat, elemzéseket, előadásokat, könyvbemutatókat és egyéb rendezvényeket is szervez majd. 

Tekintve, hogy a Protestáns Teológiai Intézet, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem s a Sapientia EMTE diákjai közül is többen választanak valláskutatással kapcsolatos disszertációtémákat, az intézet szakkollégiumként is működne, szakmai irányítói tevékenységet vállalna – tudatta az igazgató. „Keresztények vagyunk, s azok is szeretnénk maradni. Ha ehhez a célhoz egy kicsit is hozzátehetünk ezen intézet létrehozása által, akkor ez már nem volt hiábavaló” – hangsúlyozta.

Kiss Dénes szociológus, a Valláskutató Intézet kutatási igazgatója a Merre tart a vallásosság? – Vallási helyzetkép és a vallási változás irányvonalai címmel tartott előadásában az erdélyi magyarok s általában a romániai lakosság vallásosságát európai kontextusba helyezte, majd összefoglalta a mai romániai vallási helyzet kialakulásával kapcsolatos szociológiai magyarázatokat, számba vette az erdélyi magyarok vallásosságának néhány fontosabb jellemzőjét, végül néhány lényeges megállapítást körvonalazott azt illetően, hogy a vallásosságot illető trend merre tart.

A kvantitatív szociológia megközelítésében a vallásosság tulajdonképpen a vallási jellegű megnyilvánulások összessége, amelyek közvetlenül megfigyelhetők vagy megkérdezhetők az egyéntől, legyen szó a templomba járás vagy az imádkozás gyakoriságáról – magyarázta a szakember. 

Európának az adatgyűjtések, kutatások alapján összeállított, vallásossági térképét kivetítve felhívta a figyelmet arra, hogy azon egyfajta centrum-periféria szerkezet körvonalazódik: a vallásosabb országok a periférián helyezkednek el, köztük például Portugália, Olaszország, Románia, Lengyelország, a balkáni államok. A kialakult szerkezet egyébként hasonló ahhoz a térképhez, amely az egyes országok gazdasági fejlettsége alapján rajzolódna ki – mondta a szociológus. A máig legelterjedtebb magyarázat szerint egy adott ország lakosságának vallásossága a gazdasági modernizációs mutatókkal függ össze: ez a szekularizációs paradigma, amelynek értelmében minél iparosodottabb, városiasabb jellegű egy társadalom, annál kevésbé vallásosak az emberek.

A közép-európai szomszédos államok körében Románia lakossága kiemelkedően vallásosnak bizonyult. Ugyanakkor az erdélyi magyarok vallásosságuk mértéke tekintetében sokkal közelebb állnak a román népességhez, mint a magyarországi magyarokhoz – tudatta a szakember. Elmondta: a magyarországi lakosságnak 14,8 százaléka állította a megfelelő közvélemény-kutatásban feltett kérdésre, hogy naponta imádkozik, 8,4 százalékuk pedig hetente jár templomba. Ezzel szemben a románok több mint fele imádkozik napi rendszerességgel, s több mint egyharmaduk jár hetente az Isten házába. Az erdélyi magyarok esetében majdnem 60 százalék mondta azt, hogy naponta fohászkodik, és 32,3 százalékos azok aránya, akik hetente templomba járnak. Egy másik adatgyűjtés azt vizsgálta, fontosnak tartják-e az emberek, hogy életük nagy eseményein egyházi szertartás is történjen – az erdélyi magyarok esetében csaknem teljes társadalmi konszenzust jegyeztek ebben a tekintetben.

Miért vallásos Románia? 

Hogyan vált Románia Európa egyik legvallásosabb országává? – vetette fel a kérdést a szociológus, majd egy magyarázó modellben foglalta össze több szerző vonatkozó magyarázatát. Ennek megfelelően a közép-kelet- európai országok vallásosságával összefüggésbe hozott egyik legfontosabb tényező a szocializmus korában megélt vallási elnyomás mértéke. Azaz, minél drasztikusabban elfojtották a vallás gyakorlását egy adott országban, annál kevésbé sikerült visszatérni egy magasabb szintű vallásossághoz. Oroszországhoz vagy a volt Szovjetunió országaihoz képest a kelet-európai államokban például lényegesen kisebb volt az elnyomás mértéke – részletezte Kiss Dénes.

A nagyszülők szerepe 

Mindemellett a modernizáció, a városra költözés, az iskolázottság szintje olyan elemek, amelyek a mai napig szoros kapcsolatban vannak a vallásossággal. A mostani felnőtt nemzedék vallási neveltetése mindenesetre olyan tényező, amely meghatározónak tűnik vallásosságukra nézve. Gyermekkori vallási szocializációjukat viszont az befolyásolta, hogy milyen mértékben léptek be a szocializmus évtizedeiben a munkaerőpiacra a nők, együtt járt-e ez a városra költözéssel is, illetve mennyire voltak úgymond kéznél a nagyszülők, akik átvehették a gyermek vallási nevelését otthon. Azoknak az embereknek egyértelműen magasabb szintű a vallásossága, akiknek nagyszüleik is részt vettek vallási nevelésükben.

Jelenleg annál nagyobb a vallásosság szintje egy országban, minél kevésbé járult hozzá valamely állami struktúra a nemzetképződéshez, a nemzeti identitás kialakulásához. Amennyiben egy nemzet az állami keretek megteremtésénél korábban létrejött, az elsősorban kulturális alapokon állt, és az ilyen esetekben a vallás jelentősége is nagyobb. Továbbá az is tény, hogy Európában minél inkább egyeduralmi helyzetben van egy adott egyház, annál inkább képes az embereket mozgósítani.

Romániában a politikai elnyomás mértéke nem volt annyira súlyos, mint más közép-kelet európai országokban, az ortodox egyház pedig viszonylag hamar kiegyezett úgymond az államhatalommal – emlékeztetett a szociológus. A román állam ugyanakkor mindmáig Európa egyik legkevésbé modernizálódott országa, a nemzeti identitás és a vallás kapcsolata nagyon erőteljes, hiszen a román nemzeti mozgalom az egyházra épült, még mielőtt az államiság érvényesült volna, és az ortodox egyház is meglehetős előnyt élvez társadalmi helyzetét tekintve.

A vallásosságot felerősíti az a helyzet, amikor a kisebbségiek más vallásúak, mint a többségiek – ez érvényes az erdélyi magyarságra nézve is – emelte ki a szociológus. A magyar történelmi egyházak ugyanakkor jóval nagyobb mértékű társadalmi szerepet vállalnak, az élet számtalan területén, mint az ortodox egyház – tette hozzá. 

Az európai értékrend-kutatási vizsgálatok azt mutatják, hogy a rendszerváltás után eltelt első évtizedben a romániai és romániai magyar vallásosságnak is egyfajta plafonálódása következett be, majd utána apróbb ingadozásokkal szinten maradt egy viszonylag magas értéken – mondta el Kiss Dénes.

Rámutatott arra is, hogy a templomba járás gyakoriságát az erdélyi egyházak hetente rögzítik. Adalékként ismertetett egy adatsort, amely 1999–2001 között összesítette, hogy a kolozsvári református egyházmegyében miként alakult a heti rendszerességgel templomba járók aránya a gyülekezet teljes létszámához képest. Ez a statisztika azt mutatja, hogy eltérés van a közvélemény-kutatások eredményei és a ténylegesen összeszámolt adatok között: a vizsgált egyházmegyében ugyanis 16-14 százalék körül alakult a heti templomba járók aránya, miközben a végzett felmérések szerint az emberek több mint 30 százaléka állította ezt magáról. Bár nem lehet egyértelmű összehasonlításokat tenni, arra mindenesetre lehet következtetni, ha vallásosságuk mértékéről kérdezik az embereket, hajlamosak szépíteni a helyzeten – magyarázta a szakember.

Vallásossági „robotkép” 

Az erdélyi magyar lakosságnak 95 százaléka hisz Istenben, ezen belül 80 százalékuk egy személyes Istenben, míg a többiek valamilyen elvontabb istenképben. A feltámadásban és az angyalokban a népességnek alig több mint fele hisz, a pokolban ennél is kevesebben. A bűn létében az erdélyi magyar emberek háromnegyede, a reinkarnációban majdnem 15 százaléka hisz, a telepátiában pedig közel 30 százalékuk. Mindez azt jelzi, hogy az emberek hite valamilyen mértékben elkezdett távolodni az egyházak tanításától, egyénileg kezdtek el összerakni különböző forrásokból származó hitelemeket, vallási képzeteket – állapította meg a szociológus. 

A vallásszociológusok általában háromféle „jóslatot” fogalmaznak meg: többségük a szekularizáció tézisének híveként azt állítja, amennyiben folytatódik a modernizációs folyamat, azt nyilvánvalóan kíséri a vallásosság térvesztése is. Kelet-Európára vonatkozóan is azt gondolják, a GDP növekedésével megváltoznak a dolgok, csökken majd a vallásosság. A valláskutatók másik csoportja szerint viszont nem helytálló a fenti tézis, ugyanis szerintük ez a folyamat egy adott korban, Európa egy adott részén alakult ki, nem globális jellegű, és a modernizáció nem jár együtt a vallás térvesztésével. Japánnal, az Egyesült Államokkal érvelve is jelzik, ez az összefüggés nem áll fenn. A szociológusok egy harmadik csoportja szerint a vallási individualizáció erősödik fel a jövőben, s az egyház számára némileg láthatatlanul lesznek vallásosak – részletezte Kiss Dénes.
Mint mondta, ebben a kérdésben fontosnak tartja Tompa Miklósnak a Magyarországra vonatkozóan megfogalmazott hipotézisét, amelyben azt állítja: sajátos folyamat indult be, az általános szekularizáció közepette kezd kialakulni egy magasan képzett, egyháziasan vallásos társadalmi csoport, azaz a vallás elitesedése kezdődött el.

Az erdélyi magyarokra vonatkozóan Kiss Dénes egy összevont vallásossági indexet is bemutatott, amelynek alapját képező hatalmas kutatásban négyezer embert kérdeztek meg 2010-ben. Ennek megfelelően a mesteri és doktori fokozatú képzettséggel rendelkezők, tehát a kimagasló iskolai végzettségűek vallásossága magasnak bizonyult. 

Az iskolai végzettség és vallásosság összefüggéseit korosztályokra bontva az mutatható ki, hogy az alacsonyabb végzettségű, például 8. általános osztályt végzett fiatalok körében hatalmasat esett, a főiskolát, egyetemet végzettek körében viszont nőtt a vallásosság mértéke a hasonló végzettségű idősebb generációhoz viszonyítva – mondta a szociológus. Úgy vélte, elképzelhető, hogy ez az oktatás elitesedésének folyománya lehet: a jobb oktatási színvonalú iskolákban feltehetőleg a képzési csomag részeként a vallásoktatás is magasabb nívójú, így sikeresebb vallási szocializációt eredményez. Az egyházhoz közel álló, vallásos emberek körében tehát valószínűleg a közeljövőben emelkedik majd a felsőfokú végzettségűek aránya, ugyanakkor kezdeni kell valamit azzal is, hogy az alacsonyabb iskolai képzettségű fiatalok távolodnak az egyházaktól – hívta fel a figyelmet a szakember.

Összegezve: kétségtelen, a vallásosság mértéke a rendszerváltás óta eltelt 28 évben nőtt, és valamiért előállt egy olyan jelenség is, hogy az emberek nem érzik felvállalhatónak, hogy nem annyira vallásosak, mint ahogyan mások azt elvárnák tőlük – fejtette ki a szociológus. Zajlik továbbá a vallásosságnak egyfajta pluralizálódása is: az emberek bizonyos mértékben maguk teremtik meg hitvilágukat, s valóban számítani lehet arra is, hogy bekövetkezhet a vallásosságnak egyfajta elitesedése – vélte a szakember.