Az öttagú zsűrivel tegnap délelőtt találkozhattak a sajtó képviselői a City Plaza egyik termében, ahol a filmipar különböző területeiről érkező szakemberek egyetértettek abban, hogy fontosak a filmfesztiválok, hiszen ezáltal kerülhetnek előtérbe mindazok az alkotások, amelyek egyébként nem tudnának megmutatkozni a nagyközönség előtt az óriási filmes dömpingben.
Geoff Andrew filmkritikus, a londoni BFI Southbank válogatója, a Londoni Filmfesztivál tanácsadója elmondta: a beválogatott veresnyfilmek műfajilag változatos képet nyújtottak, érdekes szempontokat vetettek fel, személy szerint akadt három-négy „érdekes felfedezése” is. A filmkritikus számára fontos szempont, hogy a film a valóságról szóljon, őszintén beszéljen az életről. Geoff Andrewról egyébként kiderült, hogy rajong a román filmrendezőkért, nagyon szereti például Cristi Puiut, úgy vélte, a Sieranevada volt a legjobb film 2016-ban a Cannes-i fesztiválon.
– Furcsán érzem magam, hiszen rendezőként mindig az „elbíráltak” térfelén voltam, nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy én ítélkezek – jegyezte meg Marian Crișan. A filmrendező kifejtette: azért is fontosak számára a fesztiválok, mert lehetőség adódik a szakmabeliekkel való találkozásokra, a TIFF-en például minden évben részt vesz, ha csak teheti, és szívesen nézi a rendezőkollégák filmjeit.
A francia zsűritag, Clotilde Courau csak azt sajnálja, hogy nem találkozhatott személyesen Cristi Puiuval, mint mondta, nagy örömmel játszana egy általa rendezett filmben. Clotilde Courau véleménye szerint a versenyfilmek abból a szempontból is érdekesek voltak, hogy megmutatták: mi történik napjainkban a nagyvilágban. A színésznő zsűrizett már Locarnóban és Berlinben is, és minden ilyen alkalom felér egy-egy kalanddal. Sokat kérdezősködött ittléte alatt, ennek alapján megtudta például, hogy a TIFF nagyon jót tett a városnak, segítette az itt lakókat a nyitottabbá válásban. Nagyon szeretne legalább 6-7 héten át itt tartózkodni és beszélgetni az emberekkel, felfedezni a várost.
– Kolozsvár a második otthonom, évente legalább három-négy alkalommal eljövök ide, néhány évvel ezelőtt vendégtanár is voltam a Sapientián – mondta Muhi András magyarországi producer, aki felhívta a jelenlévők figyelmét két erdélyi magyar filmrendező – Lakatos Róbert és Felméri Cecília – munkásságára, producerként dolgozott velük, utóbbi első nagyjátékfilmjének is ő a producere, romániai partnereivel: Tudor Giurgiuval és Oana Giurgiuval. Muhi András egyébként elárulta: producerként az itt látott versenyfilmek közül néhánynak a rendezőjével mindenképpen fel akarja vennia a kapcsolatot.
Arra a kérdésre, hogy a TIFF-nek köszönhetően filmgyártási központtá válhat-e Kolozsvár, többen hangsúlyozták: elsősorban jó filmtörvény szükségeltetik. Marian Crișan szerint –, aki legutóbbi filmjét, az Orizontot Kolozsvár környékén forgatta – Erdély és Kolozsvár jó helyszín a forgatásokra, de ehhez meg kell változtatni a filmtörvényt, hogy ne csupán a lelkesedés, hanem a törvényes keret is segítse a filmeseket.
Elizabeth Karlsen brit producer úgy vélte, Romániában adott a tehetség és a technikai felkészültség a koprodukciók megszületéséhez, a politikum is kellene segítsen a megfelelő törvényekkel.
Szó esett arról is, hogy mi a fontosabb: a történet vagy a „tálalás”? Geoff Andrew szerint nem mindig a történet a legfontosabb, nemrég fedezte fel például a locarnói fesztiválon Fliegauf Benedek Tejút című filmjét, amelyben szinte semmi nem történik, akár egy installációként is el lehet képzelni, mégis nagy hatással volt rá. Marian Crișan is azt hangsúlyozta: nem a történet, hanem a személyesség a fontosabb. Clotilde Courau-t színészként nem kizárólag a forgatókönyv érdekli a felkéréseknél, nem az alapján dönt, hogy részt vesz-e a munkában, a forgatókönyv nem minden, de ha hisz a rendezőben, akkor biztos elvállalja. – Szeretem az alkotási folyamatot, az együttdolgozást, az együttgondolkodást, ez a legfontosabb számomra színészként – jegyezte meg.
(Borítókép forrása: www.tiff.ro/Vlad Cupșa)
