Útravaló utóirat Szőcs Gézának - odaátra
Vissza

Útravaló utóirat Szőcs Gézának - odaátra

Gézám ! Állok a nappaliban, révetegen, szemben azzal a bőrfotellel, melyben nálunk jártadkor szívesen elidőztél és hamiskás öniróniával mindig megállapítottad: látod, még mindig beleférek…

Általában gyümölcslevet kértél, Ágnes mindig sok jéggel hozta, ahogyan szeretted.

Legutóbb arról álmodtunk, hogy lesz, igen, lesz egy erdélyi filmtörténeti emlékház Kolozsváron. Hogy Sulinán, a Duna torkolatánál valahogy bérbe vesszük a folyóra néző, századfordulós, romos házat az egykori Al-Duna Bizottság patinás épülete mellett, Jean Bart szomszédságában, amit majd rendbehozunk, hogy romantikus elvonulásaink hajlékává tegyük odalent a beömlésnél, mielőtt "a Duna név szerint elveszne, sóssá lenne" - ott, a világ végén, ebben a szürreális vízivilági Europolisban.

Fényképeket kértél és küldtem a "falézáról", tervezgettünk mint mindig, de inkább csak álmodoztunk, (mint mindig), mustrálgattuk a bevert ablakú, bedeszkázott ajtajú,valamikor szebb napokat látott, romos kereskedőházat valahol a "pasagera" kikötőjének tájékán, szemközt a hajótemetővel és lelki szemeink előtt már láttuk is a takarossá fiatalított portát, a muskátlis tornácot, melyről majd a völgymenetben kihajózó tengerjárókat várjuk, nézzük a körülöttük kavargó sirályok hadát, amint rikoltozva kísérik ki az árral úszó, behemót vastömegeket egészen a nyílt és határtalan vizekig.

Mert mi is mindig oda vágytunk, a határtalan, nagy vizek horizontján túlra, mert mindkettőnk génjeibe beleíródott valami különös, nyugtalan, magunkkal hozott utazási kényszer. Hiszen tudtuk, hogy a sok ágra szakadt, itt aláhömpölygő folyam maga a végtelen távlat, mely minden molekulájában ott van recsegő-ropogó Európánk tíz országának üzenete, minden szépsége és minden szennye.

Álmodtuk, hogy a néhai sulinai kereskedő háza alkotó hajléka lehetne íróknak, költőknek, mindenféle művészeknek, akiket ide szólíthat a genius loci egy nádvilági múzsa képében, mely lehet akár szirén is, hiszen oly közel a tenger.

Aztán anno 2020.

A kolozsvári Sétatér hattyúiról, a tóról, a pavilonról a Kioszkról kérdeztél. Mondtad volt még a nyáron: készülő köteted képanyagát gondjaimra bízod. Már át is küldtem Neked néhány fotográfiát…

Az előttem terpeszkedő asztalon most gyertya ég, szemben a közömbösen világító képernyő. Hála virtuális világunk áldásos átkának, ma ott vagyok a közeledben, igaz, csak néhány száz kilométernyire idébb, azaz “határon innen”, éppen evilági temetéseden, ravatalodnál, négy fal között és éppen védőmaszk nélkül, a világító üveg személytelen valóságának szíves közvetítésével.

Mintha most is itt ülnél, csak más dimenzióban, de mégis jelen, ebben a már emlékhelyednek számító, képzeletbeli bőrfotelben, mintha együtt néznénk a novemberi szürkületbe vesző, Rólad szóló, de Neked biztosan nem tetsző, sok-koszorús, maszkosan-álarcosan groteszk földi ceremóniát.

Telefonhívás.

Beugrom, mondtad, valahányszor Kolozsváron jártál, kifelé autózva a városból. Beszélgettünk. Gyakorta egészen furcsa dolgokról is. Mert mindketten tudtuk, hogy transzilván vesszőfutásunkban és az elénk terített, személyre szabottan és profi-ravaszsággal kitervelt aknamezők útvesztőiben voltak és maradtak közösen megélt, akár rossz ómenű nyomok is, melyek úgy épültek be sorsunkba és életünkbe, akár ez a gonosz vírus, melynek igazi arca még mindig ismeretlen, mert titkos és galád, láthatatlan és megfoghatatlan.

Földi röppályád gyakorta asztronómusoknak is feladta volna a leckét. Volt, akinek Te a Hold látható, másoknak a láthatatlan oldala voltál. Számomra mindig a látható, mert Benned én ezt kerestem a Nap sugarainak visszavert fényét, az árnyékát pedig elkerültem.

Élvezzük egymás feltétlen bizalmát - írtad nekem egyik delejleveledben, nem is olyan régen.

Talán ez a bizalom is ott volt hosszútávú barátságunk soha meg nem fogalmazott zálogaként, kötőanyagaként.

Te mindezt magaddal vitted most odaátra, ahol közösen megélt kálváriáink őrzője már maga az örökkévalóság.

Isten veled!


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Tőkés László: az RMDSZ nem használta ki ...
Új szakmai egyesületet alapítottak a ...
KÓTA-életműdíjat kapott Szép Gyula

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • Fejetlenség az oltási platformon, ...
  • Körvonalazódik a vakcinaútlevél: ...
  • Egy tonna bronz emléke
  • Egy tonna bronz emléke
  • VIDEÓRIPORT – Így zajlik az ...