Új sportág lett Romániában a történelmi íjászat

Új sportág lett Romániában a történelmi íjászat
Ladányi Árpád Csaba ügyvéd, Fehér megyei RMDSZ elnök, az akkreditáció egyik kezdeményezője, kedden, 2022. március 29-én vette át Bukarestben azt a miniszteri rendeletet, amelyben a történelmi íjászatot önálló sportágként ismerték el Romániában.

„Örömteli nap a mai, amikor átvehettem a hitelesítő okiratot, amely a történelmi íjászatot hivatalos sportágnak ismeri el. Ezúton szeretném megköszönni Novák Eduárd sportminiszter úr készséges segítségnyújtását és az ügyben tanúsított pozitív hozzáállását” - nyilatkozta Ladányi Árpád.

A kezdeményezőtől megtudtuk, hogy az új sportág bejegyeztetése nem volt egyszerű folyamat. Először a hazai íjász szövetséget próbálták meggyőzni, hogy fogadja be a tagozatot, de sokáig zárt kapukat döngettek. Ezért 2021 júliúsában elhatározták, hogy más utat választanak és három személy, Ridi Ferenc, Kis-Nagy Zoltán és Ladányi Árpád magánszemélyekként fordultak a sportminisztériumhoz a sportág elismertetéséért. Közben sok történelmi íjászversenyt szerveztek, lefordíttatták a nemzetközi történelmi íjászat szabályzatát, illetve kidolgozták saját vesenyszabályzatuk. Legmarkánsabb eseményük egy több állomásos történelmi íjászturné megszervezése volt Hét Vár – Erdély Kupa név alatt, amely pár év alatt egy olyan márka lett, amelyet mindenütt ismernek az országban, és a színvonalat jelenti bárkinek. Közben az új sport kedvelőinek létszáma folyamatosan gyarapodott: míg ezelőtt három évvel egy versenyen ötven résztvevő volt, napjainkban legkevesebb százan jönnek el egy-egy alkalomra.

„Az eredmény természetesen az egész hazai, elsősorban erdélyi íjásztársadalom érdeme, hiszen az új sportágak elemzésével és kivizsgálásával foglalkozó miniszteri bizottság helyszíni szemléket is köteles volt tartani. Ezeken a helyszíni szemléken, edzéseken és versenyeken, minden íjásznak jól kellett teljesítenie ahhoz, hogy meggyőzőek legyünk” – hangsúlyozta Ladányi Árpád.

Az új sportág hivatalossá tétele azért is volt nehézkés, mert sokan nem értették tisztán, melyek a történelmi íjászat jellegzetességei, és miben különbözik a modern íjászattól. Pedig a különbség nyilvánvaló. A történelmi íjászat, ellentétben a modern íjászattal, nem pályaíjászat. Általában nem zárt térben, sportcsarnokban vagy sportpályán űzik, hanem egy minél természetesebb környezetben: erdőkben, ligetekben kerülnek megszervezésre, és nagyon kedveltek a történelmi helyszínek – várak, kastélykertek is.  A résztvevők nem sportöltözetet, hanem korhű öltözetet viselnek. Romániában vannak hun, dák, szkíta, szarmata, tatár és nem utolsó sorban honfoglaló magyar öltözetek, de felbukkannak a középkori lovagok és udvarhölgyek is köztük, amelyek igen látványossá teszik a versenyeket.

További jellegzetessége a sportágnak, hogy a célokat előre meg nem határozott távolságra állítják ki, lehetnek rendes lőlapos célok, mint a pályaíjászatban, de gyakoriak a technikai, mozgó célok is, amikor az íjászok nem fix célpontokra adják le a lövést. Az is előfordulhat, hogy éppenséggel mozgásból kell eltalálni a célpontot, ami elképzelhetetlen a modern íjászatban. Ráadásul vannak olyan célok is, ahol úgy áll be az íjász, hogy nem a hagyományos lövészpozícióból, hanem háttal, letérdelve vagy akadályokon keresztül (például ablakon, bástya lőrésén keresztül) kell leadni a lövést, ami sokkal nehezebb, mintha rendes alapállásból történne a lövés leadása.Vannak kimondottan 3D-s versenyek is, amelyek egy vadászat szimulálásának felelnek meg. Nemrég Fehér megyében is szerveztek egy ilyen versenyt, az Arany Oroszlánt, amelyen 121 versenyző vett részt.

Továbbmenően, a történelmi íjászat magába foglalja a lovasíjászatot is, most, hogy hivatalossá vált ez a sportág, ők is megtalálhatják a helyüket, hiszen eddig sem a lovassport, sem a modern íjászat nem fogadta be őket.

A történelmi íjászat egy másik sajátosága a családbarát jelleg. Bárki számára hozzáférhető, kisgyerektől a nyolcvanévesekig, de aki nem akar bekapcsolódni, annak is érdekes végignézni a versenyzést, vagy egy kellemes sétát tehet a természetben. Egy versenynek fesztiválszerű hangulata van, hasznos és élményszerű együttlétet teremt, továbbá nem csak a lövés leadásából és a teljesítmény leméréséből áll, mint a modern íjászat. A történelmi íjászat- programok nagyon változatosak, a versenyek és párbajok mellett ismeretterjesztő előadásokat is szoktak tartani. A közös étkezések, beszélgetések, tábortüzek közel hozzák egymáshoz a résztvevőket, szoros barátságok alakulnak ki.

Kevesen tudják, hogy világbajnokságot is szerveznek ebben a sportágban, a leghamarabb Gyulán kerül majd megrendezésre.  A történelmi íjászatban az ázsiai országok az élenjárók, Európában a törököknél és a magyaroknál nagyon népszerű ez a sport, de Olaszországban, Németországban, Szlovákiában, Írorszában és Angliában is sok követője akad. Európa-bajnokságot is szerveznek, sőt, ott vannak az úgynevezett nomád játékok, amelyek az olimpiának felelnek meg.

Ladányi Árpádtól megtudtuk, egyik legfontosabb céljuk, hogy igazi mozgalommá alakítsák a történelmi íjászatot, hogy az új sportnak minél több követője legyen. Az általa alapított Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület élő történelemórákat is tart, ahol bemutatják az ősmagyarság öltözetét, fegyverzetét, szokásait - ezek nagyon izgalmasak, a gyerekek rajonganak érte, ez a népszerűsítés alapja. A világjárvány előtt nagyon sok Fehér megyei település magyar tanintézményeiben bemutatókat tartottak, és megszerveztek egy, kimondottan fiataloknak szánt versenyt, a Lehel kürtjét. Megjelentek a nagyobb fesztiválokon is, a Fehér Megyei Magyar Napokon, a Míves Emberek Sokadalmán, számtalan város- és falunapon, de már többször jártak Magyarországon, sőt Szlovákiában is, ahol különféle íjászeseményeken vettek részt.

Ahhoz, hogy mozgalommá nöhesse ki magát a történelmi íjászat, nyilván a fiatal generációt kell megcélozni, viszont ez egy eléggé költséges sport. Ladányi Árpád szerint azonban nem szükséges rögtön a legdrágább öltözetet megvásárolni, az a fontos, hogy az íjat és néhány nyílvesszőt beszerezzenek, a többi eszköz később is ráér. Az íj ára a típusától és az anyagminőségtől függ. A versenyeken a történelmi íjakat ajánlják, például magyar, török, tatár, szkíta, koreai, kínai stb., vagy az angolok jellegzetes íját, a hosszú botíjat. Egy jó minőségű íj 500 lejért beszerezhető, egy vessző ára 25 lej, amiből többre van szükség, tehát a felszerelés nem megfizethetetlen. „Csakis azt ajánlhatom a szülőknek, hogy megéri a befektetés, hiszen a gyerekek a történelmi íjászeseményeken egy olyan közösséget találnak, amely a múlt tiszteletére, az egészséges életmódra, embertársaink és a környezet szeretetére neveli őket” – hangsúlyozta Ladányi Árpád.

Borítókép: www.hagyomanyorzo.ro