Üde szentek, szóbányászok, szó-vivők

Sugárzóna

Üde szentek, szóbányászok, szó-vivők
Múltkor Brassó, most meg Várad. Az sincs sokkal közelebb, mint Kolozsvár Brassótól, mégis közelebb van, mint hittem. Öt órára tippeltem, de négy és fél óra alatt ott vagyunk hétfőn. Becuccolunk, kávé, aztán találkozó.

Apró, agilis hölgy fogad, remek beszélgetés a Szacsvayban. Aztán gyors ebéd, majd egy másik találkozó a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő résztvevőivel. Olyan csapatneveket hallok, mint például a „Szóbányászok”. A gyermekek és a tanárok egyaránt kimerültnek tűnnek.

Végre elnyújtózhatom egy picit. Délutáni ejtőzés, aztán vacsora. Nagyot beszélgetünk Ignáccal, aki a feleségével, Emőkével együtt megszervezte ezt a két napot. Sok mindenről szó esik: Vásárhelyről (Ignác a Kornisán nőtt fel), magyartanításról, történelmi regényekről, irodalomról, életről. Végül ágyba hullunk, elalszunk.

Másnap reggeli, aztán találkozás az Erdélyi Riport szerkesztőivel. Ez hivatalosan hangzik, de magánügy, hiszen a barátaink. Kávé, politizálás (zajlik az ízléstelen CEU-ügy), nevetés. Délben újabb találkozó, ezúttal a Lorántffyban, majd ebéd, és háromtól az utolsó beszélgetés a Partiumi Keresztény Egyetemen. Régi barátok, jó közönség, nagy nevetések, utána levezető dumálgatás. Beülünk a kocsiba, és hazarepesztünk.

                                                                                                  *

Csütörtökön Orth István-kiállítás nyílik a Bernády Házban. Néhány évvel ezelőtt találkoztam a házaspárral Könczey Elemér kiállításmegnyitóján Szebenben, aztán Enikővel Strasbourgban, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem konferenciáján zongorázott. Most egyikükhöz sem tudok odalépni: Enikő lázasan szervez, Istvánt lefoglalják a barátai, Barbara lányuk, akivel eddig nem is találkoztam, fényképez, ráadásul héttől főpróba van a színházban.

A tárlat a lendületes vonalakkal, a fényeivel és a színeivel igazi Orth-kiállítás. Talán a Rózsa és Ibolya ihlette illusztrációk miatt is mondom, de olyan, mintha a meleg fenség költözött volna a Bernádyba. Nagy Miklós Kund elmondja, hogy Orth István teológiát végzett, innen a szentekkel kapcsolatos képzettsége. Az érzékenysége azonban nyilván korábbi, az vitte a teológiára is. „Üde szakralitás” – olvasom róla az interneten tallózva. Szép, találó kifejezés ez is.