Külön tételként kell feltüntetni a pénztárszalagon a baksist?
A borravaló „legalizálása” már 2012-ben is téma volt, akkor a Turisztikai Ügynökségek Országos Szövetsége (ANAT) nyújtott be javaslatot a pénzügyminisztériumnak, amelyben indítványozza, hogy a vendéglői, szállodai számlán eleve legyen feltüntetve a borravaló, vagyis a fogyasztás értékének mintegy 10%-a. Ez egyben feltételezte a pincérek által „feketén” szerzett pénz megadóztatását, másfelől pedig azt, hogy a fogyasztónak akkor is kell borravalót adnia, ha a kiszolgálással nem volt megelégedve. Érthető tehát, hogy a javaslat tekintetében megoszlottak a vélemények, és az ellenzők között olyan vendéglőtulajdonos is volt, aki szerint az intézkedés azt eredményezné, hogy a pincérnek többé nem lenne érdeke, hogy kifogástalan szolgáltatást nyújtson vagy rámosolyogjon a vendégre, márpedig mifelénk amúgy is kevés már a jó pincér, hisz azok már mind kimentek nyugatra dolgozni – tehát a javaslat elvetendő. Ezzel nyilván egyetértettek a pincérek is, hiszen közülük sokakat éppen azért alkalmaztak „zsugori” munkaadóik minimálbérrel, mert „úgyis kijön nekik a többi a borravalóból”.
Két hétig bírta a rendelet
Három évvel később, 2015 áprilisában a kormány sürgősségi rendeletet fogadott el, amely néhány nap múlva érvénybe is lépett. A szabályozás szerint a borravaló felhasználásáról az illető cég szabadon dönthetett, így odaadhatta az alkalmazottnak, de fel is használhatta saját célra – mindkét esetben 16%-os adót kellett fizetni utána, amiből azt remélték, már 2015-ben 154 millió lejes bevétele származik az államkasszának. Az elfogadottak szerint a borravalót külön pénztárjegyre („bon fiscal”) kellett bevezetni, és annak érdekében, hogy ne lehessen csak úgy zsebre vágni, az alkalmazottak kötelesek voltak a munkaidejük kezdetekor egy regiszterbe bejegyezni, hogy mennyi készpénzzel érkeztek munkába. Alig néhány nap múlva, 2015 májusában azonban a kormány el is törölte a rendeletet, ugyanis a pénzügyminiszter a borravaló megadóztatásáról szóló egyik szakmai egyeztetést követően rájött, hogy azt nem lehet alkalmazni minden területen. A helyzetet egy mondatban összefoglalva: a rendteremtés okozza a legszervezettebb zűrzavart…
Ennek ellenére a baksis kérdése továbbra is foglalkoztatta a törvénykezést, illetve a munkaadókat és szakmai szervezeteket, mint ahogyan ezt a Romániai Szállodák és Vendéglők Munkáltatói Szövetsége (HORA) elnökének hétfői sajtótájékoztatóján elhangzottakból kiderült: törvényjavaslatot dolgoztak ki a borravaló megadóztatására. Ennek értelmében külön tételként tüntetnék fel a pénztárszalagon a borravalót, de nem kellene utána áfát felszámolni, Dragoş Petrescu HORA-elnök szerint azért, mert az nem hasonlítható össze javak szállításával vagy szolgáltatásnyújtással. Következtetésképpen a borravalókból származó, a kasszabonon feltüntetett s ily módon összegyűlt összegről a cég vezetne nyilvántartást, a könyvelésben is feltüntetve azt, majd szétosztaná az alkalmazottak között. Adózási szempontból Petrescu szerint a borravalót más forrásból származó jövedelemnek kellene tekinteni, így az alkalmazott az éves adóbevallásában adna számot róla és 10%-os jövedelemadót fizetne utána – ilyenformán a felelősség is áthárul a cégről a dolgozójára.
Arról viszont nem esett szó, hogy a kezdeményezés egyben azt is jelentené, hogy a baksis kötelező lesz – és ha igen, a fogyasztás hány százalékát teszi ki –, vagy pedig csak az a lényeg, hogy a jatt, legyen az akármennyi, számlára kerüljön…
Sok tényező befolyásolja a borravaló mértékét
– Nagyon kényes kérdés ez, az ágazatban dolgozókat mindenképpen segítené az, ha a borravaló felkerülne a számlára. Szerintem a romániai társadalom is jól állna a dologhoz mindaddig, amíg ez nem rontana a kiszolgálás minőségén. Jómagam is – mint jó pár éve az ágazatban dolgozó – szívesen honorálom a jó kiszolgálást vendégként, de történt már olyan is, hogy nem hagytam borravalót, mert hatalmas gondok voltak úgy a kiszolgálással, mint a termékekkel. Ha a vendég elégedett a kiszolgálással és a termék minőségével, így tudja honorálni az adott étterem személyzetét, éppen ezért nem tudom megítélni, hogy jó ötlet-e egy ennyire kényes dolgot kötelezővé tenni. Azt meg talán még nehezebb szabályozni, hogy mennyi is legyen a baksis mértéke. A 10% egy általánosan elfogadott érték, úgy a kliensek, mint dolgozók körében, viszont nehezen kötelezhető a vendég arra, hogy ezt minden esetben odaadja – nyilatkozta megkeresésünkre Sz. R., egy Kolozsvár központjában található vendéglátó-ipari egység munkatársa.
– Nagyon változó, hogy hagynak-e a kliensek borravalót vagy sem, és nagyban függ a vendég származásától, gondolok itt arra milyen országból, kultúrából jött. Ez a legmeghatározóbb tényező, mivel egyes országokban nem hagynak külön borravalót, mert az is a számla részét képezi. A hazai vendégek körében szokás borravalót hagyni, ennek összege nagyon változó és számos tényezőtől függ – mesélte.
Mint mondta, mindig az éttermek, pubok döntenek arról, hogy a borravalót hogyan osztják szét az alkalmazottak között. Van ahol minden alkalmazott egyenlő részt kap, máshol százalékra vagy épp munkaórákra lebontva osztják szét. – Többféle rendszerről hallottam, és többen dolgoztam is – fűzte hozzá. Ugyanakkor kiemelte: az étterem, pub vezetője nem nyúl hozzá a borravalóhoz, viszont számol azzal, mint jövedelemforrással, ezért alacsonyak az ágazatban a fizetések.
Nincs egységes koncepció
Az említett munkáltatói szövetség, a HORA által ismertetett elemzés szerint Romániában nem elég elterjedt a borravaló kultúrája, hogy kötelezővé tegyék. Mint rámutatnak, vannak olyan országok, ahol része a számlának, és még ezen felül is adnak, ilyen például Olaszország, Svájc vagy Egyiptom, de olyan országok is vannak, ahol belefoglalják az árba, és nem kell több pénzt hagyni, ilyen Argentína vagy Franciaország, de például Finnországban, Dániában, Japánban vagy Kínában nem hagynak borravalót. Nagy-Britanniában, Németországban, Csehországban, Törökországban, Oroszországban vagy az Amerikai Egyesült Államokban a borravaló a fogyasztás 10 és 20 százaléka közötti összeg.
Az Európai Unióban nem egységes a borravaló kérdése. Spanyolországban, Bulgáriában vagy Magyarországon nincs törvényi szabályozás a témában, Franciaországban feltüntetik a nyugtán, az összegeket pedig szétosztják az alkalmazottak között, jövedelemnek minősül, így adóköteles. Más országokban, például Németország, Olaszország, illetve Csehország, vagy a termékek árába foglalják bele ezeket az összegeket, vagy szervízdíjként tüntetik fel a 10–15 százalékos borravalót. Az összegek a vállalkozás jövedelmét képezik, a pénzt szétosztják az alkalmazottak között, az összeg adózása is ekként történik.
Az USA-ban közben olyan államok is vannak, amelyek borravalót betiltó törvényeket fogadtak el. A Trump-kormány által 2017-ben javasolt legújabb szabályozás előírja, hogy a borravaló teljes mértékben a munkáltatót illeti meg, és ő dönti el, hogyan osztja szét a felszolgáló és a konyhai személyzet között.
