Újévi reménység

Újévi reménység
Új esztendőben “bort, búzát, békességet” szoktunk egymásnak kívánni. A Házi áldás alapján a békesség mellett elfér a hit, a szeretet és az áldás. Ahol pedig ott az Isten, ott szükség nincsen.

Valóban, elégedettek lehetünk, lehetnénk, hogy Erdély a szülőföldünk, itt élünk. A nagyvilágban az emberek többsége nálunk kedvezőtlenebb körülmények között tölti mindennapjait. De a kiváltságosak közé tartozunk azért is, mert a többségünk megérte a minden ezredik évben sorra kerülő ezredfordulót, és az új év beköszöntével a minden évszázadban egyszer előforduló számmisztikus naptári évet. Amikor a négy számból álló esztendő kettős számjegyei megyegyeznek. Húsz húsz – 2020.

A számjáték jegyében tekintünk vissza néhány évszázadot. 1616-ban Bethlen Gábor fejedelem az önálló Erdély aranykorát hozta el. 1717-ben II. Rákóczi Ferenc száműzetése napjait töltötte Rodostóban. 1818-ban született Semmelweis Ignác, az “anyák megmentője”. 1919-ben egy mindenki számára vesztes világháború befejeztével a szenvedés és a pusztulás romjain kellett újraépítkezni, kiváltképpen itt, Erdélyben.

Elérkeztünk a 2020-as esztendő kapujába. Mit kívánhatunk még egymásnak? Mindenekelőtt azt, hogy a száz éves trianoni évforduló a nemzeti összetartozást hozza el a magyar közösség számára. Azt, hogy sikeres legyen ez a választási év - Kolozsvár  lakosságának is. Azt, hogy Istentől áldott legyen az életünk, és valóban legyen hit, szeretet és béke a szívünkben. És remény a fentiek megvalósulásához. Ámen!