Tudose, a bumburnyák
Vissza

Tudose, a bumburnyák

Ha Mihai Tudose nem igazolt volna időközben át a szociáldemokratáktól Victor Ponta pártjába, azt mondanám, Dragneáék ellensúlyozni akarják nyilatkozatával az RMDSZ-kongresszuson elhangzott hízelgő szavakat, amiket a magyarokról mondtak. De most nem a PSD vezekléséről van szó.

Tudose ex-kormányfőnek pedig nem kellett különösebb ürügy a magyarok sértegetésére, amikor azt mondta: mindenki olyan színekre festi a falát otthon (értsd: magyar nemzeti színek), és azt a dal dúdolja a zuhany alatt (értsd: magyar himnusz), amit csak akar. De ha kilép az utcára, az ott Románia, ahol nincs mit keresni idegen jelképeknek.

Mindez az RMDSZ kolozsvári határozatára volt válasz, amelyben a szövetség kinyilvánította, hogy a magyar közösség szimbólumának tekinti a piros-fehér-zöld színeket, a székely zászlót, a magyar és a székely himnuszt. Erre azért volt szükség, mert annak ellenére, hogy az érvényben levő törvények lehetővé teszik a nemzeti kisebbségi közösségek számára szimbólumaik használatát, a bíróságok ezt, mint tudjuk, hajlamosak semmibe venni. Az RMDSZ arra számít: ha ilyenformán rögzíti, pontosan mit tart e közösség nemzeti szimbólumnak, nem lesz több „félreértés”.

Tudose tehát önerőből ilyen bumburnyák (a szinonima szótár ezt a szót ajánlja a szalonképtelen barom kifejezés helyettesítésére, amely elsőre beugrott.) Emlékezhetünk, a volt miniszterelnök máskor is tett hasonló kijelentéseket, nem is olyan rég kilátásba helyezte, hogy a székely zászló rúdján lóg majd mindenki, akit felelősség terhel a lobogó kifüggesztéséért. Persze Victor Ponta kapott az alkalmon, és sietett rátromfolni: ez a magyarhimnuszos, lobogós RMDSZ az a párt, ha nem tudnák, amelyik a PSD-nek a hatalmon maradását biztosítja. Még érthetőbben: Dragnea + RMDSZ egyenlő hazaárulás.

Ha az egykori teljhatalmú kegyúr, Gabriel Oprea most nem épp a történelem sötét vermének mélyéről kiabálná fel, hogy az RMDSZ nemzeti jelképekre vonatkozó határozata az egységes, oszthatatlan román állam arculcsapása, azt mondanám, a „kékszeműek” teszik továbbra is a dolgukat, hiszen mindig így volt (mifelénk legalábbis) e világi élet. De mivel Gabriel Oprea gondosan preparált szemöldökének összeráncolása senkit sem hoz már igazán lázba, azt hiszem, mi is nyugodtan átlapozhatunk a 89 utáni Románia történelmének kétes alakjairól szóló fejezetén. (Egyelőre….)     

Ha Traian Băsescunak manapság nem az lenne a legizgalmasabb napi teendője, hogy a Cișmigiu parkban sakkozó nyugdíjasoknak az egykori dicsőséges időkről anekdotázzon, akkor azt hihetnénk, hogy a kongresszust követő undok beszólásaival akarja meghálálni az erdélyi magyaroknak azt a sok szép szavazatot, amelyet annak ellenére megkapott, hogy folyamatosan sértegetett minket. (Lásd tusványosi show az alkotmány első cikkelyéről, Sólyom László megalázása és így tovább). De mivel Băsescu, a román politika egykori fenegyereke ma már nem számít ebben a műfajban, kijelentését, miszerint mélyen megdöbbentette, hogy a liberálisok és az USR annak ellenére részt vett az RMDSZ kongresszusán, hogy mindketten elítélték a PSD-vel való együttműködésük miatt, afféle időváltozással kapcsolatos múló rosszkedvnek tartom.  

De ha már szó került róla… bevallom, különösebben azért nem lepett volna meg, ha az ellenzék tüntetően távol marad a kongresszustól. De hát a politika nem az önérzet, hanem az érdekek territóriuma, ezért a román meghívottak meg is jelentek szép számmal. A liberálisokban volt annyi jóérzés, vagy mi, hogy a kedves kis Raluca Turcant küldték, aki még azt is bevállalta, hogy magyarul zárja felszólalását, hozzá meg egy kis fintort, jaj, vajon jól mondta? A dolog már csak azért sem volt annyira kínos, mint épp lehetett volna, tekintettel a PNL-nek a kisebbségi kérdéssel általában és különös tekintettel a magyarsággal kapcsolatos álláspontjára, mert Kolozsváron épp koalícióban vagyunk velük a PSD ellenében.

Eljött Dan Barna, az USR elnöke is, akinek pártja és a szövetséges PLUS komoly vokstartalékot remél Erdélyben, köztük magyar szavazatokra is pályáznak. És mert valahol el kell kezdeni, az RMDSZ kongresszus legalább olyan jó hely népszerűséghajhászásra, mint bármelyik más.

Kész szerencse, hogy Dragnea azt vállalta, inkább a Szocialista Internacionálé madridi gyűlésén fütyöljék ki, mintsem Kolozsváron – pedig itt #sokan készültek fogadására. Emiatt a PSD az alelnököt, a magyar közvélemény számára kvázi ismeretlen Fifort küldte, nem is lett cirkusz belőle. Eljött viszont a kisebbik kormánypárt, az ALDE vezére, Călin Popescu Tăriceanu, aki Turcan gügyögését és Boc székelyviccét messze überolva egy egész bekezdést olvasott fel beszédéből magyarul. Pedig neki nem is lett volna különösebben szüksége rá. A volt liberális kormányfő azon kevés román politikus közé tartozik, aki – ha mást nem – de legalább távol tartotta magát a sértő kijelentésektől. Persze ő sem érdektelenül törte itt a nyelvét szombaton, Tăriceanu komolyan számíthat arra, hogy ha ő lesz a koalíció elnökjelöltje, a második fordulóban leteperi Johannist. A magyar szavazók hathatós támogatásával …

Romániában az idei is választási év, mégpedig duplán, mint tudjuk. A jelek arra utalnak, hogy a kampány már el is kezdődött. Persze lehet, inkább arról van szó, hogy a múltkori nem ért még mindig véget …     

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Eredménytelenül zárultak az első ...
Magyar részleg az egész családnak a ...
Az Európai Bizottság újabb 1,5 milliárd ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • VIDEÓK – Március 15. Kolozsváron
  • Ők a Zrínyi Ilona matekverseny ...
  • A bátrak előtt tisztelegtek a felvonulók
  • Dilettantizmus felsőfokon
  • Csörte