Újképpen utazom
Vissza

Újképpen utazom

Végre-valahára majdnem egész meccsen át focizom. Ilyesmi három éve, mióta Zilahról elköltöztünk, nem történt velem. Most azonban tíz percen kívül, amit a pálya szélén töltök, végig rúgom a bőrt, igaz, a csere miatt leeresztek, és nem tudom visszafújni magam.

A marosvásárhelyi színház egész napos évadnyitót szervez. Teljesen programtalanul megyünk (mindketten elég elszálltak vagyunk ahhoz, hogy megjegyezzük, mi kezdődik hánytól), de éppen jókor érkezünk. Kutyakiállítás van, vonulnak a kedvencek, viszik őket a gazdájuk, bár néhányan ők a gazdájukat. Uszkártól német juhászig minden van, az első díjat végül egy színésznő óriási Ábele nyeri. Impozáns jószág kétségtelenül.

Ezután megnézünk egy modern táncegyüttest, fényképezkedünk, lötyögünk a téren, és hazamegyünk.

*

Másnap Kolozsvárra visz egy antikvárius, akivel a téren beszéltem meg az utat. Tizenegy körül érek hazulról haza. Délelőtt találkozom a barátommal meg a lyányommal, délután meg az Oberon próbájára megyek. Selmeczi Gyurinak ismét remek ötletei támadtak, én pedig igyekszem segíteni a megvalósításban. Átírunk egy dalszöveget a büfében, ő zeneileg és nyelvileg is érti, én csupán nyelvileg. Például a „félholdzene” szó, bármilyen szép is, énekelve nem hangzik jól. A dalszövegírás buktatói.

Gyurival mindig úgy érzem magam, ahogy Heltai érezhette magát Kacsoh-val, vagy Harmath Imre Ábrahám Pállal. Egy pillanat alatt ott a századeleji hangulat körülöttünk, nyugtalan bohémek pásztázzák a füstöt, szótagokkal kínlódunk, műveltségi poénokon röhögünk. Nem tudom, van-e még egy ilyen ember Kolozsváron, de az biztos, hogy jót tesz a városnak.

Másnap különféle „újképpeneket” kóstolunk meg egy barátommal. Egy vendéglő étlapján így jelölik a megszokottól eltérő módszerrel főzött fogásokat. Szokatlan ízek, de finomak. Erika mindkét újképpenből eszik, én csak a pacallevesből, de mindketten elégedettek vagyunk. Érdekes, hogy latens konzervativizmusom hol ütközik ki: ragaszkodom a megszokott pacalleves-állaghoz és -ízhez. Bizonyos értelemben felkavaró, mennyire az agyával eszik az ember.

Mint ahogy, ha a másik végletre gondolunk, mennyire az agyával pisil. Mindenki játszotta gyerekkorában azt a nem tudom, honnan származó játékot, hogy azt ismételgeti: „pișă-te că vine trenul”. Rendszerint beválik, bárhogy ellenőriznénk is a záróizmainkat.


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Legkésőbb augusztus végéig tart zárva a ...
Esőben, sárban startolt az Electric ...
Johannis: kénytelen vagyok kihirdetni ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ