Úrnapi főünnep – ismét hagyományos körmenettel a Főtéren

Úrnapi főünnep – ismét hagyományos körmenettel a Főtéren
Úrnapját ünnepeltük csütörtökön. Az Oltáriszentségben a kenyér és a bor külső színe alatt közöttünk élő Üdvözítő, Jézus Krisztus főünnepének eredete a XIII. századra nyúlik vissza. IV. Orbán pápa (1261-1264 között) rendelte el megünneplését az egész Anyaszentegyházban.

Borítókép: A Bánffy-palotával szemben felállított Szent Mihály-oltárt a Báthory-líceum díszítette fel, onnan is szentségi áldást adott László Attila – a szerző felvétele

A zsúfoltságig megtelt kolozsvári Szent Mihály-templomban este 6 órakor kezdődött a főünnepi szentmise, amelynek bevezetőjében a főcelebráns, László Attila főesperes-plébános hangsúlyozta: kiváltságosnak érzi magát, mert felmutathatja Jézus Krisztus testét és vérét az Oltáriszentségben, amellyel szentségi áldásban részesíti az ünneplő közösséget, a kincses várost. De ugyanakkor minden hívő is kiváltságos, akinek ma megerősödhet hite, az egyház és a templom iránti hűsége. 

A főcelebráns a templom felújított főbejárata előtt adott az Oltáriszentséggel áldást a hívekre, szeretteikre és a városra – a szerző felvétele

László Attila ünnepi szentbeszédében többek között kiemelte: „Amikor Jézus, tanítványi közösségével összeült a Húsvét, az Egyiptomból való szabadulás pászkájának megünneplésére, ezen legnagyobb esemény akkor már 1313 éve ünnep volt a zsidók számára: az ember legmélyebb vágya, a szabadság elnyerése feletti öröm és a szabadító Isten iránti hódolat kifejeződése. Vallási tartalma van: Isten a szabadító! De azon a Húsvéton mindez új tartalmat kap, amit csak visszatekintve fognak fel maguk az apostolok is. Küldetést kapnak a szeretet gyakorlásának milyenségére; a hagyományos pászkavacsorát Jézus átformálja Eucharisztiává, saját, értünk adott testévé és vérévé, megbízást adva a mindenkori megjelenítésre – »ezt cselekedjétek...« – megalapítja az új szövetség papságát.

Azóta együtt és külön is ünnepeljük megváltott létünk e nagy eseményeit, úgy, mint akik az örömmel, hálával és az élet új lehetőségével nem tudnak betelni. Ennek kifejeződése a mai ünnepünk is.

Ma mindez a mi számunkra lesz valósággá. Eucharisztia – életünkért adatott test és vér. Valóság, örök élet belépője. Ezért vagy te most a legjobb helyen, a világ legfontosabb történésének középpontjában, mindezen események mai részeseként. Ez nemcsak emlékezés, hanem részvétel! Akkor ott az apostoloknak, most itt nekünk Jézus megadja a legtöbbet, amit adhat. Úgy tesz, mint az Atya a teremtéskor: a saját képére formál minket. Isten a legjobb öntőformát használja az ember teremtésekor: saját képmását – amit az ember a bűnnel összemaszatolt, sőt felismerhetetlenné tett, hiszen az ember cselekedeteit tapasztalva hányszor kiáltunk fel, ha van Isten, hogyan történhet ilyen! Ezt az eredeti képet állítja vissza Jézus, amikor önmagát adja, hogy visszanyerjük istenképiségünket. Segítségével azzá lehetünk, amivé a kezdetkor szánt minket Teremtőnk . (...)

Tény: a megkereszteltek »nagy része a hitetlenség és Istentől való eltávolodás népe lett«, és itt Nyugaton, »a kereszténység központi országaiban« belefáradtak hitükbe, beleuntak »saját történelmükbe és kultúrájukba«, keresztény hagyományaikba. XVI. Benedek emeritus pápa: »Már nem akarják ismerni a hitet«. Vajon, belenyugodtunk Isten hiányát hozó kényelmünkbe és arra törekszünk, hogy beérjük önmagunkkal? Egy hét alatt hányadik vonulását látja az embereknek ez a templom s milyeneket? Ki hirdeti ma az Élő Istent? Egyáltalán az életet? Egy biztos: Isten soha sem hagyta tespedésbe roskadni gyermekeit. Most is fel fog rázni. Ne várjuk meg! Ma elköteleződhetünk újra. Mert az Eucharisztiában a megváltást ünnepelve döntünk. (...)  ”

Az örömünnep szép mozzanataként – a koronavírus miatti három éves kihagyás után – a szentmise végén elindult a hagyományos körmenet az Oltáriszentséggel a Főtér négy pontján felállított - a négy világtájat jelképező -, virággal feldíszített oltárhoz (a nőszövetség, a Báthory István-líceum, a Szociális Testvérek és a szombati bérmálásra készülők díszítették fel) , amelyekre Szent Mihály arkangyalt, az Angyali üdvözletet, a Sixtusi Madonnát és a Szentháromságot ábrázoló kép volt elhelyezve. A festményeket és az oltárokat Valovits László képzőművész készítette, állította össze. A főcelebráns minden oltárra sorra kihelyezte az Oltáriszentséget, előtte elhangzott egy-egy evangéliumi szakasz, majd a hódolat kifejezéseként megtömjénezte, az imádság után szentségi áldást végzett.

A plébániahivatal kitartó utánajárásának, valamint a hivatalosságok megértő együttműködésének köszönhetően a Főtér templom körüli részén haladhatott a körmenet. Az Oltáriszentséget az 1728-ból származó, Bécsben készült, felbecsülthetetlen művészeti- és egyháztörténeti értékű gyönyörű monstranciában (szentségtartó) hordozta körül László Attila főesperes-plébános, amellyel a körmenet végén a templom főbejárata előtt felállított emelvényről megáldotta a jelenlevőket, otthoni szeretteiket, Kolozsvárt.

Ez alkalommal is a Szent Mihály-templom Szent Cecília kórusa Potyó István tanár, karnagy vezényletével kimagasló szinten végezte az egyházzenei szolgálatot, közreműködött Márton Szabolcs kántor.

A papság, a hívek és nem utolsó sorban a nagyszámú fiatal együttünneplése annak tanúságjele, hogy ragaszkodunk hitünkhöz és a keresztény Európához.