Ungur-bungur, kobra és a gyilkos pletyka – sulis akciócsoportok a bullying ellen
Vissza

Ungur-bungur, kobra és a gyilkos pletyka – sulis akciócsoportok a bullying ellen

Elszedik a zsebpénzt, pletykálnak, porig alázzák egymást a közösségi oldalakon – gyakrabban előfordul a diáktársadalmakban, mint gondolnánk. Erőszakos helyzetek, kifejezetten a bullying kezelésére képzett tanárok, több diák, egy szülő, az igazgató, iskolapszichológus és a helyi önkormányzat képviselője alkotja az ősztől minden iskolában kötelezően megalakuló bullying-ellenes akciócsoportokat. Az intézkedés a tavaly novemberben megjelent bullying-ellenes törvény alkalmazási előírásainak a része, amely most lépett érvénybe. Ősztől a nulla tolerancia érvényesül a bullying mindenféle (on- és offline, pszichikai és fizikai) formájával szemben az iskolákban. Hogy meddig terjed a diákcsíny és hol kezdődik a bullying, erre tanítani, képezni, érzékenyíteni fogják a tanárokat, szülőket, diákokat egyaránt – s kell is, hiszen legtöbben nem is gondolnák, hogy meghúzni egy kislány copfját bizony már erőszaknak számít.

Az internet tele van vicces videókkal, sőt olyan tévéműsor is létezik, amely nevetséges helyzetben mutat embereket, akik butaságból vagy önhibájukon kívül póruljártak, tehát ezt a gyakorlatot akár teljesen elfogadhatónak is gondolhatnánk, ezzel szemben iskolai erőszaknak minősül osztálytársunkról posztolni – gúnyos megjegyzésekkel együtt pláné – egy filmecskét, amelyben az iskolai focimeccsen a csatár a saját lábában megbotolva esik hasra az ellenfél üres kapuja előtt elszalasztva a győzelmi gólt. Kiskamaszok sokszor megcibálják a lányka haját, akiért titokban epekednek. Miközben persze, hogy ez nincs rendben, ékes bizonyítéka annak, hogy az erőszak nem az elkövető szándékától, indíttatásától függ (a hajhúzásnál akár az, hogy „tetszel nekem”), hanem attól, amit az áldozatban kivált. Sokszor nem annyira egyértelmű, hogy milyen cselekedet bizonyul bullyingnak, például az is, ha egy társuk közeledtére az udvaron ácsorgó kisebb diákcsoport továbbmegy, vagy egy-egy becenév is megalázó, megszégyenítő lehet.

Gyors intézkedés: 48 órán belül értékelni a tettet

Megelőzni, észlelni és megoldani az erőszakos iskolai helyzeteket, ez lesz a szeptembertől megalakuló akciócsoportok feladata, legyen szó akár fizikai agresszióról, szóbeli erőszakról, kapcsolati vagy a kibertérben zajló bántalmazásról. A csoportok legfeljebb tíz tagból állnak majd, és a közvetlenül vagy közvetve érintett kategóriák mindegyike képviselteti magát benne. Ott lesz legalább két diák, de akár több is, illetve három olyan tanár, aki az erőszakos helyzetek megoldását célzó képzésben vett részt, kifejezetten az iskolai agresszió kezelésére is kiképezték. Az iskolatanács majd bullying ellenes nagyköveteket nevez ki a diákok közül, és felkészíti őket a szerepükre.

Egyetlen áldozat sem kér segítséget egy tanártól FOTÓ: PIXABAY

Szeptembertől kezdődően az iskolák infografikákon, plakátokon ismertethetik a bullying esetén alkalmazandó eljárást olyan helyeken, ahol diákok, tanárok, az iskolai kisegítő személyzet és szülők is olvashatják azokat. A tanügyminisztérium 60 napon belül korosztályok szerinti útmutatót dolgoz ki a bullying jelenség kezelésével kapcsolatos jó gyakorlatokról. Eljárási javaslata szerint az észlelt incidenst értékelni kell, ha egyszerű bosszantásról, vagy könnyed, nem ismétlődő esetről van szó, azt megbeszélni az érintett diákokkal. Ha az incidens kimeríti viszont a bullying fogalmát, akkor az erőszakot észlelő tanárnak tájékoztatnia kell az esetről az illetékes tanítót, osztálynevelő tanárt vagy a bullying-ellenes akciócsoport valamely tanártagját. Itt eldöntik, hogy elégséges-e az iskola szintjén kezelni az eseményt vagy szükség van a hatóságok bevonására (akár családon belüli erőszak esetén is). Minden esetet a jelentéstől számított 48 órán belül elemezni kell, legfeljebb ennyi idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy megállapítsák a cselekmény súlyosságát. Az agresszió megtörténtét vagy gyanúját bárki jelezheti.

Ősztől nincs több csúfolódás, uzsonnarablás az iskolákban!?

A törvény értelmében bullying jellegű pszichikai agressziónak tekintjük a tanintézményekben és minden, oktatási és szakmai képzésre szánt térben történő, hatalmi egyensúlytalansággal járó fizikai, szóbeli, kapcsolati és/vagy kibernetikai cselekményt vagy cselekmények sorozatát, amelyeket nehezen elkerülhető társadalmi helyzetben szándékosan követnek el, és amely méltóságsértő vagy megfélemlítő, ellenséges, megalázó vagy bántó légkört teremt egy személy vagy egy csoport irányában, diszkriminatív és társadalmilag kirekesztő, például egy bizonyos fajhoz, nemzetiséghez, valláshoz, társadalmi réteghez vagy hátrányos helyzetű kategóriához való tartozással kapcsolatos, vagy a célszemély/célcsoport meggyőződéseit, nemét vagy szexuális irányultságát, személyes tulajdonságait érinti. Magyarán: nemcsak az iskola épületében, hanem azon kívül zajló iskolai tevékenységeken, például egy asztalosműhelyben vagy varrodában zajló kötelező (tehát csak nehezen elkerülhető) gyakorlati képzésen sem szabad észrevétlennek és kezeletlenül maradnia a bullyingnak, amit a (nem feltétlenül csak fizikai szempontból) erősebb a gyengébbel szemben szándékosan elkövet.

A módszertani rendelkezésekben hosszasan sorolják az erőszak konkrét példáit. A diákok nem tehetnek megalázó, csúfondáros megjegyzéseket társuk bőrszínére, akcentusára, nemzetiségére, vallására, életkörülményeire stb. Nem adhatnak egymásnak megalázó beceneveket, fizikai tulajdonságaik kapcsán sem. Fizikai erőszaknak minősül többek között a lökdösődés, a verekedés bármilyen formája, de nem szabad többé egymás haját sem meghúzni, vagy tárgyakkal dobálni egy másik diákot, tönkretenni a más tulajdonát képező tárgyat, kihúzni a széket a leülni készülő társunk alól stb. A jogszabály külön kezeli a kiberbullyingot, ide tartozónak minősíti az internetes zaklatás legkülönfélébb formáit az „ártatlannak” vélt sértő képek posztolásától a megalázó, csúfolódó hozzászólásokon át egészen a postafiókok feltöréséig, de az is ide tartozik, ha például folyamatosan telefonon hívogatják az áldozatot, nyilvánosságra hozzák személyes üzeneteit, csoportokat alkotva pletykálják, valótlan dolgokat állítanak róla, vagy akár kényes részleteket osztanak meg a magánéletéről. Az érzelmi erőszakot is meghatározza a törvény módszertana: megfélemlítés, szóbeli vagy nonverbális megalázás, fenyegetés, terrorizálás, diszkrimináció egy olyan személy részéről, akivel az áldozat bizalmi kapcsolatban áll, vagy aki felelősséggel tartozik a gyermekért, illetve a diákkal szemben hatalmi pozícióban van. Érzelmi erőszak az is, ha egy ilyen személy (például a „barátja”) nevetségessé tesz egy diákot, igazságtalanul vádolja, de szépen belefér ebbe a kategóriába az „áldott” pletyka is. Az ismétlődő, hosszabb ideig fennálló érzelmi bántalmazás súlyosan érintheti az áldozat személyiségét, fejlődését, és ez már pszichikai bántalmazásnak számít – írja a jogszabály. Szexuális erőszaknak minősülnek a törvény szerint a szexuális felhangú megalázó megjegyzések, káromkodások, tisztességtelen ajánlatok, nem megfelelő érintések. A módszertan több tucatnyi tünetet, jelet sorol fel, amelyek gyanakvásra adhatnak okot, hogy az illető gyermek valamilyen bántalmazás áldozata.

Helyben megoldani a konfliktust

Szükség esetén a helyzet kezelésében a szakmai multidiszciplináris csapat tagjai (különféle illetékes hatóságok képviselői a gyermekvédelmisektől a rendőrségig), a szülők és tanárok együttműködnek az áldozat, a tanú és az agresszor – mind gyermekek – integrációjában, a gyermek érdekében, minden lehetőség szerint igyekezve elkerülni az elkövető áthelyezését egy másik osztályba, közösségbe. Ez hasznos, hiszen a szakemberek szerint az agresszor áthelyezése nem jelent megoldást, rövid időn belül az új helyen is megtalálja áldozatát.

A PsihoProEdu szakmai csoport 2018-19-es kolozsvári felmérése

Az iskoláknak olyan adminisztratív, szervezési intézkedéseket kell foganatosítaniuk, amelyek fizikai és lelki szempontból biztonságos környezetet teremtenek a gyermekek számára, például kamerákat szerelnek fel az iskolában, alkalmazzák a szolgálatos tanár gyakorlatát, biztosítják az oktatási terek védelmét. Ezek a nagyobb városi iskolákban már megvalósultak, a vidéki iskolák helyzete kérdéses, hiszen sok helyen még csapvíz és benti illemhely sincs. A jogszabály itt konkrétan említ egy érdekes intézkedést, amelyet iskoláinkban nem fogadnak egyöntetű lelkesedéssel, bár (el)ismerik hasznosságát, és hellyel-közzel alkalmazzák is: az osztályban úgy kell elhelyezni a bútorzatot, hogy a gyermekek közötti együttműködést megkönnyítse, szorgalmazza. Vagyis ha a szakmára hallgatunk, akkor körben helyezzük el a padokat, hiszen így minden gyermek tudatosan érzékeli minden társát, és a közös tanulási folyamathoz, toleráns társadalmi kapcsolatokhoz szükséges jó kommunikáció sokkal nagyobb eséllyel valósul meg, ha tanórán nemcsak az osztálytársaik hátát látják a diákok, míg szüneten többnyire elvannak a saját kis baráti csoportjukban, s esetleg csak három év után csodálkoznak rá, hogy Ipszilonka is velük jár. A padok körben való elhelyezésének viszont már csak a helyhiány miatt sem szoktak örülni a tanárok.

Ami ennél is fontosabb, hogy a diákok, tanárok és szülők közösen dönthetnek az adott iskola belső szabályzatáról, a gyermekek közötti nem megfelelő, erkölcstelen vagy nem kollegiális viselkedés esetén alkalmazandó intézkedésekről. Az iskoláknak minden tanév elején meg kell határozniuk a biztonságos és minőségi oktatásnak megfelelő légkört biztosító stratégiáikat és terveiket, amelyek nélkülözhetetlenek a bullying megelőzése és felszámolása szempontjából. A törvény szerint bullying-ellenes tervében az iskola meghatározza azt is, hogyan lép közbe egy erőszakos konfliktus esetén, milyen módszerekkel, eljárásokkal kezeli az iskolai erőszak különböző formáit. Itt lesz nagy felelőssége az iskolapszichológusnak, hiszen többnyire ő az, aki megfelelő tájékozottsággal vázolhatja a leghatékonyabbnak minősülő megoldási-kezelési módszereket. Amennyiben itt az iskolák valóban szabad kezet kapnak, és nem egy szűk jegyzékből lesz majd kötelező kiválasztaniuk egy módszert, nyert ügyük van (lehet).

Bullying-kezelés Kolozsváron

Száz kolozsvári magyar diákból nyolcat éveken át bántalmaznak, és minden második tanulót ér valamilyen agresszió legalább kéthavonta – derült ki a pszichológusokat, oktatási-nevelési szakembereket tömörítő PsihoProEdu szakmai csoport V–VIII. osztályosok körében a 2018-19-es tanévben végzett anonim felméréséből, a kérdőíveket 736 fiatal (kéttucatnyival több fiú, mint lány) töltötte ki egy online felületen. A szakemberek többek között azt vizsgálták, mit tudnak a tanulók a bullyingról, hogyan vélekednek a jelenségről, tapasztaltak-e már agressziót vagy bántalmazták-e társukat, kihez fordulnak segítségért. Amikor egy korábbi cikkünkben az egyesület felmérését és a bullying témában született kiadványaikat ismertettük, a Fiktív Kolozsvári Magyar Iskola példájával éltünk. Eszerint a valódi kolozsvári magyar tannyelvű iskolák diáklétszámát tekintve legyen a számításunkban a Fiktív Magyar Iskola 5–8. osztályos diákjainak létszáma egy átlagos 270, ők nagyjából 10–15 évesek. Közülük 130-ról pletykálnak, 68 diáktól hetente-havonta elszedik a pénzét, megrongálják a tárgyait, 68 diákot telefonon vagy interneten zaklatnak, 32 diákot ért szexuális agresszió (8 tanulót ismételten), 27 diákot hetente többször bántalmaznak, 27-et verbálisan, 20 diákot éveken keresztül. Több mint kétosztálynyi tanulót tehát megfosztanak pénzétől, interneten és telefonon csúfolnak, rágalmaznak, egy osztálynyit pedig szexuálisan bántalmaznak. Százból 43 diák senkinek sem mer beszélni az őt ért agresszióról, 16 a szüleinek, 12-13 egy barátjának, 2-3 a testvérének nyílik meg – de egyetlen áldozat sem fordul panaszával egy tanárhoz.


Az incidensek értékeléséhez 48 óra áll majd rendelkezésre

A PsihoProEdu egyesület több könyvet is kiadott az iskolai bántalmazás témakörében, ezekben több bullying elleni módszert említ az iskolák 90%-a által alkalmazott közvetlen büntetéstől (szóbelitől az elkövető eltávolításáig) az áldozat több síkon történő megerősítésén, illetve a resztoratív stratégián keresztül a Támogató Csoport vagy a közös, együttes törődés módszeréig. Öröm volt a módszertanban rábukkanni a resztoráció szóra, bár az adott szövegkontextusban ez inkább helyreállító gyakorlatot jelent, ám ez jelzi, hogy a konfliktusok hosszú távú, tartós megoldása a cél, amelyben az elkövető pontosan megérti, hogy tette miért bántó, sértő az adott áldozat számára, nem az agresszor meglakoltatása a lényeg, hanem olyan helyzet kialakítása, amely az érintett felek békés egymás mellett létezését biztosíthatja egy osztályban, iskolában.

A helyreállító igazságszolgáltatásként is emlegetett resztoratív (vagy restauratív) technikát Kolozsváron több szakember ismeri már, előnye, hogy a konfliktuskezelésre és jóvátételre fókuszálva lehetőséget ad mindkét félnek – agresszornak és áldozatnak – egy pozitív lezárásra. A stratégia lényege nagyon leegyszerűsítve, hogy a zaklatás kapcsán nem azt kérdezi, miért történt az esemény, hanem a felek érzelmeire kíváncsi a történés pillanatában. Ha a felek hajlandóak részt venni egy néhány találkozóból álló beszélgetéssorozaton, ott a technikára képzett független moderátorral (akinek nem muszáj pszichológusnak lennie) választ keresnek a fenti kérdésekre, mély személyi kapcsolat alakulhat ki az érintett és az elkövető között, majd megszületik a jóvátétel, amit az elkövető (!) javasol. A resztoratív technika célja, hogy az, aki a csínyt elkövette, vállalja a felelősséget a tettéért, jóvátegye azt. Ha csak büntetést kap, az egy idő után hatástalan, ráadásul a büntetéstől áldozathelyzetbe húzódik az agresszor. A Támogató Csoport módszer csak a bántalmazókkal dolgozik, szembesíti azokat az általuk okozott sérelmekkel, az áldozatot egy támogató csoport jeleníti meg. Az együttes törődés módszere a bántalmazókkal együttműködve kutat megoldási lehetőségek után, megvizsgálva a bántalmazott esetleges provokáló viselkedését is, majd az áldozat jelenlétében hoznak közös döntést. Köteteikben a PsihoProEdu munkatársai bemutatják az ismertebb iskolai anti-bullying programokat is, van köztük olyan, amely Norvégiában 50%-kal csökkentette a jelenséget. Említik az agresszivitás visszaszorítását a kortárs csoportok és a tágabb társas környezet aktív bevonásával célzó Enable készségfejlesztő programot, amelyet hat európai országban (köztük tíz romániai iskolában is) kipróbáltak kísérleti jelleggel.

Az egyesület szakemberei kérésre felkészítőt tartanak a témában pedagógusoknak és szülőknek. (Kapcsolat: PsihoProEdu nevű Facebook-oldal, psihoproedu@gmail.com)

Bullying-kurzust a tanárképző egyetemekre

Lapul még egy biztató cikkely a módszertanban: a jövendőbeli tanárok egyetemi képzésének részévé tennék a bullying jelenségét, és az egyetemek, tanítók házai, civil szervezetek és más szakmai intézmények által szervezett továbbképzések által biztosítanák a gyakorló oktatók felkészítését. Szakmai berkekben gyakran elhangzik, hogy a legérdekesebb, leghasznosabb továbbképzések nem feltétlenül a kreditpontokat kínáló kurzusok, így a tanárok-tanítók sokszor éppen a legjobb képzésekre nem jutnak el, mert már nincs rá energiájuk, kedvük, vagy éppen teljesen máshol kell vadászniuk a kötelező pontszámot. A fenti cikkellyel a törvény most remélhetőleg némileg tágít a szakképzéseket kínáló szervezetek körén, és ezt a későbbiekben sem korlátozza kiegészítő intézkedésekkel, sőt esetleg még részvételt szorgalmazó pontokkal is jutalmazza a részvevőket.

Nem gyakran találkozhatunk egy jogszabályban az érzelmi intelligencia fogalmával, ebben a törvényben igen: az érzelmi intelligenciát fejlesztő szemináriumokat, konferenciákat ír elő a diákok és tanárok számára, ahol a különféle bullying helyzetek megfelelő kezelési megoldásait, technikáit tanítják. Említi a jogszabály az önbizalom, érzelmi kontroll, pozitív kommunikáció, szociális készségek, empátia, konfliktuskezelési készségek fejlesztésének szükségességét, aminek köszönhetően a semleges diák tétlen szemlélőből jó eséllyel az áldozatot biztató és védelmező, határozottan fellépő szereplővé válik.

Kaptunk tehát egy elég jó jogi keretet, amely rengeteg plusz feladatot ró az iskolákra, tanítókra-tanárokra. Hasznos lenne, ha egy 500-900 diákot tömörítő iskolának nemcsak egyetlen pszichológusa lenne, aki ráadásul gyakorló tanár is: pszichológiát oktat a líceumban. (És akkor még nem is szóltunk a vidéki iskolákról.) A jogszabály szépséghibája, hogy nem bírva elszakadni a már-már nemzeti hagyománynak számító bürokráciától, egész sor irat kiállítását kéri. Az esetek rögzítése, a feljelentések írásba foglalása természetes igény, a tanév eleji terveket nem kell feltétlenül minden évben teljesen átírni, több évig érvényesek lehetnek, de ezen felül nemcsak gondoskodni kell a tájékoztatásról, képzésekről, helyzetkezelésekről, hanem lebonyolításukról beszámolókat, jelentéseket, eredményességi statisztikákat, összehasonlító elemzéseket kell készíteni, ugyanakkor ellenőrzéseket is kilátásba helyeznek. Ha azt nézzük, amit a törvény bullyingnak tekint, hát akkor ez testvérek közt is egy teljes állású alkalmazottat igényel, aki csak ezzel foglalkozik, a jogszabály viszont ilyen lehetőséget nem említ... Félő, hogy a papírmunka ilyenformán a konkrét teendőktől vonja el az időt, energiákat, így könnyen a visszájára sülhet el az egész bullying-hadjárat: „ugyan kérem, a mi iskolánkban soha senkinek nem húzták meg a copfját, ezért nincsenek jelentéseink...”

Egyetlen bántalmazott diák sem fordul panaszával egy tanárhoz PSIHOPROEDU
 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Eugen Teodorovici a PSD elnöke akar ...
Ciprian Deac a CFR 1907 gólkirálya
Walking Dead a középkorban – ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ