A karneváli (farsangi) mulatságok szakirodalma Mihail Bahtyin munkásságára épül, aki a középkori, kora újkori népi kultúra velejeként határozta meg a farsang ünnepét. A hétköznap ellentéteként az ünnep a szórakozásnak a ritualizált, mitologikus sémákkal legitimizált formája, azonban a hivatalos ünnepektől eltérően a farsang esetében a „társadalom kifordított valója” jelenik meg. Aki bekapcsolódik a fesztivál életébe, vagy aki nyitott szemmel jár a napokban a fesztivál környékén, de akár az egész városban, az szembesülhetett a megannyi, különbnél különb maskarába és álarcba öltözött fiatallal.
A kora újkori karnevál három fő témája – lakoma, szexualitás, erőszak – köré épülő mértéktelenség megváltozott formában a fesztiválon is megjelenik. A telhetetlen evés-ivás, alkohol- és olykor drogfogyasztás elengedhetetlen feltétele a posztmodern mulatságnak, amit kellő nyerészkedő készséggel ki is használnak a fesztivál vendéglátó egységei: a több fogyasztás érdekében olykor még a flakon-dugók elvételétől sem riadnak vissza. Az Untold ideje alatt Kolozsváron minden bizonnyal megnövekedik az egy négyzetméterre jutó szeretkezések száma is; talán nem hiába osztogatnak óvszereket a fesztivál területén. Az erőszak – ami az újkori karneválok velejárója volt – eddigi tapasztalataim szerint nem durvaságban, kegyetlenkedésben jelenik meg, hanem a felgyülemlett energiák és indulatok egyfajta levezetéseként össznépi tombolásban építi azt magába a fesztivál.
A karnevál során megengedett vagy eltűrt normaszegések, a kifordított világ egyik legfontosabb funkciója a társadalom biztonsági szelepeként a stresszoldás. Egyes elméletek szerint a szabályszegések eltűrésével hosszú távon jobban fenntartható a társadalmi rend és harmónia. Mike Presdee szerint a modern élet „szinte elviselhetetlen racionalitása” mellett már nem elegendő évente egyszer-kétszer karneválozni, így az Untold-karneválok a szociális túlélés elengedhetetlen kellékei lettek.
Bahtyin szerint a karnevált nem nézni, hanem megélni kell, méghozzá mindenkinek, lévén eszméjéből következően „össznépi” esemény. Az Untold-karneválnak azonban – amint azt a tiltakozó petíció is bizonyítja – nem mindenki részese, így működik Presdee szembeállítása, miszerint a hivatalos, társadalmi élet vagy „racionális társadalmi élet” szemközt áll az ünnepi, karneváli élettel. Miközben a fesztiválozók az egyenlőséget élik meg az Untoldon, addig a városlakók egy része egyenlőtlenségként tapasztalja meg ugyanezt. Így válik a „bentiek” szabadsága a „kintiek” elnyomásává.
Borítókép: "Sárkány-fészek", a sétatéri nagyszínpad. Fotó: Derzsi Attila
