Zenelíceum: olyan lesz a jövő, amilyen a ma iskolája

A Sigismund Toduţă Zenei Főgimnáziumban Filip Antonella Margó igazgatóhelyettes külön szólt az elemisekhez, a középiskolai és a líceumi osztályok tanulóihoz és kollégáihoz. Előbbiek esetében előbb a szülőket köszöntötte, akiket arra bátorított: bízzanak a tanítókban, tanárokban, és higgyék el, jó döntés volt rájuk bízni gyermekeiket. „Mert közös a célunk, ugyanis szeretjük őketm és a legjobbat akarjuk számukra” – folytatta, hozzátéve: a diákok az iskolában lehetőséget kapnak arra, hogy felfedezzék a bennük rejlő tehetséget. „A zenének köszönhetően olyan alapot kapnak, amely felkészíti őket az előttük álló évtizedekre, hogy majd helyt tudjanak állni az életben felnőttként.” Az aligazgató megköszönte a Zenevár állandó támogatását, mint mondta, az ő segítségükkel sikerül a művészeti oktatás államilag egyelőre nem megoldott problémáit áthidalni, bizonyos akadályokat legyőzni.

Simon Mária tanítónő és kis diákjai a Zenelíceumban

A nagyobbak számára azt ecsetelte: a zeneiskolában a diákok példát vehetnek tanáraikról, életre szóló barátságokat köthetnek, minőségi kapcsolatokat alakíthatnak ki, illetve megtanulhatják a nemes fizikai és szellemi vetélkedés szabályait. Megtanulhatják egymás tiszteletét és elfogadását, megtanulhatnak csapatban játszani. Együtt tanulhatják meg, hogyan kell alkalmazkodni majd továbblépni, azaz elsajátíthatják mindazon képességeket, amelyekre egész életük során szükségük lesz. Mindeközben a tanárok feladata, hogy „jó példát mutatva átadják nemzedékeink felhalmozott szellemi és anyagi hagyatékát, gazdag örökségét, amelyet munkájuk nyomán a legifjabb generáció megtarthat és gyarapíthat”.

A végzős diákok figyelmét pedig arra hívta fel, hogy ők lesznek az alsó évfolyamok példaképei, és arra kérte őket, ennek jegyében töltsék utolsó zenelicis évüket. Köszönetet mondott továbbá a kollégáknak, „akik az új kihívásokra nyitottan, a gyermekek érdekeit mindig szem előtt tartva, személyes példamutatással nevelik a rájuk bízott gyermekeket”, végül abbéli reményét fejezte ki, hogy „bármit is hozzon ez a tanév, hiszem, hogy együtt sikerülni fog megfelelni az előttünk álló kihívásoknak. Olyan lesz a jövő, amilyen a ma iskolája” – összegzett.

Apáczai: csodák nyomában az új tanévben

Az Apáczai-líceum tanévnyitójára érkezettekhez a Kétágú templomban Papp Hunor iskolalelkész szólt elsőként, aki igehirdetésében az Apostolok cselekedetei harmadik részének első tíz versét olvasta fel, amelyben Péter és János felment a templomba, ahol a templom kapujába vitt, születése óta sánta férfival csodát tettek: „a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!” – mondták, és neki azonnal megerősödött a lába és a bokája, talpra állt, és járt.

A pap-tanár az iskola és e történet között vont párhuzamot: a szülő elhozza gyermekét az iskolába – mint ahogyan a sánta férfit is elvitte valaki a templomhoz nap mint nap –, a tanár, a nevelő pedig elhiteti vele, hogy mi mindenre képes. Majd kollégái számára is feltette a kérdést: „Vajon látjuk-e ezeket a diákokat, úgy, mindenestől? Látjuk-e félelmeiket, az örömüket, a bánatukat, észrevesszük-e, hogyan kell hozzájuk lépni, mit kell nekik átadni? Megfogjuk a kezeiteket? Ezért vagyunk mi, tanárok, hogy megfogjuk a kezeiteket – fordult a diákokhoz. – Lehet, hogy nem mindig adunk jó jegyeket, de amit szeretnénk nektek adni ebben a tanévben, az, ami a legfontosabb: a szívünk és a lelkünk.” Ugyanígy ott kell lenniük közben a szülőknek, a nagyszülőknek is a diák mellett – folytatta –, hiszen nekik is meg kell fogni azt a kezet, és meg kell kérdezniük, milyen a te szíved és a lelked. Meggyógyultál? A legfontosabb az, hogy észrevegyük egymást, a tanár a diákot, a szülő a gyermeket, a szülő és a tanár egymást… (…) Dicsérd az Istent egymás kezét megfogva. Legyetek értékesek, mert képesek vagytok erre!” – szólt, majd Kányádi Sándor Kós Károly arcképe alá című verséből idézett: Falak omolhatnak,/ kövek is váshatnak, / magaslik, nem porlad / a megtartó példa. „Ti jó példák lesztek” – szögezte le, majd Isten áldását kérte, hogy a tanévben diáknak, tanárnak, szülőnek sok öröme legyen.

Vörös Alpár iskolaigazgató köszönetet mondott a szülőknek, akik bizalommal fordultak az iskola felé, hiszen két előkészítő osztály indul, és külön köszöntötte a szintén két osztályba szerveződött ötödikeseket, akik tanítóik kezét elengedve új utat kezdenek, valamint a három kilencedik osztály diákjait. Ezután Domokos Etelka első osztályos tanulót szólította mikrofonhoz, aki Szalai Borbála Legyen öröm a tanulás című versével köszöntötte az előkészítősöket.

A folytatásban Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke szólt az egybegyűltekhez, kifejtve, mekkora öröm gyermekekkel teli templomot látni. „Csillog, világít a templom” – fogalmazott. „Nektek, kicsiknek és nagyoknak, munkátok van, feladatotok, küldetésetek van” – mondta, majd arra kérte a jelenlévőket, hogy gondoljanak a ceruzára, hogy milyen szépen tud írni, ha meg van hegyezve. De a ceruzát meghegyezni nem mindig könnyű – tette hozzá. „Én azt kívánom nektek, legyetek jó ceruzák a Jóisten kezében, jó emberek, és akkor mi, öregebbek úgy fogjuk érezni, hogy volt értelme az életünknek” – buzdította a diákokat, azt is megjegyezve, szerinte a legszebb munka tanárnak lenni, embereket formálni, átadni azt, amit tudsz.

Vörös Alpár tragikus hirtelenséggel elhunyt elődjéről is megemlékezett

Ezután ismét Vörös Alpár lépett a mikrofonhoz, és felelevenítette: a tanévnyitó nem mindig volt örömteli esemény, így éppen 15 éve, az új tanév előtti napokban, szeptember 8-án hunyt el hirtelen a korábbi igazgató, Wolf Rudolf, aki 13 évig vezette a tanintézményt. Az ő emlékére tartott egyperces néma emlékezés után az igazgató arra hívta fel a gyermekek figyelmét, hogy aki igazán korán kel a héten, csodát láthat, a Föld közelében 437 évenként elhaladó üstököst. „Azért járunk iskolába, hogy lássunk csodát, és ilyen csodákra tudjunk rácsodálkozni” – folytatta a gondolatot, majd Szabó T. Anna sorait idézte: „ott ahol élsz, ott láss csodát…” „Fogjátok a csodát, amit nap mint nap próbálunk – tanárok, tanítók – nektek megmutatni, és ne eresszétek el. Láss csodát, láss ezer csodát – erről szóljon a következő tanév” – kívánta, majd köszöntötte az új kollégákat, hiszen bővült a tanári kar, és köszönetet mondott a több évtizedes munkáért a nyugdíjba vonult Laczkó Erzsébet tanító néninek és Farkas Melinda kémiatanárnőnek.

Az ünnepély nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével zárult. (balázs)

Brassai: ne terheljük szívünket félelemmel

Lassan hagyománnyá válik, hogy a Brassai Sámuel Elméleti Líceum számára a tanév a Pietati templomban, a kolozsvári evangélikus-lutheránus egyházközség műemlék épületében végződik és kezdődik – ezúttal sem történt másképpen, a szentélyben telt ház várta tegnap az ünnepélyt.

Vajnár János Zsolt történelemtanár megnyitó szavai után Kerékgyártó Imola, a kolozsvári evangélikus egyház lelkésze szólt az egybegyűltekhez. Iskolakezdéskor sok mindennel megpakoljuk a táskát, olykor fölösleges dolgokkal is – és így van ez szívünkkel is, az iskolásoknál olykor aggodalom, a kicsik esetében félelem is kerül bele. Ennek megoldására a bibliából Pál apostol filippieknek írt leveléből idézett a lelkész: „Ne aggódjatok semmiért, hanem mindazt, amit kértek, hálaadással párosult imádsággal és könyörgéssel terjesszétek Isten színe elé.” Kerékgyártó Imola Varga Gyöngyi evangélikus tanárt is idézte a beszéd végén, amelyet közös imádság, a Miatyánk zárt.

A ceremóniamester is kitért a fölösleges tehercipelés felszámolására, majd átadta a szót Kósa Mária igazgatónőnek.

Az intézményvezető beszéde elején a viszontlátásról, az egymással való találkozásról szólt, hiszen a nyári vakáció után az ünneplés, barátkozás, tanulás, akár a tévedés lehetősége együtt örömteli. A kis hercegből vett idézettel – „Az idő, amit a rózsádra vesztegettél, az teszi olyan fontossá a rózsádat” – kiemelte, hogy a várakozás és a remény mellett tenni is kell azért, hogy „az a nap, amely már nem lesz ünnep, mégis azzá váljon számunkra”. „A társunkkal, a barátunkkal, a könyvvel, tudással eltöltött idő teheti azzá” – mondta az igazgatónő –, „ha az időnkből többet vesztegetnénk hasznosabb dolgokra, sokkal elégedettebbek lehetnénk”.

Kósa Mária hagyományosan az összes iskolás köszöntése mellett külön kiemelte azokat, akiknek még új és fontos az újrakezdés: az előkészítő osztályosok, az ötödikesek és a kilencedikesek.

Beszédének befejező részében az igazgatónő Az élet iskolája című filmből idézett: „A tanárok minden áldott nap kiállnak az osztály elé, és adnak nektek valamit. (…) Nemcsak jegyeket adnak, hanem tudást is. Amit megtanultak, átadják nektek, és amikor odaadunk valakinek valamit, akkor magunkból is odaadunk egy keveset”. Ez az adás sokszorozva érvényes a szülő-gyerek kapcsolatra és a diák-diák viszonyra is. „Idő, tanulás, munka, együttműködés, (…) s remélhetőleg a jó eredmény is megérkezik” – zárta gondolatát Kósa Mária, majd sikerekben gazdag tanévet kívánt, bölcs belátást a diáknak tanuláshoz, szülőnek neveléshez, tanárnak a tanításhoz; kitartást, türelmet, örömet szülőnek, tanárnak, diáknak egyaránt.

Iskolacímerrel díszített nyakkendőt kaptak a kis brassaisok

Rövid köszöntőbeszédet mondott Kerekes Adelhaida főtanfelügyelő-helyettes is, kitérve arra, hogy ez az év az új tanügyi törvény jegyében kezdődik. Az iskolásoknak legfőképpen azt üzente, hogy önmagukért tanuljanak, majd utána Rácz Levente Zsolt, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének alelnöke, városi tanácsos is sikeres tanévkezdést, jó tanulást kívánt.

Végezetül az előkészítő osztályosok, azaz tizenegy kisiskolás Szilágyi Annamária tanító néni vezetésével az előtérben a hagyomány jegyében megkapták Kósa Mária igazgatónőtől az iskola jelképét, a címerrel díszített nyakkendőt. Zárszóként pedig nem maradhatott el a jelszó: Örökké Brassai! (póka)

Báthory: az iskola a humán erőforrástól függ

– Kiemelkedőek az iskolában eltöltött évek. Megtanítanak emberségünk kiteljesedésére, amit Isten álmodott meg nekünk, amikor életet adott. Mindennapi feladatunk Istent és embertársainkat szeretni. Ez legyen a legfontosabb a mi iskolaközösségünkben. A diákok és a pedagógusok teljesítsék emberformáló feladataikat – hangoztatta László Attila római katolikus főesperes, plébános a Báthory-líceum tanévnyitó ünnepségén a Szent Mihály-templomban.

– Az nevezhető felnőttnek, aki képes döntést hozni, aki képes a fejlődésre, a változásra, a szeretetre, felelősséget vállal magáért és másokért. A tanulás, tanítás nehéz és fáradságos, de mindenért kárpótol. Az előkészítős diákokra sok új kaland vár. Az iskola lesz a legjobb barátotok. Érezzétek jól magatokat, élményekkel telve térjetek haza mindennap. Ötödikesek, ti az általános iskola élményparkjába értetek, ahol az örömteli kalandozásé lesz a főszerep. Új tantárgyak, új tanárok és új osztályterem vár benneteket. A kilencedikeseknek meg kell tanulniuk, hogy az életben nem az a fontos, hogy minél többet birtokoljatok. Hasson át titeket a tudás és hitbéli gyarapodás iránti szüntelen vágy. Az új tanév több változással kezdődött. Új tanügyi törvény látott napvilágot, amely azonban még nem alkalmazandó. Egy dolog változatlan maradt: a kitartó munka, a nevelés fontossága. A mesterséges intelligencia, a tudományos, technikai fejlettség korszakában túl sok az információ. Az az érzésetek, hogy valamiről lemaradtok. A hamis közösségi média azt sugallja, hogy fel kell építeni az énmárkákat. Hogyan lehet kilépni a 21. századi csapdákból? Az egyik kulcs a mély, biztonságos kapcsolódás és a közösség ereje. Ennek az iskola az egyik legfontosabb színtere. Az oktatók felelőssége nagyobb, mint máskor. Az iskolának az életiskolává való alakulását nem a tanügyi reformokra, hanem emberi erőforrásainkra támaszkodva kell megvalósítani. Alapozzátok meg a közösséghez tartozás élményét – buzdította a gyerekeket Schuller Hajnal, a Báthory-líceum igazgatója az iskola 444. tanévnyitóján.

Virágalalgút alatt vonultak be a Báthory legkisebbjei (Rohonyi D. Ivám felvétele)

Szabó Gábor tanfelügyelő Marinela Marc Kolozs megyei főtanfelügyelő üzenetét tolmácsolta, miszerint „közös cél a minél jobb körülmények biztosítása. Az elmúlt tanévben jegyzett jó eredmények a hazai oktatás élvonalába helyezték Kolozs megyét, ez pedig mindannyiunk munkájának eredménye. Az új oktatási törvény végrehajtásához szükséges szabályozások létrehozása felelősségteljes folyamat, a tanfelügyelőség pedig majd közölni fogja ezeket, amint megjelennek.” Majd Szabó Gábor saját nevében gratulált a szép eredményekhez, munkakedvet és kitartást kívánt az új tanévhez.

– Nagy öröm volt számomra a gyerekzsivaj, ez az, ami jövőt biztosít. Kívánom, hogy az iskolában igazi barátságok jöjjenek létre. Az oktatás, a tanulás és a tudomány szeretete mellett a barátság és a közösség építése is fontos – hangoztatta Oláh Emese, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere.

A tanévnyitón Gáldy Panna Borbála elsős kisdiák szavalt, majd az ünnepély a piarista himnusz eléneklésével zárult. (N.-H. D.)

Harminc évvel ezelőtt jött létre a JZSUK

A belvárosi unitárius templomban megtartott tanévnyitón Elekes Zsolt iskolalelkész igehirdetésében Pál apostolt idézte, miszerint „amit tesztek, jól végezzétek, úgy, mint az Úrnak”. – Őrizzük meg emberségünket, forduljunk szeretettel egymáshoz. Hasson át minket a szeretet, az alázat és az egymás iránti gondoskodás. Cselekedjünk úgy, hogy az Istennek tetsző legyen. A célunk ebben a világban az, hogy maradjunk meg a szeretet útján – közölte Elekes Zsolt.

– Ha nyitottak vagyunk a világra, kinyílik előttünk a világ. Az eredményes iskola csakis nyitottsággal működhet. A nyitottság az a kincs, amely által megszabadulhatunk a félelmeinktől – hangoztatta Popa Márta, az unitárius kollégium igazgatója a harminc éve létrehozott tanintézet tanévnyitó ünnepségén.

JZSUK: Ha nyitottak vagyunk a világra, kinyílik előttünk a világ

– Az a tény, hogy itt vagyunk a templomban, jelzi, hogy ünnepről van szó. Életünk fontos pillanataiban a templomban vagyunk. Az iskolában a tudás, a tudni akarás mellett szükség van a lelkek kibontakozására. Ezen az úton Isten lesz velünk. A csodálatos élmények, a találkozás élménye, a közösség is Isten által jön létre. A legfontosabb, hogy szerető közösségben lehetünk. Vártunk benneteket, hiányzott a gyerekzsivaj. Érezzétek, hogy nagyon szeretünk benneteket. Érezzétek, hogy Isten velünk van, és segít abban, hogy tanuljunk, álmodjunk – ösztönözte az iskolásokat Kovács István unitárius püspök.

– Minden korban a közösség központját jelenti a templom. Itt kapjuk meg azt az útravalót, amely szükséges a társadalomba való beilleszkedéshez. Az iskolák nemcsak a diákok, hanem családjuk életébe is rendet, rendszert hoznak. Ez nagy felelősség. Nyolcszáz gyermek nevelése nagy feladat. Szülőként azt kívánom, hogy ebben a tanévben ne legyenek zavaró tényezők – mondta Furu Árpád, a szülői bizottság elnöke.

A tanévnyitón közreműködött az iskola kamarakórusa Ördög Ödön zenetanár vezetésével. (N.-H. D.)

Refi: tanulni, tanítani és az Urat szolgálni

– A református kollégium soha nem volt öncélú iskola. Már a tizenhatodik században megfogalmazta azt a küldetését, miszerint az iskolának emberré kell nevelnie a fiatalokat. A református kollégiumban tanító pedagógusok feladata nem könnyű: emberséges, jó keresztyén embereket kell nevelni. A történelmi múlt nem lezárt folyamat. Ez az iskola sok mindenre kötelez. Ha nem látjuk a múltat és a küldetést, csak egy iskola lesz a sok közül. Úgy tanuljanak és úgy tanítsanak, hogy az Urat szolgálják – mondta Kolumbán Vilmos, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese a Kolozsvári Református Kollégium líceumi, szakiskolai és posztliceális egészségügyi tagozatának tanévnyitóján a Farkas utcai református templomban, miközben Józsué könyvéből idézett, amelynek 2023-ban is fontos üzenete van, mert küldetésről és hitvallásról szól.

– Reménykedve, tervekkel és tenni akarással adunk hálát az eddigi eredményekért, és kérjük az áldást diákjaink részére. Reméljük, hogy az új tanulók könnyen beilleszkednek, és tanév végére azt mondják: jó refisnek lenni. Összetartó közösség részei lesztek. A végzősöknek felhívom a figyelmét, hogy sokat kell tenniük, hogy álmaik valóra váljanak. Adjátok tudásotok legjavát, és tanuljatok. Tőletek függ, hogy az év elején érzett lendületből, a megfogalmazott célokból mennyi valósul meg. Az itt tanító pedagógusok feladata az, hogy keresztyén értékrendet hordozó, nemzeti kultúrájára büszke, az életben boldoguló fiatalokat neveljünk – mondta Török Zoltán kollégiumi igazgató.

Jó refisnek, az összetartó közösség részei lenni (Rohonyi D. Iván felvétele)

Szász Szilárd 10. C osztályos tanuló szavalata után Tasnádi Szilárd, Kolozs megye alprefektusa azt kívánta a kollégistáknak, hogy legyenek eredetiek, majd gratulált az elért eredményekét és a megvalósított befektetésekért (a tavaly átadott óvoda udvarán az öntözőrendszer beépítése, cserjeültetés, dísznövények elültetése, gyepesítés). Gede Csongor lelkész, a szülői bizottság elnöke kifejtette: mindenkinek legyen példaképe, ám nem mindegy, hogy milyen az a példakép – a református kollégiumban a diákoknak épp elég példakép áll a rendelkezésükre. A tanévnyitón a kollégium vegyes karát Antal Zsuzsanna zenetanár vezényelte, orgonán közreműködött Rémán Róbert Roland zenetanár. (N.-H. D.)

16. tanév a Jósikában: küzdjünk meg a sikereinkért!

A tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum a tizenhatodik tané­vét nyitotta meg tegnap, az ünnepélyes rendezvényen jelen volt többek között Csoma Botond RMDSZ-es képviselő, Demeter Katalin konzul, Nemes Árpád RMDSZ-es helyi tanácsos, valamint Mihály Béla tanfelügyelő.

Józan Erzsébet, az iskola igazgatója a vendégeknek elmondta: az idei tanévet 308 diák kezdi, így külön öröm, hogy újra 300 fölé emelkedett a tanulók létszáma. Ugyanakkor 35 bölcsődést vettek fel és két óvodai csoport is működik az intézmény keretében; az előkészítő osztályba 15-en iratkoztak be – ismertette.

A Jósikában ismét 300 fölött a létszám

Kiemelte: az elmúlt időszakban az ótordai református egyház támogatásával felújították a főépület földszintes részének fedelét, az Iskolai Szövetség pénzforrásaival az osztályokban is elvégezték a szükséges felújításokat, továbbá a Rákóczi Szövetség egy 8 + 1 személyes vadonatúj kisbuszt bocsátott a rendelkezésükre, így segítve elő az ingázó diákok iskolába járását. Szintén támogatásoknak köszönhetően ebben a tanévben is működni fog a délutáni oktatás. „Ígérem, hogy mindent megteszünk a továbbiakban is, hogy a diákoknak minél jobb körülményeket teremtsünk, ezzel is támogatva tanulmányi előmenetelüket” – fogalmazott az intézményvezető, aki bemutatta a tantestület új tagjait, és köszönetet mondott a szülőknek, akik az iskolára bízták gyerekeiket. „A legfontosabb számunkra, hogy diákjaink nap mint nap szeretettel jöjjenek iskolánkba, és a tanulásra motiváltak legyenek. Olyan iskolát szeretnénk, ahol a belső légkör, a tartalmas együttes munka következtében tanuló és tanára egyaránt jól érzi magát. A tanuló mellett ott áll a szülő is mint az oktatás harmadik fontos szereplője. Ezért meggyőződésem, hogy akkor leszünk jó iskola, ha szoros kapcsolatot ápolunk a szülőkkel, nyíltan, őszintén beszélhetünk a gyermekeik problémáiról, hiányosságairól, lehetőségeiről. Együtt kell dolgoznunk a közös cél érdekében” – jelentette ki. „Az elégedett és boldog élet kulcsa a tanulás és az öröm összekapcsolása. Az öröm nélküli tanulás kimerít, a tanulás nélküli öröm pedig rendkívül unalmas” – idézte Richard Pech professzort, a tanulók figyelmét pedig Danny McBride filmproducer szavaira hívta fel: a siker nem fogja lejjebb adni, nekünk kell felemelkedni hozzá. Legyen az új tanév jelmondata: Küzdjünk meg a sikereinkért! – javasolta, majd arra kért minden jelenlevőt, hogy az új tanévet tegyék egymás számára hasznossá, eredményessé, és törekedjenek arra, hogy tanév végén sok sikerről, eredményről lehessen beszámolni.

Borítókép: Balázs Bence