Újabb állomásához érkezik pénteken a Mikó-per

Újabb állomásához érkezik  pénteken a Mikó-per
Pénteken, október 12-én tárgyalja a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásának ügyét a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék. Erről az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) tájékoztatott keddi közleményében, amelyben emlékeztetnek arra, hogy előzőleg a Brassói Ítélőtábla az egyházkerület jogi érveinek meghallgatása nélkül utasította el a visszaszolgáltatási kérelmet.

Az alábbiakban az EREK közleményét idézzük, amelyben az egyház a következőket szögezi le: mivel a Restitúciós bizottság elutasította az EREK visszaszolgáltatási kérését, bírósági úton kéri vissza jogos tulajdonát. Az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásával foglalkozó bizottság az EREK restitúciós kérését 2016. április 21-én azzal az érveléssel utasította vissza, hogy a telekkönyvi nyilvántartásban a Református Székely Mikó Kollégium szerepel, ezért az Erdélyi Református Egyházkerület nem jogosult az ingatlant visszaigényelni, mert nem volt annak tulajdonosa.

A Brassói Ítélőtábla ezt a kérdést érdemben nem is tárgyalta, hanem azt mondta ki, hogy erről az iskoláról a református egyház lemondott a magyar állam javára, mert nem tudta azt fenntartani, és ezért ez az iskola a román állam tulajdona. Az igazságszolgáltatás eljárása nagyon is aggályos: a perjog alapelveit megszegte az Ítélőtábla, amikor a per során soha fel nem hozott érvek alapján döntött, hiszen a védekezés lehetőségét megszüntette. A református egyház Sepsiszentgyörgyön valóban átadott a XIX. század második felében egy elemi iskolát a városnak, de az nem a Református Székely Mikó Kollégium volt, a két intézménynek egymáshoz semmilyen köze sincs.

A Református Székely Mikó Kollégium soha nem volt az egyháztól elkülönült jogi személy. A református egyházi jog ezeket az iskolákat az egyház szervezetrendszeréhez, az egyház testéhez tartozó, az egyház keretén belül működő, bizonyos szintű autonómiával rendelkező szervezetekként határozza meg. Az iskoláknak a református egyházi jog nem ismer el az egyháztól eltérő, külön jogi személyiséget, e jog az iskolákat egyenként nevesíti is.

A telekkönyvezés pillanatában hatályos jog (az Osztrák-Magyar Monarchia Erdélyben hatályos joga) soha nem adott jogi személyiséget ezeknek az iskoláknak. Sőt, 1911-ből az igazságügyminiszer Hivatalos Közlönyben megjelent rendelete kijelenti, hogy a református iskolára történő telekkönyvezés nem kérdőjelezi meg a református egyház tulajdonjogát, hivatalos értelmezését adva ennek a helyzetnek. Ez a telekkönyvezési mód egyébként általános volt: egyszerre jelzi az iskola felekezeti hovatartozását és a tulajdonos egyházat (református), az intézmény elnevezését (Székely Mikó) és kötelező oktatási rendeltetését (kollégium). Az iskola 1920 után sem nyert jogi személyiséget: a korabeli dokumentumok a református egyház tulajdonában álló iskolaként nevesítik.

A jogi személyekről szóló 1924. évi törvény szerint minden korábban létezett jogi személynek újra kellett regisztrálnia, amit a Református Székely Mikó Kollégium sem tett meg, mert nem volt külön jogi személyisége. A magánoktatásról szóló 1925. évi törvény pedig tételesen rögzítette, hogy a magániskoláknak, amilyen státussal a Református Székely Mikó Kollégium Romániában akkor működött, nincsen az alapító jogi személytől elkülönülő jogi személyisége. Ezért az államosítást is a református egyházzal szemben foganatosították, az államosító dekrétumban világosan szerepel, hogy a református egyház iskoláját veszi el a szovjet típusú diktatúra.

Az egyház, mint tulajdonos alkalmas volt, hogy az államosítást vele szemben rendeljék el, de a restitúcióra már nem alkalmas. Ahogy Románia megvalósította alapvető politikai céljait, a NATO és az Európai Uniós csatlakozást, ahogy enyhült a külső nyomás, hogy a restitúciót jogállami módon rendezze az állam, úgy állt le a restitúció folyamata, és úgy fordult át az ellentétébe, az államosítást védő, restitúciót megtagadó eljárásba. Ez a vallásszabadság elvével is ellentétes, mert az egyház – kisebbségi körülmények között nélkülözhetetlen – társadalmi funkcióinak ellátását akadályozza meg.

A kommunista államosítások nem az emberek javára történő, jótékony újraelosztást céloztak, hanem olyan állami tulajdont hoztak létre, amelyeket a diktatúra saját hatalmának fenntartása érdekében hasznosított. Jelenleg a kommunista diktatúra visszaéléseinek reparációja leállt, mert a restitúciós bizottság és az igazságszolgáltatás jogi problémák valós elemzése helyett csak arra keres mesterséges érveket, hogy a restitúciót megtagadja.

Kálvin János szerint „ha valakinek valamije van, az neki nemcsak úgy történetesen jutott osztályrészül, hanem a minden dolgok fenséges Urának osztogatásából; tehát senki birtokát gonosz fondorlattal úgy el nem tulajdoníthatjuk, hogy Isten elosztását meg ne sértenők”.

Az államosítás az egyház javainak kényszerrel és gonosz fondorlattal történő eltulajdonítása, ezért a restitúciós folyamat leállása és céljaitól való eltérítése Isten elosztását sérti.

Az Erdélyi Református Egyházkerület elnöksége arra kéri tagjait, valamint mindazokat, akik a Református Székely Mikó Kollégium visszaállamosítását jogtalannak és veszélyesen igazságtalannak tartják, hogy hordozzák imádságukban a pénteki tárgyalást. Pál apostollal valljuk: „Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét.” (Gal 5,5)