Térképre tett régészet Kolozsváron
Vissza

Térképre tett régészet Kolozsváron

A napokban olvashatták a kolozsváriak, hogy a Kül-Magyar utca (ma 1989. december 21.) 63. szám alatti épület előtti járdafelújítás során Kolozsváron eddig egyedülálló, kiváló állapotban megmaradt 1800 éves gyermekszarkofágra bukkantak a régészek. Az egykori római város, Colonia Aurelia Napocensis és Szamosfalva között elterülő római út eddig is számos római emlékkel ajándékozta meg a régészeket és Kolozsvár lakóit, elég például a Kétágú református templom udvarán előkerült római útrészletre és leletekre gondolnunk. Az ilyen jelentős, nagy sajtóvisszhangot kapott régészeti felfedezések ugyanakkor – jogosan – felvetik a kérdést: mit rejt valójában Kolozsvár földje? Honnan kerültek elő a régészeti leletek és hol lehetnek még? Ahhoz, hogy ezeket a csöppet sem egyszerű kérdéseket megválaszoljuk, félezer éves kutatástörténetet kell átlapoznunk és térképre vinnünk.

Kolozsvár régmúltjának kutatása a reneszánsz és humanista korhoz kötődik. Ekkor kezdték a középkori város falába frissen beépített római feliratokat összeírni, ekkor kerültek elő az első olyan római emlékek, amelyek az akkor már rég elpusztított őskori, római és kora középkori városok nyomaira utaltak. Ezeket a korai, 16–17. századi felfedezéseket sajnos ma már szinte lehetetlen térképre helyezni, de annyi biztos, hogy Szamosközy István a korában ismert római feliratok alapján helyesen sejtette meg, hogy az akkori Claudiopolis, vagyis a reneszánsz Kolozsvár alatt nyugszik az ókori Napoca városa. Ez az elmélet aztán két-három évszázadon át porosodott a régi könyvekben, míg végül a 19. században, a város radikális, Habsburg-kori átalakítása során egyre több római emlék, szarkofág és felirat került elő a városfalakon belül (az Óvárban, a Főtéren és az itteni épületek pincéjében, a Bob utcai templom körül) és a városfalon kívül, főleg a Farkas utcában, valamint a Majális és Petőfi utca környékén. Ezeknek a Jakab Elek által is részletesen leírt felfedezéseknek egy része már valamelyest lokalizálható, igaz, csak feltételezni lehet, hogy in situ, vagyis eredeti helyükön álltak-e ezek a római emlékek, vagy netalán középkori újrahasznált kövekként aludták évszázados álmukat. Theodor Mommsen és Torma Károly munkássága révén ekkor már egyértelmű volt, hogy a Magyar Királyság által létrehozott Kolozsvár előtt jó néhány száz évvel itt az egykori Napoca (teljes nevén­ Municipium Aelium­Napocensium, később Colonia­Aurelia Napocensis) állt. A Hadrianus császár által várossá avatott, feltehetően falusias vagy katonai település nyomai főleg a 19. században kerültek tehát elő. A magyar millennium környékén bukkantak fel az első jelentős kora középkori leletek is, amelyek bebizonyították, hogy Kolozsvár már a Kr. u. 10–11. században is mozgalmas környék volt mind a Kolozsmonostor, mind a város keleti végein. A 20. századi nagy városi átalakítások, építkezések mind a város központjában (Sora, Central, Főtér), mind a Kolozsmonostor környékén számos jelentős régészeti leletet hoztak felszínre. Ezeket ma már – szerencsére – viszonylag nagy pontossággal térképre is tudjuk helyezni, bár nem mindegyik ásatás volt kellő figyelemmel dokumentálva. A 20. század ásatásai – főleg az 1974-es városnévcsere és az 1990-es évek Funar-korszakában – politikától és ideológiáktól átitatott, tudománytalan kutakodásoknak számítanak, amelyeknek legnagyobb elszenvedői sajnos pontosan a régészeti romok voltak, ezeket nem dokumentálták, a nagyközönség előtt negatív fényben tűntek fel. Az elmúlt években azonban valamelyest javuló tendencia érzékelhető Kolozsváron is: a város főtere körüli ásatások, a városfalat és a műemlékeket körülvevő jelentős leletekről a helyi sajtó rendszeresen beszámol, az érdeklődés témája, a régészetről szóló közbeszéd pedig valamelyest pozitívabb lett.

Ennek eredményeképp döntöttem úgy, hogy az eddig ismert és dokumentált régészeti ásatásokat és főbb leleteket az ismert és elérhető szakirodalomra hagyatkozva (főleg a Román Nemzeti Régészeti Regiszter: ran.cimec.ro, valamint Kolozs Megye Régészeti Repertóriuma alapján) elkészítem Kolozsvár régészeti topográfiáját (Cluj-Kolozsvár - topographia archaeologica). A digitális, Google Map felületen működő térképen minden régészeti helyszínt (összesen több mint 80 referencia) kronológiai kategóriákba sorolva (lila: őskor, zöld: bronzkor, vörös: római kor, narancs: kora és érett középkor) egy-egy kis ablak formájában mutatok be. A helyszínekre ráklikkelve megjelenik tehát egy kis ablak, amelyben a fent említett szakirodalmat találja az olvasó. Néhány esetben fotókkal, rajzokkal ellátva, amelyek forrását ugyancsak a felugró kis ablakban olvashatják. A térkép egyelőre csak román nyelven létezik, de kellő támogatás hiányában, most csupán ennyire tellett. A térkép csatlakozik az ugyancsak általam, önkéntes munkával 2016-ban létrehozott Apulum (a római Gyulafehérvár) digitális térképéhez, amely angol nyelven érhető el a szakmai és érdeklődő nagyközönség számára (Digital Map of Apulum). Remélhetőleg, ez a kolozsvári digitális régészeti térkép felkelti a helyi lakosok figyelmét a város jelentős, ám talán kevésbé ismert régészeti emlékei iránt, amelyek jelentős része a Kolozsvári Történeti Múzeumban található.

A szerző ókortörténész, az Erdélyi Régészet I–II. kötetek szerzője


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Október 1-jétől csak útlevéllel lehet ...
Florin Cîțu a PNL új elnöke
Újraszentelték a felújított ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ