Tiszteletet kérünk mindenkinek
Vissza

Tiszteletet kérünk mindenkinek

Saját jelölttel vág neki a novemberi államfőválasztásnak az RMDSZ. Nem ez az első ilyen alkalom az 1989-es változások óta eltelt három évtized alatt, és remélhetőleg nem is az utolsó. Az érdekvédelmi szervezet „belső” parlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) pénteki marosvásárhelyi ülésén megerősítette az elnökjelöltség állításának szükségességét, továbbá azt is, hogy Kelemen Hunor szövetségi elnök legyen az, aki eleget tesz ennek a feladatnak.

A meghozott döntés valójában nem jelentett különösebb meglepetést, hiszen jó ideje ismert volt az RMDSZ-nek a saját elnökjelölt-állításra vonatkozó szándéka, akárcsak az, hogy nagy valószínűség szerint Kelemen Hunort indítják a megmérettetésen. Természetesen, mint a korábbi hasonló alkalmakkor, többek első reakciója az volt, hogy mire jó ez az egész színjáték, milyen értelme van végigbohóckodni az egészet, ha úgysincs semmi valós esély a győzelemre? Hiszen enyhén szólva naivitás azt hinni, hogy jelen pillanatban Romániában magyar ember megnyerhetné az államfőválasztást, és egy magyar lehetne az ország elnöke…

Amennyiben a számokból indulunk ki, akkor az elképzelés valóban meglehetősen abszurdnak tűnik, de azért mégis érdemes végiggondolni, és nem elhamarkodott következtetéseket levonni. Az igaz ugyan, hogy semmi esély nincs megszerezni az államfői széket, de a kampány számos olyan lehetőséget kínál, amit kár és vétek lenne figyelmen kívül hagyni. Inkább abból kell kiindulni, hogy miként tudjuk maximálisan a magunk érdekében kihasználni a tálcán kínálkozó helyzetet. Ezért úgy érzem, hogy ez alkalommal sem hiábavaló önálló államfőjelöltet indítania az RMDSZ-nek, és beszállnia az elkövetkező hetek korteshadjáratába. Hadd lássa, akinek látnia kell, hogy vagyunk, létezünk, s nem lehet csak úgy, egyszerűen leírni bennünket, hanem teljes rangú állampolgárai vagyunk ennek az országnak. Ugyan tisztában vagyunk azzal, hogy Kelemen Hunor nem lesz az ország elnöke, de igenis, miért ne közvetítsük kifelé azt, hogy akár lehetne is? Hogy mindenek ellenére ebben a közösségben van annyi erő, illetve rendelkezik annyi tartalékkal, hogy akár az államfői feladatoknak is eleget tudna tenni?

Bármennyire is elcsépeltnek tűnhet egyesek számára az elmélet, de általában a kampányok, jelen esetben az elnökválasztási kampány kiváló lehetőséget biztosítanak számunkra üzeneteink, elvárásaink és célkitűzéseink tolmácsolására a hatalom, a többség, a szélesebb értelemben vett közvélemény felé. Hiszen ezáltal olyan kommunikációs csatornák nyílnak meg előttünk, amelyekre kívülállókként, a pálya szélén egyébként nem lenne lehetőségünk. Ezeknek köszönhetően pedig képbe, mondhatni képernyőre kerülünk, a médiában, a különböző rendezvényeken, fórumokon megmutathatjuk magunkat, és mi, magunk közvetíthetjük, hogy kik vagyunk, mit és hogyan akarunk. Úgy érzem, kisebbségi léthelyzetben, kényszerpályán óriási felelőtlenség lenne elszalasztani a megszólalási lehetőségeket, főleg ha ezek maguktól adódnak, mint például a mostani elnökválasztási kampány is. Amennyiben nem ezt tesszük, s nem így állunk a dolgokhoz, akkor éppen az ellenkező hatást érjük el, és azt üzenjük az államhatalom felé, hogy így van jól, ahogy van, meg vagyunk elégedve a sorsunkkal, nincs saját akaratunk, nincsenek elképzeléseink, egyszóval gyengék vagyunk…

És immár arról is meggyőződhettünk, hogy ha csak egymásnak mondjuk, soroljuk folyamatosan a sérelmeinket, panaszainkat, s nem nyitunk a szélesebb nyilvánosság felé, nem próbálunk meg partnereket keresni, kapcsolatokat teremteni, hidakat építeni a többség felé céljaink elérése érdekében, akkor sokra nem fogunk menni. Ezért is fontos kihasználni az elnökválasztási kampányt, s ezért tartom jó ötletnek, hogy az RMDSZ a „Respekt mindenkinek” jelszóra és ennek elvén próbálja felépíteni azt. Merthogy valóban minden építkezés itt kezdődik: önmagunk, egymás értékeinek a tiszteleténél és elfogadásánál, beleértve a nemzeti közösségek kölcsönös tiszteletét, a többség és kisebbség közti bizalom megerősítését, továbbá az állam és polgárai közti kölcsönös „respektet”, bizalmat. Sajnos, éppen ezek az alapvető értékek sérültek súlyosan az utóbbi időben, Romániában, lásd például az úzvölgyi történéseket, és még egyéb példákkal folytathatnánk a sort.

Még egy másik fontos ok arra, hogy a mostani elnökválasztási kampányban érdemes részt vennünk, jelen lennünk. Jövő tavasszal önkormányzati választás lesz, amelynek viszont komoly tétje és súlya van a magyar közösség szempontjából. Ennek sikerét vagy sikertelenségét már közvetlenül a saját bőrünkön fogjuk érezni, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy kik fogják vezetni a településeinket, hány polgármesterünk, alpolgármesterünk és tanácsi képviselőnk lesz a helyi közigazgatásban, lesz-e vagy nem beleszólásunk ezek irányításába? Jól tudjuk, mivel jár, ha Szatmárnémetiben, Sepsiszentgyörgyön vagy Kalotaszentkirályon van polgármesterünk, Kolozsváron alpolgármesterünk stb. És azt is megtapasztalhattuk, mit jelent elveszíteni Marosvásárhelyt vagy éppenséggel egy kisebb település, Kisbács vezetését… A választások sora ezzel még nem ér véget, hiszen jövő ősszel parlamenti választás is várható, és ebben az esetben sem lehetünk közömbösek. Következésképpen a mostani elnökválasztási kampány jó lehetőség arra, hogy ilyen vonatkozásokban is hallassuk a hangunkat. Nem beszélve arról, vajmi kevés esélye van annak, hogy a román pártok bármelyik államfőjelöltje felvállalja a magyar közösség érdekeinek képviseletét, és azok őszinte szószólója legyen. A vállalás tehát semmiképpen nem értelmetlen.

Borítókép: RMDSZ Facebook


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

VIDEÓ - Utolsó útjára kísérték ...
Modellválasztás
Ma kezdődik a 11. dráMA ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ